Ha nem is lett motorja a törvényhozásnak, de motorolaja igen: bejár a Parlamentbe a törvényeket automatikusan és azonnal aláírni. (Fotó: keh.hu)

Schmitt Pál immár több, mint száz napja a Magyar Köztársaság elnöke. Beiktatását sok kritika övezte: pártkatona, nem elég autonóm, a kormány meghosszabbított keze lesz. Sajnos az aggodalmak teljes mértékben beigazolódtak. A Véleményvezér értékel.

Mi, a kormány

A Véleményvezér e száz nap után úgy látja, hogy Schmitt Pál sokkal inkább a kormánynak, mint az országnak államfője.

Az elmúlt két évtizedben megszokhattuk, hogy a köztársasági elnökök sokat tettek a politikai forrófejűség ellen: az aggályos törvények megfontolásra visszaküldésével késleltették, az alkotmánybírósági normakontroll kérésével pedig sokszor meg is hiúsították azok életbe lépését. Schmitt Pál viszont még azokban a törvényekben sem talált kivetnivalót, melyek egy elsőéves joghallgatónak is ordítóan alkotmányellenesek lettek volna.

Persze szó sincs arról, hogy az elnök ne lenne alkotmányjogilag felkészítve. Sokkal inkább arról van szó, hogy magát a kormányzati munkát érzi teljesen a magáénak. Valószínűleg ezért is szakított az eddigi elnökök szokásával, amikor bejelentette, hogy félévente rendszeresen részt fog venni a kormányüléseken. Nemrég pedig egy külföldi lapnak adott interjújában egyenesen úgy fogalmazott: „mi, a kormány”.

Motor helyett motorolaj

Schmitt a kormány minden intézkedését üdvözli és támogatja, nyilvános megnyilatkozásai pedig valóban olyanok, mintha egy kormánytag beszélne. Úgy látszik, az elnök tényleg komolyan gondolta, amikor beiktatását követően azt mondta, hogy elnökként a törvényhozás “motorja” akar lenni. Az Alkotmányt ismerve persze ez lehetetlen – mégis, ha nem is motor, olaj a motorban mindképpen lehet azzal, hogy minden törvényt automatikusan és szinte azonnal aláír. Schmitt ugyanis személyesen jár be a Parlamentbe, hogy a törvényeket még azok elfogadásának napján (!) aláírhassa, nehogy a Fidesz politikai akaratának megvalósulása késedelmet szenvedjen.

De talán Schmitt apró gesztusai még árulkodóbbak. Kezdve azzal, hogy elődjének szokásától eltérően az Országgyűlés páholyából visszaköltözött a parlamenti patkóba, és a miniszterek között foglal helyett. De nem mehetünk el amellett sem, amikor az Alkotmánybíróság jogkörének megnyirbálása kapcsán külön szót is kért a köztelevízióban, hogy meggyőzze az embereket arról, milyen jó dolog is a jogállam egyik alapintézményének korlátozása.

Persze, láttunk mi már olyan magyar államelnököt, akinek minden megnyilatkozásából sütött, hogy hová is húz a szíve. Sőt olyat is, aki nyíltan állt ki egy párt mellett. Azonban olyat még nem, aki ilyen mértékben része lenne a kormánynak.

Ajánlott írásunk: Tisztelet helyett gúnyolódás

Saját témák

Bár Schmitt első száz napjában nem láttunk sok önálló kezdeményezést – az „emberek embere” szerepfelfogás helyett szinte csak a „kormány embere” érvényesült, de a sport terén sem tett sok mindent – , szót érdemel kiállása az anyanyelv védelme mellett. A téma jelentőségét nem lehet túlbecsülni, olyan dologról beszélünk, mely valóban megérdemli egy köztársasági elnök figyelmét. A Véleményvezér még azzal is egyetért, hogy az anyanyelv védelme akár az új Alkotmányba is bekerüljön, még akkor is, ha ez éppen az alkotmányjogászok aktuális dogmarendszerébe nem fér bele.

Ugyanakkor az ügy érdekében annak is örülnénk, ha a köztársasági elnök anyanyelvünkre jobban vigyázna saját közleményeiben és egyes nyilvános megnyilatkozásaiban is, hiszen azok gyakran tobzódnak a helyesírási és nyelvhelyességi hibákban.

Mi lesz így?

Alkotmányunk úgy van megírva, hogy bár az elnöki poszt jogköreinél fogva nem jelentős, ám egy jó elnök azzá tudja tenni. Ugyanakkor ez sajnos fordítva is igaz: a pozíció egy gyenge elnök kezében akár teljesen komolytalanná is válhat.

Az új elnök első száz napja alapján ebbe az irányba tartunk.

Ha tetszett az írás, csatlakozz a Véleményvezér Facebook-csoportjához!