Véleményvezér

Ki lehet oktatni a világot, ha az ember sikeres, és lehet az ember sikertelen, ha a szabályok szerint játszik. De lehülyézni a szövetségeseinket, udvarolni az ellenfeleiknek, majd pénzért kuncsorogni: hát ezt nem lehet. (Fotó: AFP)

A kormányfőre és a kormányra zúduló nemzetközi kritika a napokban az elmúlt húsz évben soha nem látott szintet ért el. Most már nem csupán arról van szó, hogy mindez minimálisra korlátozza az Orbán-kormány manőverezési lehetőségét, sőt talán a túlélését is komolyan veszélyezteti, hanem arról, hogy Magyarország számára tartós és súlyos érdeksérelmet okoz. A kormányfő elmúlt másfél évben mutatott unortodox külpolitikája azt eredményezte, hogy Magyarország a Fidesz-kormánytól teljesen független jogos érdekei egy részét sem tudja megfelelően érvényesíteni.

Ajánlott írásunk: 2011: Magyarország nagyon egyedül maradt

Ilyen még nem volt

A kormányra végeláthatatlanul záporozik a nemzetközi kritika. Ez már nem a médiatörvény esete, amikor elsősorban a nyugati sajtó külpolitikai rovatai, illetve az európai politika néhány markáns kormányon kívüli szereplője foglalkoztak velünk. Most címlapsztori és vezércikkek témája lettünk, miközben külügyminiszterek és kormányfők napirendjében szereplünk. Nyugodtan kijelenthetjük: ilyen még nem történt hazánkkal az elmúlt húsz évben.

Rosszul áll a szénánk. Sajtóértesülések szerint Fellegi Tamás miniszter egyelőre még csak időpontot sem kap Brüsszelben, hogy ott pénzért kalapolhasson. A néppártin kívül az Európai Parlament összes többi frakciója olyan eljárás kezdeményezését sürgetik, ami akár a magyar EU-pénzek és EU-szavazatok megvonását is eredményezheti. Sőt, az Európai Unió két meghatározó, ráadásul jobboldali vezetésű országa is Magyarország ellen foglalt állást: a Fidesz-kormányt a héten a regnáló francia külügyminiszter és a német kormány is figyelmeztette.

A végzetes kombináció

Közben a nyugati világ sajtója a címlapon és vezércikkekben hozza, hogy Magyarország a válság hatására demokráciából autokráciává vált. A szóban forgó cikkek a tények ismertetésén túl azonban néhány meredek állítást is tartalmaznak. Többször felbukkan, hogy megszűnt a szabad vallásgyakorlás lehetősége, meg hogy a Fidesz a Jobbikkal szűri össze a levet. Ami azonban hosszú távon a legnagyobb problémát fogja jelenteni, az az állítás, hogy Magyarország a határon túli magyarok szavazati jogával korlátozza a szomszédos országok szuverenitását, nacionalista szándékaival pedig valamifajta bővebben ki nem fejtett veszélyt jelenthet a térségre.

Ezek az állítások nyilvánvalóan hamisak. Ez azonban már nem igazán számít. Az történt ugyanis, hogy a magyar kormány nyíltan és erőszakosan nekiment a nyugati közmegegyezésnek, az atlanti szövetségi rend szabályainak és normáinak – majd látványos kudarcot vallott. Ez egy megengedhetetlen és végzetes kombináció. Ki lehet oktatni a világot, ha az ember sikeres, és lehet az ember sikertelen, ha közben a szabályok szerint játszik. De lehülyézni a szövetségeseinket, udvarolni az ő ellenfeleiknek, hátat fordítani a Nyugat számára fontos értékeknek, majd utána pénzért, segítségért kuncsorogni: hát ezt nem lehet.

Mert utána bizony megbélyegeznek. És akit megbélyegeztek, annak senki sem hisz, miközben róla bármit elhisznek.

Kép: Le Monde

Páriaország leszünk

Mindezek miatt Magyarország érdekei még jó ideig sérülni fognak. Egyrészt példát statuálnak velünk. Mostantól teljes megfelelést kell majd demonstrálnunk a világgazdaság játékszabályaival. Nem nagyon marad tér még okos kis trükkökre, apróbb hazai előnyszerzésekre sem. A következő egy-két évben igazodás lesz és más semmi. Ez az ára annak, hogy mi az elmúlt másfél évben egyetlen játékszabályt sem voltunk hajlandóak betartani.

Nagyobb probléma, hogy a kormány nyilvános vesszőfutása rettentően lerontotta hazánk presztízsét. Az az úgynevezett „puha erőből” származó előnyünk, ami miatt például egy uniós vitában a budapesti álláspont sokáig fajsúlyosabb volt, mint mondjuk a bukaresti, egy ideig eltűnik. Nem kérdeznek minket, nem hallgatnak ránk. Inkább szívességeket kérhetünk, semmint feltételeket szabhatnánk.

Kép: Financial Times

Sehol sem lesz ez annyira látványos, mint a határon túli magyarokkal kapcsolatos érdekérvényesítési lehetőségeink területén. A téma sajnos mára teljesen összefonódott az Orbán-kormánnyal, és annak a Nyugattal szembeforduló politikájával. Már most se hallgat ránk Európában senki, amikor felvidéki magyar állampolgárok válnak jogfosztottá szlovák-magyar kettős állampolgárságuk miatt, de ez a helyzet innentől minden bizonnyal csak romlani fog.

Ha valamelyik szomszédos állam a „magyarkérdésben” el akar valamit érni velünk szemben, akkor álmodni sem tudna jobb időzítésről, mint a mostani. Elég lesz annyit mondaniuk, hogy az Orbán-kormány nacionalizmusát próbálják meg ellensúlyozni, és már meg is nyerték a nemzetközi vitát.

Olvasd el ezt is: Tüntet a budapesti elit: fontos, de nem elég

Csak a következmény számít

Természetesen nem ez volt az Orbán-kormány szándéka, amikor fülkeforradalmat és gazdasági szabadságharcot hirdetett. A szándék azonban mellékes. Ami számít, az a következmény. És ebben a tekintetben nem tudunk felidézni még egy olyan magyar kormányt az elmúlt húsz évből, amelyik annyit ártott volna hazánk hosszú távú érdekeinek, mint a mostani.  

Ha tetszett az írás, kövesd a Véleményvezért a Facebookon is!