Véleményvezér

Nagy terveket gyártanak egymás után, anélkül, hogy a problémákat és a vonatkozó nemzetközi tapasztalatokat igazán megértenék. (Fotó: fidesz.hu)

A Véleményvezér sokat feszegette már azt a kérdést az elmúlt évben, hogy vajon mi lehet az oka annak, hogy a második Orbán-kormány gazdaságpolitikája folyamatosan akkora csalódást okoz. Egészen pontosan, hogy mi magyarázza a deklarált szándékok és a végeredmények közötti óriási szakadékot.

Tegnap az Indexen egy remek írás jelent meg a magyar egykulcsos adó megannyi átgondolatlanságáról, megerősítve a Véleményvezér azon meggyőződését, hogy a megvalósítási képesség hiánya a kormány gazdaságpolitikájának az igazi rákfenéje.

Ajánlott írásunk: Fidesz: dogmát állítanak, másnap eltörlik

Egykulcsos adó: nem jött be

Ha van emblematikus gazdasági intézkedése a második Orbán-kormánynak, akkor az minden bizonnyal az egykulcsos adó. Mind a miniszterelnök, mind a nemzetgazdasági miniszter láthatóan nagyon büszke rá, hogy, még ha akadozva is, de egy ilyen új adórendszer irányába tartunk.

Büszkék rá, mert azt gondolják, hogy ez a hosszú távú versenyképességünk egyik pillére lesz, hiszen miközben a munkaerő költségének csökkentésével rábírják a vállalkozásokat az újabb munkahelyek teremtésére, ezzel párhuzamosan gyengítik az adóelkerülés ösztönzőit is. Bármennyire is jól hangzik mindez, annyi már az idén nyilvánvalóvá vált, hogy ez a fecske nem fog nyarat csinálni. Vagyis az egykulcsos adóként aposztrofált adózási rendszer egyelőre nem indította be a magyar gazdaság motorját.

Az alaposabb vizsgálat ráadásul még azt is kimutatja, hogy ez a fecske még csak nem is fecske, hanem legfeljebb veréb. És mint ilyennek, egyébként sem sok köze van a nyárhoz.

…de miért nem?

Ez az egykulcsos adórendszer ugyanis nem az lett, mint aminek eredetileg ígérték. Először is: továbbra is a fejlett világ legmagasabb adó- és járulékterhét szabja ki a minimálbér körüli fizetésekre, illetve az átlagbér felét keresőkre. Szemben azzal, amit a 16%-osnak kommunikált adókulcs sugall, a kapcsolódó járulékterhek és a megszűnő adójóváírások miatt továbbra is borzasztóan magas az elvonás mértéke. A most kiemelt két fizetési kategória adóterhelése pedig azért különösen fontos kérdés, mert a magyarországi alulfoglalkoztatottság döntő többsége ezekben a bérkategóriákban jelentkezik. Magyarul: az adórendszer továbbra is ott büntet, ahol a legkevésbé kellene.

Az egykulcsos adót sikerre vinni képes országokban ezt a problémát úgy oldották meg, hogy különféle kedvezményeket vezettek be a minimálbér körül keresők számára. Ha úgy tetszik, egykulcsos adó néven valójában több kulcsot alkalmaztak – csakhogy azok a kulcsok mind alacsonyak voltak.

"A létező egykulcsos adórendszerek szinte mindegyike progresszív –vagyis a szó eredeti értelmében nem igazi egykulcsos adó. Egy-két kivétellel, Európában pedig mindenhol létezik ugyanis valamiféle adójóváírás vagy adókedvezmény, ami az alacsony jövedelműek tényleges adóterhelését érdemben – nem ritkán, például Szlovákia és Csehország esetében nullára, gyermekkedvezmény esetén akár nulla alá! – csökkenti. Az adókedvezmény csökkenése következtében az adóráta jellemzően fokozatosan nő a jövedelemmel, amíg el nem éri az egyetlen kulcs szintjét. Az egykulcsos jövedelemadó reformok tekintélyes részében az alacsony jövedelműek adóterhelése nem hogy nőtt, hanem egyenesen csökkent, Szlovákiában például jelentősen.

A szolidaritási és méltányossági elvek mellett ezt az a számtalan becsléssel alátámasztott felismerés támogatta, hogy az alacsony jövedelmi szegmensben a magas adóráta különösen negatívan hat a foglalkoztatottságra. Ez az elgondolás kiváltképpen fontos kellene, hogy legyen egy olyan országban, amelynek kirívóan nagy a lemaradása a képzetlenek foglalkoztatása terén – még akkor is, ha e probléma nem elsősorban az adórendszerrel orvosolható kérdés."

Krekó Judit: Európa legversenyképesebb adórendszere? (Index)

És persze folytathatnánk a sort az elhibázott minimálbér-emeléssel, az erőltetett béremelési kísérletekkel, az egészségügyi járulék emelésével vagy éppen az ÁFA 27%-ra tornászásával.

Kormányzás helyett álmodozás

A jó intézkedésekhez nem elegendő egy könnyen kommunikálható üzenet, hanem bizony a problémák, illetve a javasolt intézkedések hatásmechanizmusának részletes elemzésére is szükség van. Minden vonatkozó sajtóértesülés azt sugallja, hogy a Fidesz-kormány gazdaságpolitikai döntéshozatala rendszerint ezt a lépést spórolja meg. Nagy terveket, stratégiákat gyártanak egymás után, anélkül, hogy a problémákat és a vonatkozó nemzetközi tapasztalatokat igazán megértenék.

Ezt követően pedig a jelenlegi rendszert teljesen felforgatni hivatott intézkedéseket jelentenek be – úgy, hogy legjobb esetben is csak az elsődleges hatásokkal számolnak, a milliónyi visszacsatolással, a rendszer komplexitásából eredő torzításokkal nem. Ez így pedig inkább álmodozásnak, semmint kormányzásnak tűnik.

Ha tetszett az írás, kövesd a Véleményvezért a Facebookon is!