Jól átgondolt, de általunk még át nem látott terv? Hazárdjáték? Hozzá nem értés? Mit akar a Fidesz-kormány? (Fotó: Pelsőczy Csaba/fidesz.hu)
Bár Matolcsy György májusban deklarálta és később ismét megerősítette, hogy célja az IMF-megállapodás októberi meghosszabítása, Orbán Viktor tegnap Berlinben ezt kétszer is cáfolta. Orbán szerint nincs értelme hosszú távú megállapodást kötni a Nemzetközi Valutaalappal, hiszen a vele kötött hitelkeret-egyezmény októberben lejár, és Magyarországnak az EU-val kell megállapodnia a költségvetési hiány csökkentéséről, nem az IMF-fel.
Márpedig azt tudjuk, hogy ha a kormányfő egyszer valami mellett látványosan elköteleződött, akkor utána igencsak köti az ebet a karóhoz.
Előző írásunk a témában: IMF-blamázs - hol rontották el?
Miért volt fontos az IMF-hitel eddig?
Az IMF által nyújtott hitelkeret eddig meghatározó fontosságú volt a magyar gazdaság számára. 2008 végén és 2009 első félévében egyszerűen ez tartotta az államot a víz felett, azóta pedig amolyan védőhálóként veszi körül a magyar gazdaságot.
Erre a védőhálóra azért van szükség, mert hazánk magas adósságállománya és alacsony növekedési üteme miatt bármilyen nemzetközi gazdasági riadalom nagyon könnyen átgyűrűzhet Magyarországra is. Az átgyűrűzés pedig sajnos nagyon gyorsan forintgyengülésben és hitelkamat-növekedésben manifesztálódik, amit persze szinte az egész ország nagyon megszenvedne.
Arról pedig már ne is beszéljünk, hogy adott esetben ehhez még nemzetközi riadalomra sincs szükség: a Medgyessy és Gyurcsány-kormányok áldásos tevékenységének köszönhetően a gazdaság olyan állapotban van, hogy bármilyen, a tervektől negatív irányban eltérő hazai hír azonnal válsághelyzetet produkálhat (lásd Kósa-Szijjártó affér).
Miért lenne fontos az IMF-hitel a jövőben?
Októberben lejár a védőhálóként funkcionáló jelenlegi IMF-hitelkeret, ám a magyar gazdaság kiszolgáltatott helyzete nem fog megszűnni addigra. Ha nem akarjuk, hogy minden nemzetközi fuvallatra remegnünk kelljen, mint a nyárfalevélnek, akkor jobb, ha bebiztosítjuk magunkat. Ennek a biztosításnak a legkézenfekvőbb formája egy új IMF-hitelkeret lenne. A hitelt pedig nem is kell felvenni: a lényeg, hogy a nehéz napokra nyitva maradjon a felvétel lehetősége.
Amint azt múlt héten egy kommentelőnk megjegyezte, az IMF-hitelkeretben az a vonzó, hogy nélküle ugyanazt kell csinálni, mint érte – csak szigorúbban. Magyarul: bár az IMF-hitel előfeltétele a nagyon szigorú fiskális politika lenne, a hitel nélkül csak a még következetesebb megszorítások jelentenek elegendő biztonságot a már említett nemzetközi „fuvallatok” esetére.
Mi van, ha mégsincs?
A kormányfő berlini nyilatkozataiból nagyon úgy tűnik, kormánya mégis lemondott arról, hogy ezt a hitelkeretet megszerezze. Mindeközben azonban hangsúlyozta, hogy az EU által megszabott célokat tartani kívánja: ez azt jelenti, hogy 2011-ben a kormány a költségvetési hiányt az IMF által is elvárt szintre fogja levinni (a GDP 3 százaléka alá). E szint teljesítése mellett azonban már nagyon egyszerű lenne az IMF hitelkeret megszerzése.
De miért nem kell a védőháló, ha ezek alapján már szinte semmibe sem kerülne? Miért vállalna a kormány óriási gazdasági és politikai kockázatot, ha egyáltalán nem muszáj?
Jól átgondolt, de általunk még át nem látott terv? Hazárdjáték? Hozzá nem értés?
A Véleményvezér szerint ez a következő félév legnagyobb politikai kérdése.
Ha tetszett az írás, csatlakozz a Véleményvezér Facebook-csoportjához!
Figyelem! Írásainkat Facebook-csoportunkban lehet kommentelni.
A blogon csak meghívott hozzászólóink kommentjei jelennek meg.