Véleményvezér

Mesterházy Attilára és Vona Gáborra túl nagy a kabát, Bokros Lajost pedig a sok kommunikációs tanácsadó egyszerűen "kiherélte". Erős karakterek nélkül viszont nincsen jó dráma.

(Fotó: hetivalasz.hu)

A 2010-es választási kampány rettenetesen unalmas. Nyilván részben azért, mert tudjuk, ki fog győzni. De ettől még rengeteg a nyitott kérdés: hány párt jut be a parlamentbe, megelőzi-e a Jobbik az MSZP-t, lesz-e a Fidesznek kétharmada stb. A valódi izgalom mégis hiányzik, mint ahogyan a március 15-i beszédek és megmozdulások is mutatták.

Az a helyzet, hogy erős karakterek nélkül nincsen jó dráma. És a mostani szereplők igencsak gyengécskék. Van, ahol már a hozott anyag is harmatos, és van, ahol az egyébként érdekes figurákból a kommunikációs tanácsadók gyúrnak unalmas sablonkaraktereket. 

Hozott anyag

Mesterházy Attilára és Vona Gáborra szemmel láthatóan túl nagy a kabát. Amikor egy jelöltnek azt kell bizonygatnia, hogy egyszer bizony ő is kapott valami ösztöndíjat, nyilvánvalóan esélyünk sincs tragédiára, legfeljebb komédiára. De Vona Gábor sem sokkal jobb. Ellentétben Morvai Krisztinával, a párt 2009-es kampányarcával, a Jobbik elnöke sem jó szónoki képességgel, sem karizmával nem rendelkezik. Ráadásul mindezt rendre erőszakos bumfordisággal próbálja meg helyettesíteni. Mesterházy és Vona agilis fiatalemberek, de vibráló szellemi jelenléttel egyikük sincs megáldva. 

A Lehet Más a Politika pedig egyenesen sportot űz abból, hogy nincsen arca. Ez a politika már annyira más, hogy az ember nem is tudja, hogy most akkor kire is voksolna a listán. 

Heréltek

Bokros Lajos esetében más a helyzet. Ő a kampány kezdetéig rendkívül karakteres figura volt, akit azonban a sok kommunikációs tanácsadó egyszerűen "kiherélt". Azzal, hogy egy átlagos, disznóvágáson fényképezkedő és a Frizbi című bulvárműsorban táncoslányokkal szambázó politikussá tették, éppen az egyéniségét, a különlegességét szüntették meg. 

Pedig ha Orbán Viktor kihívói egy kicsit elszakadnának az okostojások által kigondolt forgatókönyvektől, és egy kis ízt vinnének a kampányba, csak nyerhetnének vele. Már csak egy hónap van hátra a választásokig, lényegi viták hiányában legfeljebb a személyiség erejével lehetne valamit változtatni a jelenlegi erőviszonyokon.

Persze ez az, amit a Fidesz nem akar. Az ő céljuk a mostani helyzetet jegelni. Orbán Viktornak egyáltalán nincs most szüksége drámára. Játékát így a "csak nehogy hibázzunk"-logika határozza meg, ami miatt ő is pusztán árnyéka önmagának. 

Mi lesz ennek a következménye?

Az elmúlt húsz év politikatörténete azt mutatja, hogy a magyarok elsősorban személyiségekre szavaznak – ilyen volt Antall, Horn, Torgyán, Orbán, a Medgyessy magyar hangjaként dolgozó Kovács László és Gyurcsány Ferenc is. 

Valódi vezető személyiség hiányában nem lehet majd kormányváltó erővé integrálni a most apró darabokra eső baloldali szavazóbázist (a mai MSZP, LMP, MDF szavazóit és a jobbikosok jelentős részét). A mostani gyengécske jelentkezők valószínűsíthető bukása után viszont minden bizonnyal megindul majd a tolongás a posztért. Talán még néhány valódi főszereplő-típus is felbukkan majd.

Addig viszont a Fidesznek nem lesz valódi ellenfele.

>> GYURCSÁNY A KAPUK ELŐTT - pénteki vezérvéleményünk

>> MIÉRT NE JELENTSÜK FEL A RENDŐRT, HA MEGERŐSZAKOL - csütörtöki vezérvéleményünk

>> korábbi írások

Írások a témában:

Mindenki mindenki ellen (Index)

Március 15-i megemlékezések (origo)