Leáll a fideszes buldózer, mert elmúlt a gazdasági vészhelyzet? Egyrészt nem múlt el, másrészt a legtöbbet kritizált intézkedéseknek eddig sem volt közük az ország gazdasági állapotához. (Fotó: AFP)

Hetek óta lehet tudni, hogy a kormány egy új kommunikációs stratégiával készül mind a külföld, mind a belföld számára: egy új típusú politizálás bevezetésével, egy új korszak hirdetésével próbál válaszolni az eddigi bírálatokra.

Ebbe nyerhettünk bepillantást Orbán Viktornak a Le Monde-ban megjelent interjúján keresztül, melyben a miniszterelnök az elkövetkezendő időszakrol, mint a „konszolidáció" politikájáról beszélt. A Véleményvezérnek meggyőződése, hogy a kormányzás valóban új szakasza fog kezdődni Magyarországon, ám az is, hogy ez a konszolidáció valódi tartalmában nem sokban fog különbözni a „forradalom és szabadságharc" időszakától.

Ajánlott írásunk: Szegény Matolcsy, szegény Schmitt!

Gazdasági vészhelyzetre Handó Tünde?

Orbán Viktor mondandóját így lehetne összegezni: 2010 tavaszán borzasztó helyzetben vette át a kormányzást, el volt adósodva az ország, magas volt a munkanélküliség és csak a társadalom egy szűk rétege fizetett adót, ezért ez a rendkívüli helyzet szerinte rendkívüli lépéseket igényelt. Mostanra azonban a közvetlen fenyegetés elmúlt, eljött a konszolidáció ideje, ismét lesz idő az egyeztetésekre és az intézkedések megfelelő előkészítésére.

A fentiekből is látható, hogy ennek az új kommunikációnak a legnagyobb problémája egyszerűen az, hogy hamis. Egyrészt bár igaz, hogy az ország 2010 tavaszán valóban szörnyű állapotban volt, de az elmúlt hónapok világosan megmutatták, hogy a gazdasági szabadságharc után sem állunk jobban. A gazdasági mutatók várt javulásának elmaradása és a forint néhány hét alatt beállt brutális gyengülése is megmutatta, mennyire nem felel meg a valóságnak, hogy most már jobb idők járnak.

De az érvelés egy másik helyen is súlyosan sántít: a belföldön és külföldön is legtöbbet kritizált intézkedések, a médiatörvény, az egypártosított Médiahatóság, az erőből elfogadott új alaptörvény, a bíróságok feletti kontroll Handó Tünde kezébe adása vagy éppen a Fidesznek kedvező új választási törvény, az átrajzolt választókerületi határok mind-mind olyan kérdések, melyeknek semmi közük sincs az ország gazdasági állapotához. Mivel ezek a lépések szinte teljesen függetlenek a költségvetési és államháztartási problémáktól, így az érvelésnek az a része sem hihető, hogy mostantól a javuló gazdasági helyzet miatt nem lesz szükség hasonlókra.

A miniszterelnök a másfél év alatt elfogadott 365 új törvényt és az átfogó reformokat a helyzet súlyosságával indokolta. Amikor átvette a hatalmat "az ország a szakadék szélén állt", amelyre a makrogazdasági mutatókon kívül - a több mint 7 százalékos államháztartási hiány és a GDP 80 százalékát meghaladó államadósság mellett - olyan más tényezők is utaltak, mint hogy 10 millió lakosra alig 2,6 millió adófizető jutott. Ezért nem volt szerinte vesztegetnivaló idő, és minden "demokratikus eszközt" fel kellett használni a "buldózer" tempóhoz.

"De a buldózerünk mindig tiszteletben tartotta a KRESZ szabályait. Még akkor is, ha időnként próbáltam a KRESZ-en változtatni, mindig gondosan ügyeltem a törvények tiszteletben tartására" - mondta Orbán, hozzátéve, hogy jogi végzettsége van, nagyon jól érti, hogy szükséges a jogállam tiszteletben tartása.

Orbán: Buldózerünk betartotta a KRESZ-t (origo/MTI)

Le az arisztokráciával!

Orbán Viktor ezen túl azt is kifejtette, hogy rendkívül fontosnak tartja a jogállami értékeket, ám alapvetően nem pártolja az arisztorkatikus-elitista politikát, magát pedig plebejus jobboldalinak jellemezte.

Nyilván az arisztokratikus-elitista politika emlegetése a 21. században egészen mást jelent, mint 150-200 éve, amikor még meghatározó szereplői voltak a közéletnek a születési privilégiummal rendelkező társadalmi csoportok. Ma egy ilyen kijelentésnek az igazi értelme az lehet, hogy a miniszterelnök nem nézi jó szemmel az olyan kisebb hatalmi központok létezését, melyeknek nem közvetlenül a választók adtak felhatalmazást. És itt a legkülönbözőbb csoportokra – szakmai szervezetekre, független intézményekre, tudományos elitekre és általában minden, nem általános választáson felhatalmazást nyert tisztviselőkre gondolhatunk.

Orbán Viktor ars poeticája tökéletes tükre a kormányzás elmúlt időszakának, hiszen a kormányfő valóban éppen azoknak a hatalmaknak az önállóságát számolta fel vagy gyengítette, melyek befolyása nem közvetlenül a választóktól ered: az Alkotmánybíróságét, a bíróságokét, a különféle hatóságokét és független állami szervezetekét, de említhetjük azokat a szakmai és tudományos testületeket is, melyeket teljesen kiiktattak a jogalkotás menetéből.

Véleményvezérek a Véleményvezéren - Blogunkon újságírók, bloggerek, közgazdászok és más, közélettel foglalkozó szakértők fejtik ki véleményüket a hozzászólásokban.

Minden folytatódik tovább

Bármit is mond tehát a kormányfő arról, hogy innentől mások véleményét is meg fogják hallgatni, úgy nem számíthatunk érdemi változásokra, ha Orbán Viktor deklaráltan nem támogatja az „arisztokratikus" politikai tényezők működését.

Olvasd el ezt is: Miért mindig Németország diktál nekünk?

Így sajnos elmondható, hogy bár valószínűleg sokakat megnyugatat majd a konszolidáció emlegetése, ám addig, amíg a kormány nem ismeri el nyilvánosan az eddigi időszak súlyos hibáit és amíg a miniszterelnök továbbra is elutasít minden, a kormánytól független hatalmat, addig valódi fordulatra senki ne számítson.

Ha tetszett az írás, kövesd a Véleményvezért a Facebookon is!  

Figyelem! Írásainkat Facebook-csoportunkban lehet kommentelni.

A blogon csak meghívott hozzászólóink kommentjei jelennek meg.