Ryan alelnökjelöltségével tovább erősödik az ideológiai polarizáció: az a politikai kultúra, amelyik a problémák pragmatikus kezelése helyett mindig egy ideológiai lakmuszteszt segítségével próbál dönteni.
A múlt héten Mitt Romney, a republikánusok leendő elnökjelöltje meglepően fajsúlyos alelnökjelöltet választott maga mellé. Mindez azonban nem igazán jó hír sem az amerikaiak, sem pedig Európa számára.
Ajánlott írásunk: Legfelsőbb bíróság: taláros politikusok
Elhomályosítás
Az alelnökjelöltek tradicionálisan olyan figurák az amerikai politikában, akiknél nem kell attól tartani, hogy bármilyen értelemben elhomályosítanák az elnökjelöltek fényét. Ennek megfelelően az alelnökök, alelnökjelöltek személye csak ritkán válik igazán fontos tényezővé az amerikai elnökválasztási küzdelemben.
A ritka kivételek egyike volt, amikor négy évvel ezelőtt John McCain republikánus elnökjelölt a kétségtelenül karakteres Sarah Palint választotta jelölttársának, amivel egyszerre mozgósította a republikánus bázist, illetve teremtetett rengeteg megoldhatatlannak tűnő problémát a középen álló független szavazók szimpátiájának megnyeréséért folytatott versenyben. Palin kiváló példa volt arra is, mi történik, ha egy alelnökjelölt elsősorban saját karrierjének építésére kívánja használni ezt a pozíciót.
Mitt Romney kétségkívül nehéz választás előtt állt. Egyrészt ő maga látványosan nem hisz igazán semmiben: szinte nem létezik olyan kérdés, melyben az elmúlt 10-15 évben ne írt volna le kisebb-nagyobb cikkcakkokat aszerint, hogy mikor mit vélelmezett éppen népszerű álláspontnak. De azért sem volt könnyű dolga, mert ő maga nem egy kimondottan karizmatikus személyiség. Mindezek miatt az elhomályosítás-problematika az ő esetében különösen fontos szempontnak kellett, hogy tűnjön.
Véleményvezérek a Véleményvezéren - Blogunkon újságírók, bloggerek, közgazdászok és más, közélettel foglalkozó szakértők fejtik ki véleményüket a hozzászólásokban.
Mindenki örül
A fentiek után és ellenére azonban Mitt Romney amellett a Paul Ryan mellett tette le a voksát, aki vele szemben igenis nyilvánvalóan és határozottan kiállt és kiáll valamiért, sőt mindezt úgy teszi, hogy még bizonyos fajta szakértői aura is körüllengi (karizmatikusnak viszont kétségtelenül nem lehet nevezni). Ráadásul a neve elválaszthatatlan egy olyan költségvetési megszorítási tervezettől, mely nagyon jól visszaadja Ryan politikai és ideológiai meggyőződését. Sokak szerint a meggyőződés-deficittel küzdő, és ezért aztán a törzsszavazók körében igen kevés lelkesedést kiváltó Mitt Romney egyszerűen kooptálni próbálta a Ryan-féle ideológiát és imidzset.
Érdekes módon most mindkét oldal dörzsöli a tenyerét: a republikánus bázis örül, hogy a se színe, se szaga elnökjelölt helyett végre egy igazi konzervatívért lelkesedhetnek, a demokraták pedig azért tapsolnak, mert szerintük Ryan jelölésével Romney elveszítette az esélyét, hogy maga mellé állítsa a függetlenek többségét. Még a közélet nem pártfüggő szereplői is örömtelinek gondolják, hogy végre nem szépségversenyt fognak tartani, hanem markáns, jól elkülöníthető nézetek csapnak össze a választásokon.
Olvasd el ezt is: Levél Hugh Grantnek: Budapest az egész világ
Arany középút helyett dogmák
Ez mind szép és jó. A Véleményvezér szerint azonban a külvilág számára rossz hír Ryan alelnökjelöltté válása. Ezzel ugyanis még tovább erősödik az amerikai politika ideológiai polarizációja: az a politikai kultúra, amelyik a problémák pragmatikus kezelése helyett minden kérdésben egy ideológiai lakmuszteszt segítségével próbál dönteni. E gyakorlatnak az elmúlt 15 évben történt térnyerése teljesen aláásta az amerikai állam korábban meglehetősen jó szabályozási és irányítási képességét és nagyon sokat tett azért, hogy a Nyugat egyes számú politikai és gazdasági ereje ne az arany középút mentén, hanem mindenféle félig rágott ideológia alapján alakítsa jövőjét.
Ilyen dogmák vezettek az iraki háborúhoz éppen úgy, mint a pénzügyi iparág szabályozatlanságához és kontroll nélküli értékrombolásához. Ennek a kultúrának a folytatódó erősödése csak tovább fogja rombolni mind az Egyesült Államok, mind a nyugati világ hatalmát és tekintélyét a világban.
Figyelem! Írásainkat Facebook-csoportunkban lehet kommentelni.
A blogon csak meghívott hozzászólóink kommentjei jelennek meg.