Az antiszemitizmussal, fasiszta hajlamokkal vádolt első Fidesz-kormány szintén nem volt képes kivédeni a vádakat. A valódi feladat pedig nem a vereségek megideologizálása, hanem azok elkerülése lenne. (Fotó: Der Spiegel)

Megint kezdődik. Az ENSZ szólás- és véleményszabadsággal foglalkozó jelentéstevője tegnap aggályosnak nevezte a magyar médiatörvényt, és további módosításokat javasolt. Pár nappal korábban a Velencei Bizottság fogalmazott meg kemény bírálatot az alkotmányozási gyakorlattal és az alkotmány néhány elemével kapcsolatban. Mindeközben pedig a nyugati sajtóban is megindult a készülő alkotmány jónéhány, konzervatívnak mondott elemével szembeni kritikaáradat. Utóbbihoz várhatóan a kérdésre érzékeny nemzetközi civil szervezetek is csatlakozni fognak.

A magyar kormánynak nem kellene feltétlenül a vonat elé feküdnie.

Inkább az erkölcsi győzelem!

Szögezzük le mindjárt az elején: ezekben a konfliktusokban a magyar kormánynak jónéhány esetben egyértelműen igaza van. Vannak persze teljességgel védhetetlen kormányzati lépések, nem is egy, de a külföldi kritikák közt nagyon sok valóban túlzó és igazságtalan található. Azt is kijelenthetjük, hogy megint a nyugati balodal egyik kedvenc pofozózsákja lettünk, amit már csak passzióból is ütnek.

A helyzet azonban az, hogy a Fidesz-kormány és feltétlen támogatói valamiért mindig csak eddig a pontig képesek eljutni. Miután „leleplezik”, hogy számos bírálat vagy indokolatlan, vagy valamilyen mögöttes érdekből fakad, nem vonnak le ebből semmilyen konkrét lépésre való következtetést. Mind a kormány, mind a kritikákon felháborodó holdudvara szinte kéjjel tetszeleg valamiféle áldozati pózban, az újabb és újabb vesztes csaták után magukat hirdetve ki erkölcsi győztesnek.

Holott a valódi feladat nem a vereségek megideologizálása, hanem azok elkerülése lenne. Nyilvánvalóan káros ugyanis, ha a Magyarországgal szembeni vádak olyan toposzokká válnak, melyeket egy idő után már az ideológiai szempontból nem ellenséges beállítódású sajtótermékek is átvesznek. A kormány mégsem ezt tartja fontosnak. Kiváló példa erre a médiatörvény ügye, ahol a kormány képtelen volt épkézláb védekezési stratégiát összeállítani és végül a tevékenysége kimerült a hazai (!) közvéleménynek szóló buta propagandában.

Kapcsolódó írásunk: Megvagyunk a külföld nélkül is, nem?

Mártír-stratégia

A Véleményvezérnek déjà vu érzése van. 1998 és 2002 között, a folyamatosan antiszemitizmussal és fasiszta hajlamokkal vádolt első Fidesz-kormány szintén nem volt képes kivédeni a nyilvánvalóan nevetséges vádakat. A kormányzása végére teljesen beleragadt a „nacionalista”, „MIÉP-pel kokettáló” imidzsbe, ami aztán jelentős károkat okozott mind a Fidesznek, mind az országnak.

A reakció akkor is a mártírszerepben való tobzódás volt. Akkor is elhitették magukkal és híveikkel, hogy egy nemzetközi balliberális háló csapdájában vergődnek, amivel lehetetlen felvenni harcot. Ez a gondolatmenet persze arra is jó volt, hogy felmentést adjon az önmagát megvédeni képtelen kormány felelőseinek. Sőt, a szörnyű külső ellenség réme még a hátországot is összefogta.

A mártír-stratégia azonban megbukott. Nemcsak azért, mert a kormány a valóban dübörgő gazdaság ellenére veszítette el a 2002-es választást, hanem azért is, mert a Fidesznek utána évekig kellett azon keményen dolgoznia, hogy külföldön is komolyan vegyék a gazdasági, majd politikai ámokfutást rendező szocialista kormánnyal kapcsolatos kritikáit.

Lehet tehát szeretni a mazochista pózokat, de ez a politikában biztosan nem kifizetődő.

Mit is kellene akkor tenni?

A kormánynak komolyan kellene végre vennie azt, hogy a külföldi megítélése igenis sokat számít. Amint azt II. Rákóczi Ferenc a szabadságharc első pillanatától tudta, a kurucoknak mindenáron külső szövetségesekre lett volna szüksége.

A nyugati világban legalább annyi jobboldali ember van, mint mifelénk, és legalább olyan minőségű (khm) jobboldali orgánumok, mint Magyarországon. Legalább őket tudni kellene megszólítani. Megelőző módon, nem megvárva azt, amikor már csak magyarázkodni lehet. És végre ki kellene elemezni, hogy mi is ment félre az előző vereségek alkalmával (ehhez persze legalább házon belül el kell ismerni, hogy azok vereségek voltak). Neadjisten tanulni is lehetne a hibákból.  

Ha tetszett az írás, kövesd a Véleményvezért a Facebookon is!