Az olasz mintától nem állunk olyan távol: alacsony munkavállalási kedv, az ország képességeihez mérten magas nyugdíjak és bőkezűen költekező politikai elit. Uniós szégyenlistára kerültünk. (Fotó: Burger Barna)

Hiába az elmúlt hetek helyenként egészen békülékeny kormányzati kommunikációja, a gazdasági fundamentumok változatlanok. A magyar gazdaság nagyon sebezhető és az idei recesszió miatt még egy ideig minden bizonnyal az is marad. A Fidesz-kormány már mindent elmondott, amit el lehetett, a kommunikáció ideje lejárt. Itt lenne az idő a megvalósítással foglalkozni.

Ajánlott írásunk: Malév: mit veszítettünk el valójában?

Brüsszel bekeményít

Lehetséges, hogy Görögországnak már csak hetei vannak hátra a teljes csődig. Ahogy Brüsszel fokozatosan szembenéz a görög válság okaival és lehetséges következményeivel, úgy vonja le egyre inkább azt a következtetést, hogy nagyobb és szorosabb uniós kontrollra van szükség a tagországok gazdaságpolitikája felett.

Ebbe a folyamatba illeszkedik az a jelentés is, amit sajtóértesülések szerint ma fog bemutatni Olli Rehn pénzügyi biztos az Európai Parlament előtt, és amelyik a leginkább sebezhető uniós tagországokat veszi sorra. Ez az első alkalom, hogy nem csupán a költségvetési egyensúly szűk szempontjait, hanem átfogó módon az egyes gazdaságok hosszú távú fenntarthatóságának össszetevőit is figyelembe veszi az Európai Bizottság. Ennek megfelelően az elemzés állítólag kiterjed a növekedési potenciál, a versenyképesség, illetve az államadósság abszolút szintjével kapcsolatos kérdésekre is.

Ez a fejlemény mindenképpen üdvözlendő, az ugyanis nyilvánvaló anomália, hogy miközben az Unió óriási összegeket juttat a gazdag országoktól a szegényekhez, a felelősen gazdálkodóktól a csődhelyzetben lévőkhöz, a Bizottságnak korábban semmilyen jogosítványa nem volt, hogy akárcsak véleményt mondjon a nyilvánvaló gazdaságpolitikai ámokfutásokról – kivéve, ha azok a túlzott deficiteljárás alá estek.

Amennyiben azt szeretnénk, hogy Európát továbbra is fajsúlyos világgazdasági szereplőként tartsák számon, úgy ez a „görög típusú" potyautas-stratégia tovább nem tolerálható

Az olasz napilap értesülései szerint az Európai Bizottság anyagát Olli Rehn fogja bemutatni kedden Strasbourgban az Európai Parlamentben. A bizottsági értékelés tíz gazdasági mutatón nyugszik, ami számos esetben friss képet ad a gazdasági realitásokról.

Ez a dokumentum tulajdonképpen az Európai Bizottság figyelmeztető jelzéseként szolgál, azokra az országokra hívja fel a figyelmet, amelyek leginkább ki vannak szolgáltatva a makrogazdasági egyensúlytalanságokból fakadó kockázatoknak. Az Európai Unió ugyanis - válaszul a két éve tomboló adósságválságra - olyan mechanizmust dolgozott ki, ami figyelmeztető jelzéseket küld, ha egy ország gazdasága különböző mutatók alapján rossz útra tér és szükség esetén megelőző intézkedéseket követel annak érdekében, hogy ne következzen be még egy Görögországhoz hasonló eset. Erre a listára került fel most Magyarország, Spanyolországgal, Olaszországgal és Ciprussal együtt.

Vagyis négy uniós ország a legveszélyeztetettebb, míg egy másik listán (megfigyelés alatt álló országok) szerepel Franciaország, Belgium, Nagy-Britannia, Szlovénia és Bulgária.

Uniós szégyenlistára került Magyarország (Index)

A négy lúzer

A Corriere della Sera értesülése szerint a jelentés alapján négy ország van különösen veszélyeztetett helyzetben a középtávú fenntarthatóság szempontjából: Spanyolország, Olaszország, Ciprus és Magyarország.

Az első kettő nem újdonság senki számára, az esetük jól ismert. Ezen országok hosszú éveken keresztül hitelekből finanszíroztak olyan kiadásokat, amelyek utólag fenntarthatlannak bizonyultak (bár a két eset egyébként sok szempontból különböző).

Ciprusnál elsősorban arról van szó, hogy az ország bankrendszere rendkívüli módon, reálgazdasága jelentős mértékben kitett Görögországnak, utóbbi szinte elkerülhetetlen csődje így nagyon könnyen magával ránthatja a szigetországot is.

És végül itt vagyunk mi. Az esetünk nyilván nem hasonlítható Cipruséhoz, hiszen gyakorlatilag semmi kötelékünk a görög gazdasághoz. De a spanyolok helyzetére sem hasonlít a mienk, hiszen míg náluk az elmúlt tíz év később feleslegesnek és pazarlónak bizonyuló beruházásai okozták a bajt, addig nálunk ugyanezen időszak alatt a túl alacsony beruházási szint jelentette a problémát.

Az olasz mintától azonban már nem állunk olyan távol: alacsony munkavállalási kedv, az ország képességeihez mérten magas nyugdíjak, illetve diszfunkcionális, ámde annál bőkezűbben költekező politikai elit. Sőt, bár a magyar kelet-nyugat szétszakítottság nem azonos mértékű az olasz észak-dél szembenállással, gazdasági teljesítmény és termelékenység tekintetében nálunk is igen jelentős kettősség figyelhető meg.

Véleményvezérek a Véleményvezéren - Blogunkon újságírók, bloggerek, közgazdászok és más, közélettel foglalkozó szakértők fejtik ki véleményüket a hozzászólásokban.

Olaszországot nem hagyják magára

Minden hasonlóság ellenére azonban akad egy nagyon is nyilvánvaló különbség Olaszország és Magyarország között: a méret. Olaszország olyan nagy, hogy igen nehéz elképzelni az Európai Uniót és az eurózónát nélküle. Ezért aztán Brüsszel és az európai nagyhatalmak eddig is és a jövőben is mindent el fognak követni, hogy Olaszországot visszarángassák a tönk széléről.

 Olvasd el ezt is: Fokozódik: titkos Orbán-ellenes CNN-puccs?

Hazánk esetében nem ilyen nyilvánvaló a helyzet. Nem vagyunk kihagyhatatlanok, nem vagyok megkerülhetetlenek, és ha túlságosan sokat keménykedünk, még példát is statuálhatnak velünk. Már csak ezért is jó volna az EU-IMF megállapodást minél előbb letudni, illetve a céltalan kommunikációs ütközeteket megspórolni, hogy végre az azt követően is előttünk tornyosuló számos gazdasági probléma megoldásával foglalkozzon a kormány.

Ha tetszett, kövesd a Véleményvezért a Facebookon is!  

Írásainkat Facebook-csoportunkban lehet kommentelni.

A blogon meghívott hozzászólóink kommentjei jelennek meg.