Egy magyar pápa amolyan párhuzamos köztársasági elnök lehetne, aki sokkal inkább egy uralkodóhoz hasonlít. Véleménye még egy alkotmányozó többséggel rendelkező miniszterelnök számára is valódi korlátot jelentene. (Fotó: Kisbenedek Attila/AFP)

Fogalmunk sincs, mennyire reális az, hogy Erdő Péter legyen a pápa, de az egészen biztos, hogy megválasztása egy nagyon hasznos követ dobna a magyar szellemi élet borzasztó állóvizébe, sőt talán a magyar politika még sötétebb tócsájába is. Mi nem tudjuk, milyenek Erdő Péter esélyei, de ha jól értjük, más se nagyon. A legutóbbi hasonlóan nyitott pápaválasztás idején Karol Wojtyla, a későbbi II. János Pál a konklávé előtt fel sem merült esélyesként a sajtóbeli találgatásokban. Mindenesetre jó eljátszani a gondolattal, hogy milyen következményei is lennének, ha mégis sor kerülne az első magyar pápa megválasztására.

Ajánlott írásunk: A plebejus kormány és az elit

Kinyitná a világot Magyarországnak

Először is: természetesen mérhetetlen büszkeséggel töltene el minden magyart, hogy mi adjuk a pápát. Akárcsak a lengyelek 35 évvel ezelőtt, mi is azt éreznénk, hogy ez a választás egy egész nemzet ezeréves teljesítményének szól. Ráadásul egy olyan ország számára, mely immár száz éve a nagyság, és ezzel együtt a külföld tiszteletének elvesztésével küzd, egy ilyen esemény nagyon fontos lelki kompenzáció lehetne.

De ennél többről is szó van. A magyar pápa már puszta létezésével is – hogy a rajta keresztül Rómába kerülő magyarok sokaságáról már ne is beszéljünk – minden bizonnyal hirtelen tágabbra nyitná a magyar szellemi élet horizontját. Ez pedig nagyon kívánatos volna. A magyar szellemi élet ugyanis még mindig harminc évvel ezelőtti csaták és sérelmek lejátszásával van elfoglalva, és még mindig nem volt képes integrálni, hogy mi is történt a nagyvilágban az elmúlt húsz évben. Ráadásul még azt sem látja, hogy időközben milyen rettentően beszűkült és partikuláris is lett.

Egy esetleges magyar pápa hirtelen rákényszerítené a magyar szellemi „elitet", hogy szembenézzen a ténnyel, a világ rettentő bonyolulttá vált, és a budapesti viszonyokban való eligazodás éppen semmit nem segít a világ folyamatainak megértésében.

Véleményvezérek a Véleményvezéren - Blogunkon újságírók, bloggerek, közgazdászok és más, közélettel foglalkozó szakértők fejtik ki véleményüket a hozzászólásokban.

Uralkodó helyett uralkodó lenne

Ami pedig a magyar politikai életet illeti, egy esetleges magyar pápa kicsit amolyan „királypótlék” lehetne. A király- és kormányzó nélküli magyar demokratikus berendezkedés legnagyobb rákfenéje ugyanis az, hogy lehetővé teszi a szinte abszolút hatalom elérését bárki számára. Ezért aztán mindenki, aki számottevő hatalomvággyal van megverve, nyugodtan törekedhet, és törekszik is erre a szinte abszolút hatalomra, hiszen nincsen olyan természetes korlát a rendszerben, amely többé-kevésbé megkerülhetetlen akadályt jelentene az ilyen személyeknek.

Azokban az országokban, ahol király uralkodik, vagy esetleg léteznek több száz éves, a végrehajtó hatalomtól valóban független intézmények (felsőház vagy Legfelsőbb Bíróság), senki nem is aspirálhat ilyen státuszra. Hazánkban azonban ezek híján a gyurcsányferencek és orbánviktorok ambícióin nincs semmiféle természetes korlát.

Egy magyar pápa valószínűleg olyan tekintéllyel rendelkezne Magyarországon, hogy az ő véleménye még egy esetleges alkotmányozó többséggel rendelkező miniszterelnök-főtörvényhozó-főbírókijelölő számára is valódi korlátot jelentene. Ha úgy tetszik, egy magyar pápa amolyan „párhuzamos” köztársasági elnök lehetne, aki azonban státuszát tekintve sokkal inkább az alkotmányos uralkodóhoz, semmint a választott elnökhöz hasonlít.

Olvasd el ezt is: Lassan már csak a Fidesz védi a kommunista ügynököket

Drukkolunk

Megismételjük: fogalmunk sincs, hogy mindez csak álmodozás-e, vagy még akár valóság is lehet belőle. Mindenesetre nagyon nem bánnánk, ha így történne.