IMF-tárgyalások: nem Volvókat osztogatnak, hanem Volgákat fosztogatnak. A magyar gazdaságpolitika így hamarosan valamennyi megmaradt hitelességét el fogja veszíteni. (Fotó: napi.hu)

Kedd: igen!

Kedden a Bloomberg hírügynökség kérdéseire válaszolva a Nemzetgazdasági Minisztérium azt közölte, hogy az ősszel újra megindulnak majd az IMF-fel a tárgyalások, melyek megegyezéssel is fognak zárulni. Ebből a tömör, nem részletezett válaszból (miféle tárgyalás? miféle megegyezés?) az olvasók az ügy kontextusa alapján egyértelműen azt a következtetést vonták le, hogy az Orbán-kormány megváltoztatta álláspontját: feladja a „gazdasági szabadságharcot”, és visszatér a tárgyalóasztalhoz, ahol egy új IMF-megállapodást fog kötni.

Ezt az olvasatot erősítette két további esemény. Egyrészt nyilvánosságra került, hogy az IMF igazgatótanácsában Magyarországot ezentúl nem a jegybankelnök, hanem a nemzetgazdasági miniszter fogja képviselni. Másrészt a minisztérium „pálfordulása” a hétfői erős forintgyengülés után következett, így részben arra adott reakcióként is lehetett értelmezni.

Az általános interpretációnak megfelelően a vezető hírügynökségek és a magyar média címlapon hozták a hírt, hogy valószínűleg mégis lesz IMF-hitel.

A forint rögtön erősödni kezdett.

Szerda: nem!

Szerdán jött a pontosítás: nem, nem Volvókat osztogatnak, hanem Volgákat fosztogatnak.

A sort, talán rossz ómenként, Kósa Lajos kezdte egy reggeli tévéműsorban, majd a Nemzetgazdasági Minisztérium adott ki egy újabb közleményt, ami szerintük pontosította, mindenki más szerint viszont cáfolta az egy nappal korábbi álláspontjukat. A közlemény szerint, bár valóban elkezdünk majd tárgyalni az IMF-fel, ez csupán a szokásos „gazdaságpolitikai konzultáció lesz”. Új IMF-hitelről pedig szó nincs, hiszen arra az országnak semmi szüksége.

A forint rögtön gyengülni kezdett.

A hír breaking news lett a CNBC-n, a világ vezető pénzügyi orgánuma, a Financial Times pedig egyik blogján gyorsan össze is állított egy rövid listát a magyar kormány gazdasági kommunikációjának ellentmondásosságáról:

1. Orbán Viktor a kampányban adócsökkentést és munkahelyteremtést ígér, valamint azt, hogy újra fogja tárgyalni az IMF-fel Magyarország deficitcsökkentési kötelezettségeit.

2. Orbán nagy fölénnyel megnyeri az áprilisi választást és miniszterelnök lesz. Pártjának tisztségviselői azonban hamar bajt kavarnak, amikor a magyar gazdaság állapotát Görögországéhoz hasonlítják.

3. Orbán bemutatja 29 pontból álló gazdasági akciótervét, benne a sokat vitatott 200 milliárdos bankadóval. Az idei 3,8%-os hiánycél betartását ígéri, ami segít csillapítani a befektetők idegeit.

4. Fideszes politikusok arról beszélnek, hogy szeretnék meghosszabbítani az IMF-megállapodást, és tárgyalni akarnak egy 2011-re szóló új IMF-szerződésről.

5. Ám júliusban a magyar kormány és az IMF tárgyalásai megszakadnak, számos kérdésben igencsak eltér a felek álláspontja.

6. Matolcsy György nemzetgazdasági miniszter ekkor azt mondja, hogy az IMF-tárgyalások szeptemberben folytatódni fognak.

7. Azonban Orbán Viktor a Parlamentnek már arról beszél, hogy vissza akarja állítani Magyarország gazdasági függetlenségét; Magyarországnak nincs szüksége az IMF-re, csak az EU-ra. Elemzők szerint a közelgő önkormányzati választások miatt Orbán ezzel a tömegeknek játszik.

8. A zűrzavar ellenére a forintnak a derűsebb világgazdasági kilátások közepette sikerül visszaerősödnie. Ám augusztus végén a forint ismét megremeg, amikor a befektetők borúlátó növekedési és inflációs előrejelzésekkel szembesülnek.

9. A magyar Nemzetgazdasági Minisztérium erre azonnal bejelenti, hogy az IMF-tárgyalások az ősszel folytatódnak, és "megegyezéssel fognak zárulni". De Kósa később pontosít, hogy ez nem szükségszerűen azt jelenti, hogy Magyarország egy új IMF-hitelkeretet akar.

10. Mi jöhet még...?

Forrás: Chris Bryant - A 10-point guide to Hungary & the IMF (ft.com/beyondbrics)

Csütörtök: mi a fene folyik itt?

A kormány gazdasági kommunikációja csütörtököt mondott – azt kell mondanunk, ismételten. Semmi jelentősége, hogy most a nemzetgazdasági miniszter vagy valamelyik beosztottja értette félre, hogy most akkor mi is a „vonal” kampány idején, esetleg csak egy kommunikációs bakiról van szó, ahogy a portfolio.hu tippeli. Ugyanígy teljesen mellékes jelen pillanatban az is, hogy melyik bejelentés bizonyul végül igaznak, az első, vagy a második.

A lényeg most az, hogy a magyar gazdaságpolitika így hamarosan valamennyi megmaradt hitelességét el fogja veszíteni. Azt gondolná az ember, hogy a Kósa-Szijjártó affér megtanította a vezetőket és a kommunikációs gépezetet arra, hogy ilyen nehéz világgazdasági környezetben csak nagyon körültekintően szabad fogalmazni, mert egy óvatlan kijelentésből is igen könnyen nagy baj lehet. De nem.

A mostani történetben az a különösen fájó, hogy erre aztán tényleg semmi szükség nem volt. Szemben a május végi, a kormány megalakulását követő államcsődös baklövéssel, most sem a hazai, sem a külföldi közvélemény nem várta, hogy a magyar kormány bármi újat mondjon gazdasági elképzeléseiről.

Veszélyben a hitelesség

Ha így folytatják, lassan teljesen mindegy lesz, hogy mit nyilatkozik a nemzetgazdasági miniszter és stábja. Ha minden attól függ, hogy éppen milyen nap van, vagy, hogy a belpolitikai megfontolások milyen nyilatkozatot engednek, akkor előbb-utóbb már tényleg senkit sem fog érdekelni, hogy mit mond a gazdaságpolitika hivatalos kormányosa.

Rohanunk a gazdaságpolitika egyik legfontosabb eszközének, a Fidesz által az elmúlt nyolc évben – teljes joggal – rendszeresen számon kért hitelességnek az elvesztése felé.

Ha tetszett az írás, csatlakozz a Véleményvezér Facebook-csoportjához!