Matolcsy álma, miszerint a magyar GDP valamikor 2025 és 2030 között a jelenlegi duplájára nő, olyan távol van a realitásoktól, hogy az már fáj. Már nem lehet szótlanul elmenni amellett, hogy a gazdasági miniszter folyamatosan közröhej tárgya. (Szigetváry Zsolt/MTI)

Mi sem mutatja jobban, hogy mennyire mélyre jutottunk, mint az, hogy az égvilágon senki sem kapja fel a fejét arra, amikor a magyar gazdaságpolitika névleges irányítója, Matolcsy György már megint valami egészen elképesztően nagy zöldséget mond. Pedig megtette tegnap is, amikor a magyar GDP nagyjából másfél évtizeden belüli megduplázódását vetítette előre.

Ajánlott írásunk: Rezsiállamosítás: félázsiai népnek félázsiai megoldások

Néhány apró bibi

Matolcsy álma, miszerint a magyar GDP valamikor 2025 és 2030 között a jelenlegi duplájára nő, olyan távol van a realitásoktól, hogy az már fáj. Természetesen senki nem tudja pontosan, hogy mi fog történni a következő másfél évtized során, de azért bizonyos dolgok a jelenlegi helyzetből meglehetősen egyértelműen levezethetőek. Ahhoz, hogy a Matolcsy-féle - nevezzük így - vízió megvalósuljon, holnaptól kezdődően minden évben 4% körüli gazdasági növekedést kellene produkálnunk. Van azonban néhány apró bibi.

Például az, hogy a következő két évben már egészen biztosan nem lesz 1%-nál nagyobb a magyar GDP expanziója. Sőt, egyre nagyobb részben a Matolcsy György fémjelezte gazdaságpolitika működésének eredményeképpen a potenciális növekedési ütemünk, vagyis az a szint, ami mellett a jelenlegi viszonyok közt komoly egyensúlytalanság kialakulása nélkül növekedni tudunk, a nevetségesen alacsony 1% körül mozog.

Nem szabad figyelmen kívül hagyni továbbá, hogy az európai gazdaság, melynek a magyar gazdaság tetszik, nem tetszik, de szerves része, elhúzódó recesszióra készül, és semmi jele, hogy ebből a következő két-három évben ki tudna kecmeregni. Ebben a környezetben pedig hazánk sem fog tudni lényegesen jobban teljesíteni.

Mindezeket egybevéve a magyar gazdaságnak igazából egy évtized alatt kellene a duplázáshoz szükséges szintet teljesítenie, ami éves átlagos 7%-os növekedésnek felelne meg. Ehhez vegyük hozzá, hogy eközben a magyar népesség jelentős bevándorlás híján egészen bizonyosan továbbra is csökkenni fog, ami egy folyamatos negatív nyomásként nehezedik a gazdaság teljesítményére.

Véleményvezérek a Véleményvezéren - Blogunkon újságírók, bloggerek, közgazdászok és más, közélettel foglalkozó szakértők fejtik ki véleményüket a hozzászólásokban.

Egyszerű handabandázás

A magyar gazdasági miniszter gyakorlatilag azt vázolta, hogy egy, az elmúlt négy évtizedben Európában példátlan, és ha a népességváltozás dinamikáját is tekintetbe vesszük, akkor valószínűleg az elmúlt száz évben soha sehol nem látott gazdasági expanzióra számíthatunk.

Természetesen semmi másról nincs szó, mint hogy a belátható időn belül csak szánalmas vergődést produkálni képes magyar gazdaságpolitika vezetője a távoli jövő ellenőrizhetetlenségébe menekülve handabandázik. 2010-ben még ő és a kormányfő azt ígérték, hogy 2012 már az elrugaszkodás éve lesz, ehelyett recesszióban vagyunk. A jövő évre már komoly épülést vizionáltak, ehhez képest jó esetben is csak stagnálni fogunk.

Magyarország nyomorúságát nem is az illusztrálja a legjobban, hogy ez a mára minden hitelét elveszítő politikus továbbra is gazdasági miniszter, a magyar gazdaságpolitika hivatalos irányítója lehet. Hanem, hogy mindezt rezignáltan ugyan, de tudomásul vette és elfogadta a magyar közvélemény.

Olvasd el ezt is: Bajnai és a zombik

Szépen kérjük

Ugyan a kormányfő azt akarja, hogy ezt az embert még egy ideig miniszternek hívják, de akkor sincs ez rendben: magát komolyan vevő országban nem lehet szótlanul elmenni amellett, hogy a gazdasági miniszter folyamatosan közröhej tárgya.

Ezért bár tudjuk, hogy korábban megszámlálhatatlan alkalommal kértük hasztalan, és azt is tudjuk, hogy valószínűleg most sem lesz foganatja, mégis a tisztesség azt kívánja, hogy megint elismételjük: mindenki érdekében legyen olyan szíves és mondjon végre le, miniszter úr!