A Fidesz csak magyar beszállítók után adna a multiknak állami támogatást a jövőben. Mucsai nacionalizmus vagy nemzeti érdek? Van-e hazája a tőkének? (Fotó: tesco.hu)

Becsey Zsolt külgazdasági államtitkár kijelentése szerint a jövőben csak az a multinacionális vállalat kaphat állami támogatást, amelyik garantálja a magyar beszállítók alkalmazását. A tervek szerint a támogatás mértéke is attól függene, hogy a multi mennyi magyar vállalkozást tud bevonni a termelésbe.

Jó-e az irány?

Szögezzük le mindjárt az elején: éppen itt volt az ideje, hogy leszámoljanak az elmúlt évtizedek magyar politikájának egyik legostobább tabujával, miszerint a „tőkének nincs hazája”. Emlékszünk, korábban minden hasonló felvetésre a diszkrimináció vádja volt a reakció, alapvető gazdasági kérdésből is ideológiai kérdést csináltak. Ahelyett, hogy mi a magyar gazdaság érdeke, azt kezdték el például taglalni, hogy vajon „mi a magyar” és hogy ezt ki dönti el. A Magyarországon született, magyar állampolgár kínai most micsoda? Ő miért ne kaphatna támogatást? A viták mindig úgy végződtek, hogy a külföldiekkel szemben a magyar cégeket támogatni akarókról hol finomabban, hol keményebben, de ki lett mondva, hogy mucsai nacionalisták, akik nem is tudják, hogy mit beszélnek. Senkit nem zavart, hogy nyugaton szinte minden országban megvannak a hasonló helyi támogatási rendszerek: a felvetéseket vita nélkül söpörték le az asztalról.

Szakít a Nemzetgazdasági Minisztérium azzal az előző kormányokra jellemző gyakorlattal, amely az uniós átlaghoz és a térséghez képest is sokkal nagyobb arányban támogatott több Magyarországon működő nemzetközi nagyvállalatot - jelentette ki a Magyar Nemzetnek Becsey Zsolt, a tárca külgazdasági ügyekért felelős államtitkára.

A napilap cikke ismerteti, hogy az új befektetési szerződésekben már olyan korrekt, mindkét félnek előnyös feltételeket garantálnak, amelyek a multik esetében, a korábbiakhoz képest csökkentik az állami támogatások arányát. Az elv egyszerű: csak az a multi kaphat támogatást, amelyik garantálja a magyar beszállítók alkalmazását, és annál többet, minél több hazai vállalkozást tud bevonni a termelésbe. Egy munkahelyre azonban így sem áldozna ötmillió forintnál nagyobb összeget az állam, s a támogatásnak öt év alatt meg kell térülnie.

A korábban megkötött gyanús megállapodásokkal kapcsolatban Becsey elmondta: jelenleg kilenc szerződést vizsgálnak, és összesen másfél milliárd forintot már vissza is fizettettek a kedvezményezettekkel, ennek ellenére egyik fél sem vonult ki az országból - írja a Magyar Nemzet. Az új befektetésekkel kapcsolatban az államtitkár leszögezte: idén már több mint 26 projekttel folytatnak előrehaladott tárgyalásokat, ezek révén még a legborúlátóbb esetben is legalább ötezer új munkahely jön létre - olvasható a napilapban.

Magyar Nemzet: nincs több extra kedvezmény a multiknak (origo)

Pedig a tőkének igenis van hazája. Jól látható, hogy a nemzetközi nagyvállalatoknak nagyon is haza húz a szívük. A Magyarországon termelt profitja nagy részét szinte minden nagyvállalat hazaküldi, majd „otthon” költi el. A hazai tulajdonú vállalat ezért ér kétszer annyit: nemcsak itt teremt munkát és fizet adót, hanem a profitot is itthon költi el.

De nemcsak a megelőző kormányok, hanem az Orbán-kormány eddigi lépéseihez képest is jónak tűnik ez az irány. Míg a különadók egyértelműen csak büntették a multikat, a támogatási rendszer átalakításának terve legalább már együttműködésre törekszik velük. Nem a külföldi és a magyar vállalat szembenállását, hanem egymásra utaltságukat hangsúlyozza. Ha valóban arról van szó, hogy a magyar állam azt szeretné ösztönözni, hogy a multik „neveljenek ki” egy erős magyar kis-és középvállalati beszállítói réteget, az mindenképpen üdvözlendő.

Mi a probléma?

A gond az, hogy ezt semmiképpen sem úgy érhetjük el, ha minden állami támogatás feltételévé tesszük a magyar beszállítók alkalmazását. Egyrészt, ha a multik csak azért választanak hazai beszállítókat, mert ez az állami támogatás előfeltétele, akkor az könnyen a minőség rovására mehet. Nem biztos ugyanis, hogy a magyar beszállító mindig a legalkalmasabb az adott feladatra.

Másrészt a támogatásoknak a magyar beszállítókhoz kötése azt is eredményezheti, hogy a multik akkor is igénybe fogják venni a magyar beszállítók munkáját, amikor rájuk az adott projektnél nem is lenne szükség. Ez feleslegesen növeli a beruházás értékét, és újabb, értelmetlenül elköltött adóforintokat eredményezne.

Harmadrészt ha ezt a támogatáspolitikát megspékeljük egy rossz szabályozással, akkor könnyen oda juthatunk ezen a téren, mint sok ország a Közel-Keleten. Több közel-keleti országban ugyanis csak helyi cégekkel együttműködve lehet gazdasági tevékenységet folytatni. Ez a szabályozás azonban korántsem azt eredményezte, hogy jó minőségű, versenyképes helyi vállalatok jöttek létre. Hanem a megjelentek a „lenyúlócégek”, stróman-vállalkozók, melyek papíron igazolják a helyi részvételt és beszállítókat a vállalkozásban. Egyes országokban ebből egy önálló iparág nőtt ki, mely semmilyen hozzáadott értéket nem termel, csak egy fix összegért „helyiesíti” a nyugati multik befektetéseit.

Mi lehet a jó megoldás?

Valószínűleg okosabb döntés lenne egy differenciáltabb rendszer kidolgozása, mely alapján nem állna fenn annak a veszélye, hogy feleslegesen, alibiből, vagy a minőség rovására választanak a multik magyar beszállítókat. Fontos lenne annak a biztosítása, hogy az állami támogatás csakis olyan magyar beszállítók után járjon, akiknek a részvételére az adott projektben tényleg szükség van. Illetve, hogy a magyar beszállítók után járjon magasabb támogatás, de az ő bevonásuk ne legyen alapvető feltétele annak, hogy a magyar állam kedvezményeket nyújtson egy külföldi nagyvállalatnak a beruházáshoz és munkahelyteremtéshez.

Minden fenntartásunk ellenére azonban nem lehet elégszer hangsúlyozni, hogy végre tényleg egy épkézláb kezdeményezést látunk a Nemzetgazdasági Minisztériumtól.

Ha tetszett az írás, csatlakozz a Véleményvezér Facebook-csoportjához!