A Jobbik végképp „single-issue”-párttá vált, a közélet összes többi fontos és aktuális kérdéséhez vagy nem tud, vagy nem akar hozzászólni. Csakis egyetlen dologra képesek, a cigányozásra. (Fotó: Index)
Egy-két éve még sokat nyerhetett azzal egy párt, ha elővett olyan témákat, melyeket két évtized „véleményklímája” nem engedett meg. A Jobbik sikere ebben rejlett: hangot adott sok százezer ember elégedetlenségének és frusztrációjának, ami ebben az országban felgyülemlett az elmúlt húsz évben, és nyíltan beszélt a cigánysággal kapcsolatos problémákról. A „cigánykártya” azonban 2011-re megkopott és elveszítette újdonságerejét. A Jobbik paklijában mégsem maradt más ütőkártya, hiszen a Fidesz mind kommunikációjával, mind markáns intézkedéseivel (nemzetpolitikai ügyek, multiellenes, „spekuláns-ellenes” törvények) semlegesítette szinte a Jobbik összes többi követelését.
A tavaszi ülésszak első napjaiban pedig nyilvánvalóvá vált, hogy a Jobbik ezentúl azt a forgatókönyvet fogja követni, ami a politikai ellenfeleinek a lehető legjobb.
Csak a cigányozás
A Jobbik nem tudott alkalmazkodni a Fidesz győzelmével kialakult új politikai helyzethez, és gyakorlatilag mára kizárólag a cigánykérdéssel foglalkozó párt lett. Ráadásul a cigány-tematika kapcsán is nyilvánvaló, hogy a Jobbik nem tényekkel, tervekkel vagy programokkal, hanem kocsmai hőbörgéssel vegyes viceházmester-lózungokkal operál. Ennek tökéletes példája volt Vona Gábor minapi kijelentése a cigányság „indokolatlan szaporodásáról”, illetve a Jobbik álláspontja a gyerekek után járó szavazati jog ügyében. A párt szerint ugyanis a Fidesz felvetése „haza- és nemzetárulás”, hiszen így a cigányság, tehát „egy kisebbség dönthetne majd a többség sorsáról”.
Nyilván nem kell közepes matematika érettségi sem ahhoz, hogy belássuk: egy 8% körüli kisebbség, melynek termékenységi rátája jelenleg kevesebb, mint két és félszerese a többségi társadaloménak, még akkor sem kerülhet egy ilyen javaslattal a 90% feletti többség fölé, ha minden gyereket három szavazatnak számolnánk. És akkor olyan alapvető dolgokról még nem is beszéltünk, hogy a mostani demográfiai trendeket nyilván nem lehet örökkévalónak tekinteni.
A haza- és nemzetárulás vádjával pedig a Jobbik nem mást állított, mint hogy a cigányság nem is része a magyar nemzetnek, és hogy nekik Magyarország nem hazájuk. Talán még a mérsékeltebb jobbikos szavazók is belátják, hogy ez a kijelentés már nem pusztán csak butaság, és talán már nekik is kínos és sok.
Egy ügy
A cigánykérdésnél leragadt Jobbik tehát a marginalizálódás útjára lépett. Aki eddig attól félt, hogy Vona lesz a magyar Le Pen, vagy esetleg a Jobbik lesz a magyar Szabadságpárt, megnyugodhat. Ki lehet jelenteni, hogy a Jobbik kevesebb, mint egy évvel a választások után egy „single-issue”-párttá vált, a közélet összes többi fontos és aktuális kérdéséhez vagy nem tud, vagy nem akar hozzászólni. Csakis egyetlen dologra képesek, a cigányozásra. Ezzel pedig egy olyan karanténba zárja magát a párt, ahonnan már nem lehet kiszabadulni.
Ezt a kilátástalanságot láthattuk Vona Gábor bohóckodásakor is, aki, hogy ismét a képernyőre és a hírekbe kerüljön, kénytelen volt megismételni a már egyszer előadott gyenge performanszot, és megint magára húzta a gárdamellényt. A Jobbiknak láthatóan nagyon hiányzik a rivaldafény, és ahogy elnézzük őket, csak egyre kevesebb jut majd nekik belőle.
Ha tetszett az írás, csatlakozz a Véleményvezér Facebook-csoportjához!
Figyelem! Írásainkat Facebook-csoportunkban lehet kommentelni.
A blogon csak meghívott hozzászólóink kommentjei jelennek meg.