Moszkvai ingatlanmutyi: klasszikus sötét privatizációs történet, oroszok, Veres, Gyurcsány. Óriási lehetőség, de nagy veszély a Fidesznek.

A moszkvai magyar kereskedelmi kirendeltség ügyében minden megvan ahhoz, hogy a kétezres évek legnagyobb politikai korrupciós sztorijává váljon. A Fidesz szemszögéből nézve ráadásul politikailag ezerszer értékesebb ez az ügy, mint bármelyik más, eddig nyilvánosságra került eset. Ha komolyan gondolják az elszámoltatást, akkor nem is lehet kérdés, hogy nyolcvanéves filozófusok párizsi vonatjegyeinek vizsgálata helyett a moszkvai ingatlanmutyival kellene valamit kezdeniük.

Ráadásul nemcsak a kínálat van meg, hanem a kereslet is. Orbán Viktor nem véletlenül szólította fel évértékelőjében az elszámoltatási kormánybiztost, hogy iparkodjon. A Fidesznek óriási szüksége lenne egy nagy horderejű botrányra, hiszen az összes korábbi korrupciós történet elhalni látszik, vagy túl bonyolult, vagy túl rizikós.

Ajánlott írásunk: Szocialisták előzetesben - kihagyott ziccerek

Mitől különleges a moszkvai ingatlanmutyi?

Ebben a történetben szinte minden olyan összetevő megvan, amit egy radikális változást, az elmúlt húsz évvel való szakítást hirdető politikai erő csak kívánhat. Először is, rengeteg pénzről van szó. Másodszor is ez egy klasszikus és nagyon sötétnek tűnő privatizációs történet, amelyhez hasonló a magyar állampolgárok legnagyobb bánatára tucatszámra valósult meg a rendszerváltozást követő években. A magyar állam vezetői minden törvényt megkerülve, áron alul kiloptak valamit a haveroknak – már amennyiben igazak a vádak. A lényeg: a sztori egyszerre közérthető és közérdeklődésre számot tartó.

Harmadrészt, a konkrét történet tényleg olyan, mintha valaki direkt a Fidesznek írta volna: a szocialisták kormányzása alatt a magyar állam egyik értékes ingatlanát Moszkvában végzett magyar külügyesek adják el áron alul az oroszoknak. Ráadásul úgy tűnik, gyakorlatilag mindenki, aki a Fidesz számára fontos lehet az ellenoldali politikusok közül, vagy érintett lehet az ügyben, vagy politikai szempontból könnyen bele lehet keverni. Amikor az üzletet nyélbe ütötték, Gyurcsány Ferenc volt a miniszterelnök, az orosz ügyekért felelős kormánymegbízottat pedig Veres Jánosnak hívták.

"A levélben említett négy szereplő közül hármat - Fekszit, Tátrait és Székelyt - kedden őrizetbe vett a Központi Nyomozó Főügyészség. Az ügyészség több szálon, többek között hűtlen kezelés miatt nyomoz. A gyanú szerint ha szabályosan adták volna el az ingatlant, akkor magasabb áron - az ügyészség által felkért igazságügyi szakértő szerint 6 milliárd forinttal többért - lehetett volna értékesíteni az épületet. Felmerül az okirat hamisítás gyanúja is, az eladásról ugyanis két adásvételi szerződés is készült ugyanazzal a vevővel: egy 2008. március, egy pedig 2008 novemberében. A gyanú szerint a második szerződésre csak azért volt szükség, mert az első megkötése előtt nem írtak ki pályázatot az épület értékesítésére, bár a jogszabályok ezt írják elő.

A meglehetősen bonyolult, éveken át húzódó ügyben több pénzügyi tranzakció történt, számos okirat keletkezett. Ráadásul mivel több kormányzati intézmény - Külügyminisztérium, MNV, Kincstári Vagyoni Igazgatóság (KVI), moszkvai nagykövetség - is érintett, számos szereplője volt a történetnek."

A buzgó követ, a precíz államtitkár és a sodródó igazgató (origo)

Miért más, mint Sukoró?

Természetesen a fentiekre lehetne azt mondani, hogy de hát ott van a Sukoró-ügy is! Ott is milliárdokról van szó, és ott is fel lehet vetni a legfelsőbb politikai vezetés felelősségét. Ez így igaz, de akad két fontos különbség.

Egyrészt az, hogy a moszkvai eset kapcsán fel sem merül, hogy a tranzakcióból az országnak bármiféle haszna származott volna. A Sukoró-ügyben lehet azt mondani, hogy bár súlyos korrupciós vádak lengik körül, de mégiscsak komoly befektetést jelentett volna, ezáltal adó- és egyéb bevételeket, továbbá sok új munkahelyet hozott volna Magyarországnak. Ilyesmi egy ingatlan áron aluli átjátszása esetében fel sem merül.

Másrészt – szemben az összes hazai bonyolítású esettel – ebben az ügyben teljesen valószínűtlen, hogy egyszer csak megjelenjenek olyan szálak, amelyek esetleg a Fidesz-oldalt is magyarázkodásra kényszeríthetik. Miközben a jobboldali sajtó is feltűnően hallgatott mondjuk akkor, amikor a sávolyi motorpálya körüli botrány kirobbant és elkezdett nagyra nőni, addig itt valószínűleg nincs semmiféle ok, ami miatt ne lehetne nyugodtan előre menni.

Az elszámoltatás szimbóluma?

Politikai szempontból tehát ez most óriási lehetőség a Fidesznek. A moszkvai történetből a múlt bűneivel való leszámolás, és a valódi változás szimbólumát kovácsolhatják – feltéve persze, ha a vádak igaznak bizonyulnak.

Ellenkező esetben viszont komoly veszélyt is jelenthet az ügy. Ha a Fidesz neadjisten tényleg ezt a történetet helyezné az elszámoltatás középpontjába, ám valamiért mégsem sikerülne felgöngyölíteni az ügyet, és nem sikerülne az MSZP vezetésének érintettségét a bíróság előtt is bizonyítani, az minden szempontból látványos bukás lenne. Sőt, akár szimbólummá is válhatna: annak a szimbólumává, hogy kétharmad, forradalom és elszámoltatás ide vagy oda, ahogy az elmúlt húsz évben, úgy most is igaz, hogy az igazi gazemberek mindig megússzák.

 Ha tetszett az írás, csatlakozz a Véleményvezér Facebook-csoportjához!