A tilalom helyes, de csak akkor leszünk igazságosak a dohányosokkal, ha módszeresen szankcionáljuk az egyéb súlyosan egészségtelen termékeket is.
Egy fideszes törvényjavaslat szerint júniustól tilos lesz dohányozni az összes aluljáróban és a tömegközlekedési eszközök megállóhelyeiben, a közoktatási és egészségügyi intézmények területén, valamint a munkahelyek és közforgalmú intézmények zárt légterű helyiségeiben, így a vendéglátóhelyeken is.
A dohányáruk adójának folyamatos emelését követően biztosak lehetünk abban, hogy a javaslat nagy ellenállást fog kiváltani. A Véleményvezér üdvözli a javaslatot, és bár a szocialista kormányok mindig meghajoltak a dohány- és vendéglátóipari lobbi előtt, remélhetőleg a kétharmados Fidesz-többségnek valóban lesz ereje a változtatáshoz.
Miért jelentős a probléma?
Ma Magyarországon nem lehet úgy elmenni sem egy szórakozóhelyre, sem egy étterembe, hogy az ember el tudja kerülni a füstöt, a ruhája pedig ne legyen napokra dohányszagú. A vendéglátóhelyek tipikus megoldása az egy légtérben kialakított dohányzó és nemdohányzó részleggel valóban annyit ér, mint egy medence felosztása belepisilős és nem belepisilős részre. A dohányzásnak sok évtizeddel ezelőtt kétségtelenül még volt egyfajta kultúrája Magyarországon. A társadalmi normák szerint például amennyiben egy hölgy is ül az asztalnál, legalább őt meg kell kérdezni, zavarja-e a füst, és persze akkor is illene mellőzni a dohányzást, ha a szomszéd asztaloknál kisgyerekek vannak. Ezekből a normákból mára szinte semmi nem maradt.
A mértéktelenség az egészségügyi statisztikákból is világosan kiolvasható: évente 28 ezren halnak meg a dohányzás miatt. Az egészségügyi államtitkárság számításai szerint a dohányzás miatt egy év alatt több mint 5000 munkaképes férfit és 500 nőt rokkantosítanak, a dohányzás okozta problémák kezelésére fordított kiadások miatt pedig „Magyarország nemzeti össztermékének 1,5-2 százaléka vész el évente”.
Mi lesz a vendéglátással és az emberi jogokkal?
A dohányosok két ellenérvet szoktak felhozni. Az első gazdasági: a dohányzás megtiltása a vendéglátóhelyek forgalmának csökkenéséhez vezet. A valóság ezzel szemben az, hogy a dohányzás nyilvános helyen történő betiltása eddig egyetlen uniós országban sem tette tönkre vagy vetette vissza jelentősen a vendéglátóipart. Az persze nem kizárt, hogy a dohányosok ezentúl kevesebbet látogatják majd az éttermeket vagy a kávéházakat. Viszont a kisgyerekes családok, a légzőszervi problémákkal rendelkezők, vagy egyszerűen csak azok, akik utálják a füstöt, majd többször.
Ennél sokkal komolyabb érv a második, miszerint mindenkinek joga van „hülyének lenni”. Egy szabad országban bizony mindenki azzal rombolja magát, amivel csak akarja. Azzal, hogy az állam a dohányzást tiltja bizonyos helyeken, valójában polgárai döntési szabadságát és önrendelkezését korlátozza.
Ez így is van, azonban az állam számtalan hasonló szabállyal szól bele életünkbe. Ráadásul nem csak nyilvános helyeken, hanem még a saját otthonunkban is megmondja, mit tehetünk és mit nem. Gondoljunk csak a csendháborítási vagy fegyvertartási szabályokra, vagy arra, hogy saját telkünkön sem építhetünk olyan házat, amilyet akarunk. Ezek az előírások mind-mind valamilyen mértékben korlátozzák személyes szabadságunkat.
Életmódháború
Ráadásul az állami beavatkozás egyáltalán nem alaptalan a dohányzás esetében: egyrészt a dohányzás közvetlenül érinti a nem-dohányzókat is, hiszen a passzív dohányzás kimutatható mértékben károsítja az egészséget. Másrészt pedig a dohányzás okozta betegségek extra egészségügyi költségeit a valóságban a nem-dohányzók is viselik járulékfizetésükkel. Hiszen Magyarországon mindenki ugyanúgy fizeti az egészségbiztosítási járulékot, függetlenül attól, hogy egészségesen él vagy sem. Ezek alapján nagyon is indokolhatónak tűnik, hogy a dohányárukat extraadókkal terhelik és a dohányzást nyilvános és közforgalmú helyeken betiltják.
Ám látni kell azt is, hogy nem csak a dohányáruk azok, melyeknek fogyasztása olyannyira egészségromboló, hogy azt különböző módszerekkel szankcionálni kellene. Ott vannak még például a hamburgerek, chipsek, vagy éppen a gasztrokádári közétkeztetés zsíros ételei, melyek ilyen alapon ugyanúgy megérdemelnének valamiféle büntetőadót. És akkor a veszélyesebb sportokról vagy egyáltalán az egészségtelen életmódokról nem is beszéltünk, melyek az átlagnál szintén jóval nagyobb költséget jelentenek a közegészségügynek. A kormány gondolkodik is szerencsére valami hasonlóban (hamburgeradó).
Ugyanis a cigaretta korunk ügyeletes mumusa: ahogy egy harminc évvel ezelőtt készült filmfelvételen szinte mindenki dohányzott, úgy most, ha bármilyen politikust cigarettázáson kapnak, kénytelen szánalmasan magyarázkodni. A dohányzás valóban káros és aránytalanul magas egészségügyi költséget generál, de nem szabad annak a politikai divatnak sem felülni, mely a dohányzást tekinti minden rossz forrásának. Csak akkor leszünk ugyanis igazságosak a dohányosokkal is, ha a dohányzás korlátozásánál nem állunk meg. Ha valóban az általános egészségmegőrzés a cél, bizony módszeresen kell szankcionálni az egyéb súlyosan egészségtelen termékeket, ételeket, sőt kimagaslóan egészségtelen életmódokat is.
Ha tetszett az írás, csatlakozz a Véleményvezér Facebook-csoportjához!
Figyelem! Írásainkat Facebook-csoportunkban lehet kommentelni.
A blogon csak meghívott hozzászólóink kommentjei jelennek meg.