Az segített, hogy az olaszok végre megszorítanak, az EKB pedig beindította a pénzgyártást. Mi meg az Unió újonnan megálmodott mélyebb integrációjának, pontosabban annak kikényszerítésének a kísérleti egerei leszünk.
Nagyon úgy néz ki, hogy az Európai Unió átvészelte a válság legutóbbi hullámát. A problémáknak természetesen még nincs vége, de kijelenthető, hogy az azonnali EU-összeomlással vagy felbomlással kapcsolatos félelmek elmúltak.
Ajánlott írásunk: Orbán Viktornak az államcsőd nem opció
Nem omlottunk össze
Tavaly októberben éleződött ki igazán az eurózóna és ezzel együtt az Európai Unió válsága. A megelőző években óriási mennyiségű eurózóna-beli állampapírt felhalmozó európai bankokba vetett bizalom egyre inkább meginogni látszott. Ezen megingás mögött elsősorban a felhalmozott államkötvényekkel kapcsolatos bizonytalanságok álltak. A két jelenség ráadásul egymást erősítette: a gyenge bankok lehúzták az eurózóna stabilitását, míg az utóbbi stabilitási problémái aláásták a bankokba vetett bizalmat.
Akkor nagyon sokan temették az eurózónát és elkerülhetetlennek látták az összeomlást. Ehhez képest ezen a héten mind Olaszország, mind Spanyolország, vagyis az EU két legnagyobb „beteg embere” összesen 22 milliárd eurónyi államkötvényt tudott kibocsátani. Ráadásul tették mindezt úgy, hogy ennek ára, vagyis a kötvényekre fizetett kamatláb jelentősen csökkent: még Olaszország esetében is a kritikusnak tekintett 7% alá esett. Az európai bankrendszer esetleges likviditási válságáról pedig már egy szó sem esik.
Mi történt?
A rövid távon nyilvánvalóan sikeres válságkezelés alapvetően két pilléren nyugszik.
Az egyik, hogy a különösen problémás nagy országokban, Spanyolországban és Olaszországban 2-3 évnyi huzakodás után végre olyan gazdasági lépéseket jelentettek be, melyek jelentősen csökkentik a költségvetési hiányt és elősegítik a fenntartható adósságpálya kialakítását. Mindez nem csak a spanyolok és az olaszok érdeme, hiszen a józan politikát megvalósítani képes olasz kormány kinevezéséhez mind Brüsszel, mind Berlin igencsak aktívan hozzájárult.
Ennél is fontosabb volt azonban a második pillér: az Európai Központi Bank három év vonakodás után végre megnyitotta a csapot, vagyis beindította a „pénzgyártást”. Decemberben egyetlen nap alatt 500 milliárd eurónyi friss készpénzt öntöttek az európai bankrendszerbe, és ezzel egyik pillanatról a másikra megszüntették a likviditási válság veszélyét. Az EKB vonakodását az oldotta fel, hogy december elején az ominózus angol-magyar vétós tanácskozáson az Unió országai olyan intézkedéseket fogadtak el, melyek egyértelműen a szorosabb, a költségvetési politikára is közvetlenebbül kiterjedő integráció irányába viszik az Uniót.
Ez persze nem jelenti azt, hogy az Európai Unió teljesen egyenesbe jött volna. A magas adósságszint problémái jelen vannak, de az EKB rugalmasabb hozzáállásával ez a probléma, ha jelentős költségek mellett is, de kezelhető – miként Japán is immár két évtizede egy hasonló problémát görget így maga előtt. Az ár, amit a következő években, sőt talán évtizedben Európának ezért fizetnie kell, az alacsony gazdasági növekedés, illetve elsősorban a déli államokban a rendkívül magas munkanélküliség lesz. Közben persze a görögök minden bizonnyal el fognak süllyedni, de ez az eurózónát már valószínűleg nem fogja magával rántani.
Mit jelent ez nekünk, magyaroknak?
Ezek a fejlemények akár jót is jelenthettek volna Magyarország számára, hiszen a külső turbulenciák mérséklődésével csökkent az esélye, hogy a piaci érzékelés a magyar problémákat is felnagyítja.
Olvasd el ezt is: Megfizetjük a válság(félre)kezelés árát
Ehelyett azonban elértük, hogy az Európai Unió újonnan megálmodott mélyebb integrációjának, pontosabban annak kikényszerítésének a kísérleti egerei legyünk. Mert bár Budapesten szeretjük azt gondolni, hogy azok ott Brüsszelben direkt ellenünk esküdtek össze, a valóságban azért lett éppen most ilyen fontos a „magyarkérdés”, mert precedensnek szánnak minket. Az újonnan megtalált európai stabilitás fennntartásához szükséges gazdasági és szabályozási egység kikényszerítésének precedense lesz, hogy az Unió mit kezd a különutas Magyarországgal.
Ha tetszett az írás, kövesd a Véleményvezért a Facebookon is!
Figyelem! Írásainkat Facebook-csoportunkban lehet kommentelni.
A blogon csak meghívott hozzászólóink kommentjei jelennek meg.