A Fidesznek az új alaptörvényhez nem egy statisztikailag sem reprezentatív, módszertanilag sem megbízható felmérésszerűségre van szüksége, hanem valós politikai konszenzusra. (Fotó: fidesz.hu)

Ma kezdi meg az Országgyűlés az új alkotmány részletes vitáját, a miniszterelnök pedig napirend előtt várhatóan ismertetni fogja a „nemzeti konzultáció” eredményét, az állampolgári visszajelzések alapján pedig módosító indítványok kerülnek benyújtásra az alkotmánytervezethez. Ezzel a Fidesz jobb híján valószínűleg a legnehezebb szövetségest választotta az alkotmányozáshoz.

Miért kell megkérdezni az embereket?

A Fidesz kommunikációja már majd’ egy éve azt sulykolja, hogy tavaly az emberek valamiféle újrakezdésre szavaztak, ezt pedig csak egy új alkotmánnyal lehet megvalósítani. A választási kampányban persze erről még szó sem volt, ráadásul nyilvánvaló, hogy Magyarország polgárait az új alkotmány kérdése különösebben nem izgatja.

A Fidesz pedig jól tudja, hogy kétharmad ide vagy oda: egyedül nem lehet alkotmányozni. Ha ugyanis sem a nép, sem az ellenzéki pártok nem állnak az új alkotmány mellé, akkor annak a legitimitását könnyebben lehet majd megkérdőjelezni. Amint az ellenzéki pártok kihátráltak az alkotmányozási folyamatból, ezért jött az ötlet, hogy legalább a „nép” legyen valamilyen módon bevonva a folyamatba. Ez lett a nemzeti konzultáció, kérdőívvel, Szili Katalinnal.

Mi a baj ezzel?

A nemzeti konzultációval és a kérdőívvel azonban igen komoly problémák akadnak. Egyrészt az, hogy a kérdések meglehetősen korlátozottak. Például többek között az olyan kérdések teljesen hiányoztak a kérdőívről, hogy „Önnek mi a baja a jelengi alkotmánnyal?”, vagy „Ön szerint van-e most hazánknak szüksége egy új alkotmányra?”. Másrészt a kérdések meglehetősen irányítottak voltak, azaz úgy voltak megfogalmazva, hogy a kormánynak tetsző válasz felé terelték az olvasót.

De ennél is sokkal nagyobb probléma, hogy az emberek véleményét úgy kérték ki, hogy meg sem mondták nekik világosan, hogyan és milyen mértékben befolyásolja majd a véleményük az alkotmány végleges szövegét. Emberek ezrei egészen biztosan már csak azért sem válaszoltak, mert nem tudták, van-e egyáltalán értelme: nem tudták, hogy válaszlevelük egy lyukas zsákba kerül vagy valóban el is olvassák azt. És mivel a válaszok összesítéséért nem az Országos Választási Iroda vagy valamilyen kormánytól független szerv felelt, az eredmény megbízhatósága is eleve kérdéses lehetett sokaknak.

És ne menjünk el amellett sem, hogy bár nagyon szép dolog kikérni az állampolgárok véleményét egy készülő alkotmány bizonyos passzusairól, de az átlagemberek mégsem alkotmányozó honatyák. Jogi felkészültségük alacsony, nem tudják, mi való és mi nem egy alkotmányba. A legtöbben biztosan úgy válaszoltak, hogy azt sem tudták, hogy a hatályos alaptörvényben mi van. No és persze az emberek véleményére már csak azért sem szerencsés a hosszútávra szánt törvényeket építeni, mert a véleményük igen gyorsan változik. Hogy messzebbre ne is menjünk, 2002-ben az emberek Medgyessy Pétert, 2006-ban Gyurcsány Ferencet, 2010-ben pedig Orbán Viktort tartották a legalkalmasabbnak ugyanarra a pozícióra.

Mit akar akkor a Fidesz?

De egy percig se gondolja senki, hogy a Fidesz valóban a „népet” hívta meg az alkotmányozási folyamatba partnernek: amikor az alkotmányozásban szinte teljesen magukra maradtak a Parlamentben, akkor rántották elő a „bölcs” népet. És bár eddig szó sem volt arról, hogy az emberek véleménye bármiben is döntő lesz, Orbán Viktor a múlt héten már arról beszélt, hogy amit a többség támogatott a konzultáció során, az úgy is lesz – mintha ez mindig is magától értetődő lett volna.

Láthatóan a „nemzeti konzultáció”, a „nép szava” lesz az alkotmányozás legitimációja a szinte teljesen egyedül maradt Fidesz számára. Ha azonban valóban azt akarja a kormány, hogy az alaptörvény a magyar állam működését évtizedekre meghatározza, ahhoz legitimációt ilyen módon nem lehet „kitrükközni”. Az új alaptörvényhez egészen biztosan nem egy statisztikailag sem reprezentatív, módszertanilag sem megbízható felmérésszerűségre van szükség, hanem valós politikai konszenzusra.

Ha tetszett az írás, kövesd a Véleményvezért a Facebookon is!