Elszoktunk már a rendszeres áramkimaradásoktól, vagy a tőlünk keletebbre esetenként napokig tartó fűtéskimaradásoktól, és nem lenne jó ezt újra megtapasztalni. 

Mint ismeretes, a kormány bejelentette, hogy július elsejéig megvizsgálja a rezsiköltségek befagyasztásának lehetőségét. Ez egy rendkívül meredek ötlet, mely már az első Orbán-kormányt is megkísértette. Reméljük, menet közben elfelejtik.

Miről van szó?

A javaslat mögötti alapvető meglátás az, hogy a legtöbb ember elsősorban a rezsiköltség és a nettó jövedelem arányának változásán keresztül érzékeli jövedelmi helyzetének alakulását. Miután mára a kormány is belátta, hogy az alacsony jövedelműek egyértelműen vesztesei lettek az egykulcsos adónak, politikailag különösen sürgetővé vált, hogy kezdjenek valamit a rezsi/jövedelem hányados másik elemével.

Azonban a jövedelmekkel szemben a rezsiköltség alakulására jóval kisebb ráhatása van a magyar kormánynak. Különösen a gáz és az elektromos áram esetében igaz, hogy az árat leginkább a külső (értsd külhoni) piaci tényezők határozzák meg. A kormány azonban úgy érzi, ha már az adórendszer olyan lett, amilyen, legalább a lakosságot negatívan érintő árváltozásoktól meg kell védenie választóit.

Kapcsolódó írásunk: Lázár lett a miniszter Fellegi helyett?

A játéktér

Mind az elektromos áram, mind a fűtés esetében igaz, hogy a magyar állam bizonyos intézkedéseivel már most is eltéríti a piaci árat valamilyen mértékben. A magyar állam az áram esetében gyakorlatilag az állami tulajdonú MVM-et próbálja erősíteni, mégpedig az ár mesterségesen magasan tartásával. Itt tehát adódna játéktér, de értelemszerűen csak az MVM nyereségének rovására. Egy ilyen lépés mégsem volna példa nélküli, hiszen az első Orbán-kormány hasonló megfontolások miatt egyszer már kivéreztette a MOL-t, ami jópár éven át tartotta alacsonyan a cég részvényárfolyamát, és szolgáltatta ki azt ezáltal a később nemkívánatosnak minősített vevőknek.

A távfűtés esetében a magyar állam által kialakított támogatási rendszer az ún. kogenerációs erőműveket és gázmotorokat támogatja, hogy azok cserében olcsóbban szolgáltassák a fűtéshez szükséges gőzt. Elméletileg itt is lenne lehetőség a beavatkozásra, ám az árak itt pedig már eleve mesterségesen alacsonyan vannak tartva, a további beavatkozás pedig nemkívánt irányba mutathatna.

A kormány tehát úgy tudná befagyasztani a rezsiköltségeket, ha végső soron vagy maga nyelné le az így keletkező veszteséget, vagy a nem állami, külföldi tulajdonú közművállalatokkal nyelettetné le azt. Az előbbire a költségvetés jelenlegi helyzete nem ad lehetőséget, ezért minden bizonnyal az utóbbira játszanak.

Fizessenek a külföldiek?

Az a gyanúnk, hogy a kormány valójában annak a lehetőségét keresi, hogy a külföldi tulajdonban lévő magyar közművállalatokkal, pontosabban az azoknak okozott veszteségen keresztül fizettesse meg a rezsiköltségek alacsonyan tartását. Ez azonban sokkal rosszabb ötlet annál, mint esetleg elsőre tűnhet.

Például: az elmúlt tíz évben elszoktunk már a rendszeres áramkimaradásoktól, vagy a tőlünk keletebbre esetenként napokig tartó fűtéskimaradásoktól, és nem lenne jó ezt újra megtapasztalni. Ha azonban a nyereségnek még az esélyét is elvesszük a külföldi tulajdonú közművektől, akkor azok egészen biztosan egy forintot se fognak befektetni a jelenlegi rendszer fenntartásába, annak a fejlesztéséről nem is beszélve. Ez pedig nagy és közvetlen veszteségeket okozna számos vállalkozásnak, és rengeteg kényelmetlenséget, nehézséget és esetenként veszteséget a lakosságnak.

Megint csak: a kormánynak el kellene végre fogadnia, hogy aki minden problémától mindenkit meg akar menteni, az előbb-utóbb valamennyit bajba sodorja. 

Ha tetszett az írás, csatlakozz a Véleményvezér Facebook-csoportjához!