Véleményvezér

A magyar politikusokat legtöbbször még csak nem is a pénz, hanem az egyszerű nárcizmus, sőt sokszor a már-már beteges hiúság vezérli. Mindenkinek egy saját párt kell. (Fotó: Huszti István/Index)

Fodor Gábor nemrég tudtunkra adta, hogy megalapítja a Magyar Liberális Pártot. Ez távolról sem az első hasonló bejelentés, mely a magyar politika korábbi ismert figuráitól érkezik. Saját formációja van már Ungár Klárának, Kuncze Gábornak, de Bokros Lajos is épp ezen gondolkozik. És hát nagyon nehéz nem úgy olvasni az MSZP és a DK, illetve az LMP és a PMP szétválását, hogy Mesterházynak és Gyurcsánynak, Schiffer Andrásnak és ellenfeleinek is lett egy-egy saját pártja. És akkor nem is említjük a Fideszt, mely immár két évtizede azonos Orbán Viktorral.

Ajánlott írásunk: Bajnai még Mesterházyval küzd, nem Orbánnal

A vita nem a programokról megy

Bajnai Gordonnak elég gyorsan szembesülnie kellett azzal, hogy az ellenzék összefogása nem azért olyan nehéz feladat, mert a különféle formációknak annyira más lenne a programjuk, hanem mert mindenki vezérbika akar lenni. Az MSZP és az Együtt 2014 közötti viszony tisztázása valójában távolról sem az egyes programpontokról, nem a szakmai kérdésekről szól: az igazi vita szinte kizárólag a személyi kérdésekről fog folyni.

És ebben semmi újdonság nincsen. Ha visszagondolunk a rendszerváltozás utáni magyar politika alakulására, könnyen belátható, hogy még a legdurvább ellentétek mögött is csak a legritkább esetben húzódott meg bármi fajta (szak)politikai nézeteltérés. De azok is nagyot tévednek, akik az ilyen vetélkedések mögött a pénzt látják, mint egyedüli motivációt. A politikusokat, és ez különösen igaz a magyar politikusokra, legtöbbször az egyszerű nárcizmus, sőt sokszor a már-már beteges hiúság vezérli.

Véleményvezérek a Véleményvezéren - Blogunkon újságírók, bloggerek, közgazdászok és más, közélettel foglalkozó szakértők fejtik ki véleményüket a hozzászólásokban.

Szemben a politikai logikával

Hogy ez mennyire így van, azt remekül mutatta az elmúlt néhány hónap bejelentés-sorozata a mindenféle új pártok alapításáról. Ez ugyanis az ellenzéki tábor további felaprózódását hozta magával, ami az ellenzék választási esélyei szempontjából tökéletesen ellentétes minden logikával. De hát Fodor Gábor, Bokros Lajos, Kuncze Gábor vagy bárki más hogy is tudná megtenni azt, hogy valaki mögé beálljon, hogy egy már létező szervezethez csatlakozzon? Nyilvánvaló, hogy nekik saját pártra volt szükségük, ahogy korábban Gyurcsány Ferenc sem nyugodott bele, hogy az MSZP-ben teljesen a partvonalra szoruljon, vagy ahogy az LMP-ben kisebbségbe kerülők sem fogadták el a párt többségének döntését.

Nyilván akadnak, akik azt gondolják, azért alapítanak ezek a szereplők újabb és újabb pártokat, mert annyira egyedi programmal rendelkeznek, hogy az markánsan elkülönül mindenki másétól. Hát, erre csak azt lehet diplomatikusan mondani: nincs így. Aztán sokan vannak azok is, akik taktikai okokat sejtenek az ilyen bejelentések mögött, hiszen egy politikus, aki egy valamennyire létező szervezetet tudhat maga mögött, egy nagy ellenzéki összefogás leboltolásakor például előnyösebb alkut köthet. Sajnos az elmúlt évtizedek tapasztalata nem őket erősíti.

Úgy tűnik, a valóságban tényleg felesleges ennyire összetett motivációkat keresni: az ilyen lépések mögött sokszor alig van több, mint a magyar politika nagy átka, a személyes hiúság.

Olvasd el ezt is: Bajnai vagy Mesterházy? Dönteni kell

Mindenkinek rivaldafény kell

Talán mostanra Bajnai Gordon is látja mindezt. Azt, hogy ellenzéki összefogáshoz nem a programokat kell összefésülni és nem az ország jövőjével kapcsolatos elképzeléseket kell közös nevezőre hozni. Hanem a magukat bármilyen okból fontosnak tekintő embereknek biztosítania kell, hogy kellő mennyiséget kapjanak a rivaldafényből, hogy ország-világ előtt azt érezhessék megint, nélkülük bizony nem menne.