A miniszterelnök tényleg úgy hiszi, hogy 2014-re hazánkat alacsony adók, egyszerű adórendszer és lényegesen leegyszerűsített bürokratikus környezet fogja jellemezni. Mindez azonban illúzió. (Fotó: Index)
Tegnap a miniszterelnök ismét megerősítette, hogy 2014-re Magyarországon Európa „leginkább versenyképesebb gazdasági környezetét” akarja megteremteni. Az a gyanúnk, Orbán Viktor tényleg el is hiszi ezt. És attól félünk, ez egyben azt is jelenti, hogy nincs teljesen tisztában azzal, amit mond.
Ajánlott írásunk: Miért szúrja el a Fidesz a gazdaságpolitikát?
Három, azaz két üzenet
Orbán Viktor a 2010-es választások óta nagyon tudatosan és szisztematikusan próbálja meghatározni, hogy mik legyenek azok a tényezők, melyek mentén 2014-ben kormánya teljesítménye megmérettetik majd. Ezt végső soron persze nem ő fogja eldönteni, de kellően tudatos kommunikációval igenis befolyásolhatja az elvárásokat, vagyis azt, hogy mit is fognak majd rajta és kormányán számonkérni a választók.
Ha sejtéseink nem csalnak, alapvetően két gazdasági célt sulykol rendületlenül a kormányfő: azt, hogy az államadósság számottevően csökkenni fog, illetve, hogy hazánk gazdasága elképesztően versenyképes lesz. Volt még egy harmadik gazdasági üzenet is, az egymillió új munkahelyé, amely azonban az utóbbi időben szépen-lassan háttérbe szorult – nyilván azért, mert a miniszterelnök is felismerte, hogy reménytelenül távol vagyunk ezen célkitűzés időarányos teljesítésétől.
A másik két tényező esetében viszont azok változatlan hangoztatása azt jelenti, hogy Orbán Viktor hite töretlen abban, hogy ezek a célok teljesíthetőek.
Mit jelent az, hogy a legversenyképesebb?
Ami a legversenyképesebb európai gazdaság vízióját illeti, ennek megvan az a szépsége, hogy igazából lehetetlen mérni. Ugyanakkor az is igaz, hogy van néhány olyan általánosan elfogadott tényező, ami alapján az országok ezzel kapcsolatos teljesítményét meg szokás ítélni. Ezek közé tartozik a kormány által egyébként szintén sokat hangoztatott alacsony adókkal operáló egyszerű adórendszer, illetve a vállalkozások bürokratikus terheinek alacsony szintje.
Akadnak persze a fentieknél lényegesen alaposabb és pontosabb mérőszámai is annak, hogy egy gazdaság mennyire versenyképes (pl. egy ország globális exportból való részesedése), ám a politikai kommunikáció szempontjából az előbbiek tűnnek a legfontosabbnak. Orbán Viktor tehát hisz abban, hogy 2014-re Magyarországot alacsony adók, rendkívül egyszerű adórendszer és lényegesen leegyszerűsített bürokratikus környezet fogja jellemezni.
Miért illúzió?
És ez az, ami a Véleményvezért egy kicsit meg is ijeszti: tényleg úgy látszik, a kormányfő elhiszi, hogy mindez két év alatt megvalósítható. Pedig mindenki számára nyilvánvaló, hogy 16%-os jövedelemadó ide vagy oda, a vállalkozások átlagos adóterhe, és ezzel az adóelkerülés szintje nem csökkent lényegesen; hogy az áfa 27%-os szintjével világcsúcstartók leszünk; hogy az adórendszer egyszerűsítése eddig azt jelentette, hogy az adófajták száma az elmúlt másfél évben 52-ről 55-re nőtt; és hogy a bürokratikus terhek csökkenéséből egyelőre semmi nem látszik, sőt a kormány legutóbbi javaslatai a minimálbér-emelés vállalkozói költségeinek kompzenzációja kapcsán teljes adminisztrációs káoszt vetítenek előre.
Vagy arról van szó tehát, hogy a kormányfő nem vesz tudomást arról, hogy az elmúlt másfél évben, ha közeledtünk is a szóban forgó célokhoz, ugyanannyit rögtön távolodtunk is; vagy arról, hogy a miniszterelnök az eddigi sikertelenséggel tisztában van, ám hisz abban, hogy a mostani szintről valamiféle nagy ugrással pár év alatt megvalósítható lesz az ország rendkívül versenyképessé tétele. (Nem gondoljuk, hogy bárki szó szerint venné, hogy elsők leszünk – ez nyilván csak egy hangzatos szlogen, de annyit mindenképpen jelent ez az aspiráció, hogy bekerülnénk a kontinens elitjébe.) Megítélésünk szerint a kormányfőnek is tisztában kell lennie az eddigi eredménytelenséggel, vagyis valószínűbb, hogy a „nagy ugrás” gyors megvalósíthatóságában hisz.
Mit nem ért meg a miniszterelnök?
Ez pedig ismét megerősíti a Véleményvezér egyik régi aggodalmát: Orbán Viktor szemmel láthatóan nem méri fel, hogy mit is jelent nagy, átfogó és komplex rendszereket átalakítani. Szerintünk azt gondolja, hogy az átalakítás csupán a törvények megváltoztatásából áll, és nem értékeli eléggé azt, hogy ennél mennyivel több kell ahhoz, hogy a törvényalkotói szándék meg is valósuljon.
Pedig szerencsés lenne szem előtt tartani, hogy a szándékolatlan következmények az elmúlt húsz év összes jelentős állami átalakítási kísérletét zátonyra futtatták.
Ha tetszett az írás, kövesd a Véleményvezért a Facebookon is!
Figyelem! Írásainkat Facebook-csoportunkban lehet kommentelni.
A blogon csak meghívott hozzászólóink kommentjei jelennek meg.