Véleményvezér

Eleinte csak a szavahihetőség körül keletkeztek zavarok, mostanra viszont hetek óta senki nem tud a piacot megnyugtató nyilatkozattal előállni. Orbánnak kellene végre cselekednie: teríteni vagy dobni a lapokat. (Fotó: AFP)

Az a svájci frank, amiért 2010 májusában 195 forintot kellett fizetni, tegnap este már 262 forintba került. Miközben a megtakarításokkal rendelkezők és a forinttal kereskedők tekintete a képernyőkre szegeződött, a magyar kormány részéről egyetlenegy hiteles és megnyugtató szó sem hangzott el a történtekkel kapcsolatban. És ez nem csupán a tegnapi napra igaz. Már hetek óta nem hallunk semmit a kormánytól, ami nyugalmat hozhatna a forint és a magyar állampapírok egyre viharosabb piacán.

Ajánlott írásunk: 2011: Ismét a szakadék szélén

A múlt: amikor még Orbán Viktor szava forintot erősített

Amikor Matolcsy György bejelentette, hogy Magyarország visszaül a tárgyalóasztalhoz az IMF-fel, majd Orbán Viktor személyesen is megerősítette ezt, mindenki tudta, hogy a felelős emberek nyilatkoztak az ügyben. Bár Matolcsy György esetében az elmúlt időszakban nem volt feltétlenül szoros kapcsolat ígéret és megvalósult cselekvés között, azonban a kormányfőről ez nem volt elmondható. Amit Orbán Viktor miniszterelnökként a nyilvánosság előtt megígért, annak elegendően nagy része valósult meg ahhoz, hogy a továbbiakban is érdemes legyen komolyan venni a szavait.

Ezt a kombinációt – a felelős pozícióban lévő ember szólal meg úgy, hogy az meggyőzőnek hat – hívják hitelességnek. Nem is telt bele néhány nap, és a forint-euró árfolyam visszaerősödött a 300 körüli szintre.

A jelen: mindegy, mit mond Orbán Viktor

Azóta viszont teljes a káosz. Eleinte csak a szavahihetőség körül keletkeztek zavarok, mostanra azonban az a helyzet állt elő, hogy valóban felelős embert egyszerűen nem is hallunk már az ügyben nyilatkozni.

December egyik legnagyobb meglepetése és legkárosabb fejleménye az volt, hogy Orbán Viktor gyakorlatilag visszalépett az EU-IMF hitel melletti egyértelmű kiállásától. Nem is annyira arról van szó, hogy mit mondott a témában, hanem arról, hogy mit tett. Kezdve az ominózus hajnali vétóval Brüsszelben, folytatva a jegybank- és stabilitási törvények rezzenéstelen arccal történő átpasszírozásával, a kormányfő gyakorlatilag azt üzente a világnak, hogy neki valójában nem is annyira fontos a megállapodás az EU-val és az IMF-fel.

Ezen lépések után viszont már nincs sok jelentősége a szóbeli ígéreteknek. A miniszterelnök innentől csak egyféleképpen tudná ellensúlyozni saját korábbi lépéseit: ha az EU által vitatott két törvényt egy az egyben visszavonná. Enélkül mondhat bármit, az jelentőségében szükségszerűen nem fogja tudni felülírni saját ellentétes irányú cselekedeteit. Maga a miniszterelnöki kommunikáció vált tehát funkciótlanná a gazdaság és az ország jövője szempontjából meghatározó fontosságú kérdésben. A helyzet lebutítódott egy egyszerű visszavonja-nem vonja vissza kérdéssé, ahol a nyilatkozatoknak már nem nagyon van tere.

Nincs senki Orbán helyett

A hiteles miniszterelnöki kommunikációt részben helyettesíthetné, ha lenne a magyar gazdaságpolitikának olyan irányítója, akit széles körben felelősnek és mértékadónak tartanak.

Itt ismét csak megszenvedjük az önálló pénzügyminisztérium megszüntetését. Mindezt tetézi, hogy Matolcsy György nemcsak egy sokszorosan hitelét vesztett politikus, de mostanra a szóban forgó ügy szempontjából felelősségében és hatáskörében teljesen megnyirbált miniszter is. A Matolcsy helyett az EU-IMF tárgyalások vezetésével megbízott Fellegi Tamás pedig a limitált feladatköre miatt nincs abban a helyzetben, hogy a tárgyalások esetleges eredményeit megvalósítsa. Ennek megfelelően a tárgyalások folyamán az ő súlya is lényegesen kisebb, mint az elvárható lenne egy ilyen horderejű ügyben. Hiába mondta el a tárca nélküli miniszter a minap, hogy gyors megállapodást vár, a nyilatkozatnak szinte semmi hatása nem volt.

Vagyis Orbán Viktor alatt nincs egyetlen egy ember sem, aki az EU-IMF tárgyalások kérdésében egyszerre felelősen és hihetően tudna nyilatkozni. Így pedig a kormánynak esélye sincs ügyes kommunikációval nyugtatni a kedélyeket.

Rontani még lehet a helyzetet

Ebben a helyzetben nyilatkozatokkal már nem lehet javítani a helyzeten, rontani viszont nagyon is.

Minden olyan nyilatkozat vagy újságcikk ugyanis, amelyik megerősítheti a kormányfő decemberi stratégiaváltásához kapcsolatodó félelmeket, azaz azt, hogy Magyarország nem is fog megegyezni a hitelkeretről, rögtön meggyőzőbbé válik azáltal, hogy összhangban van a miniszterelnök említett tetteivel. Így fordulhat elő az a faramuci helyzet, hogy az NGM államtitkárának szerencsétlen nyilatkozata nagyobb súlyt kap, mint a tárgyalások során az ő főnökeként működő Fellegi Tamásé; vagy hogy az egyik kommunikációs államtitkár honi politikai panelekből építkező cikkének nemzetközi gazdasági szereplők bármilyen jelentőséget tulajdonítanak.

Teríteni kell a lapokat - vagy eldobni

A magyar valuta drámai gyengülése legalább 800 ezer magyar családot egészen közvetlen módon érint, a többit pedig közvetetten sanyargatja. Eközben azonban a kormány képtelen egyetlen olyan embert is kiállítani, akinek egyáltalán érdemes lenne megszólalnia a témában. Ez a probléma azonban túlságosan mélyen kódolt a jelenlegi kormányzati struktúrában ahhoz, hogy egyik napról a másikra orvosolható legyen.

Olvasd el ezt is: Svindli? Mit írt Orbán Barrosónak valójában?

Önálló politikai és szakmai súllyal rendelkező miniszterek hiányában csakis a miniszterelnök tehetne valamit. Ahhoz azonban már túl sokat hibázott és blöffölt az elmúlt időszakban, hogy pusztán a szava elegendő legyen. Most mindenki arra vár, hogy lépjen valamit: mutassa meg vagy dobja el a lapjait.

Addig pedig továbbra is ki leszünk szolgáltatva a „remegő kezű brókereknek”.  

Ha tetszett az írás, kövesd a Véleményvezért a Facebookon is!