Nem lehet hosszú távra tervezni, mert mindig jön a választás? Lehet, hogy a politikusok igen, de az emberek nem négyéves ciklusokban élik az életüket. (Fotó: Jason Reed/Reuters)

Oszama bin Laden halálát a világ megkönnyebbüléssel, az USA pedig kimondott eufóriában ünnepelte. A Véleményvezér nem akar most olyan „izgalmas” kérdésekkel foglalkozni, hogy bin Laden valójában amerikai ügynök volt, vagy hogy soha nem is létezett – bár tudjuk, hogy ezek valamiért a magyar közéleti legendárium fontos részét alkotják. Sokkal tanulságosabb lehet ugyanis Magyarország számára az amerikai nép és közélet reakciója.

Nem egy ciklusra terveznek

Érdemes volt figyelni Obama elnök bejelentését, és az azt követő több tucatnyi nyilatkozatot különféle politikusoktól, de legalább olyan tanulságos volt figyelni azt, hogy az egyszerű amerikai állampolgárok hogyan fogadták a hírt. Ki kell mondani: az a fajta politikai stratégia, mely hosszú távon gondolkodik és olykor lehetetlennek tűnő célja elérése érdekében rengeteg erőforrást feláldoz, igenis lehet kifizetődő.

Az USA ugyanis réges-régen lemondhatott volna arról, hogy valaha is kézre kerítse bin Ladent. Már 2003-2004 körül teljesen egyértelmű volt, hogy a terroristavezér levadászása sokkal nehezebb feladat lesz, mint ahogy korábban gondolták. Ennek ellenére sem adták fel. Majd jött a demokrata Obama elnök, aki azzal kampányolt, hogy véget vet elődje külpolitikájának és a háborúknak. Mégsem adta fel ő sem: továbbra is erőt és pénzt öltek ebbe az egyre elérhetetlenebbnek tűnő feladatba.

Pedig aztán az USA-ban is vannak választások, ráadásul gyakrabban, mint a legtöbb európai országban: nemcsak négy vagy öt évente, hanem a kongresszusi választások miatt kétévente. Ennek ellenére, túl mindenféle politikai ciklusok logikáján, mindenki központi jelentőségűnek tartotta az első számú közellenség, bin Laden levadászását. Úgy látszik, hogy a demokrácia és a hosszú távú célok nem összeegyeztethetetlenek.

Ajánlott írásunk: Nesze neked, keleti szél!

Kié a dicsőség?

Pedig aztán mást sem hallunk Magyarországon, mint hogy azért nem lehet hosszú távra tervezni, mert négyévente választások vannak. A politikusok arra panaszkodnak, hogy egyébként sem volna értelme, hiszen ha valamit az ember ma elkezd, annak a gyümölcse csak később érik be, és az elismerést úgyis csak az kapja majd, aki akkor éppen hatalmon lesz.

A bin Laden elleni katonai akció tökéletesen bizonyította, hogy ez egy demokráciában egyáltalán nem szükségszerű. Természetesen nagy dicsőség ez Obama elnöknek, ám a közvélemény ugyanúgy ünnepelte a volt elnököt, vagy akár a volt had- és külügyminisztereket, mint a mostaniakat. Senki sem tudta kisajátítani magának az akciót, pedig a politikusok ott sem kevésbé hiúak, mint itthon, és a politikai pártok sem szeretik egymást jobban, mint mondjuk hazánkban. És hasonlóra több tucatnyi példát lehet hozni nyugat-európai országokból is, ahol egy ország komoly sikeréért soha sem csak az éppen regnáló kormány kapja az elismerést. Az ok ugyanis egyszerű: lehet, hogy a politikusok igen, de az emberek nem négyéves ciklusokban élik az életüket.

Úgyis mindent elfelejtenek?

A másik jól ismert sirám Magyarországon, hogy a politikus bármi jót vagy rosszat is csinál, a választók úgyis hamar felejtenek mindent. Mégis úgy tűnik, bár vannak dolgok, melyek esetében az emberek memóriája kifejezetten rövid, fontos kérdésekben nem felejtenek. Gondoljunk csak a 2004-es népszavazásra a kettős állampolgárságról, az őszödi beszédre, a rendőri brutalitásra, vagy megannyi más hasonló ügyre, melyeken a közvélemény látszólag továbblépett, hogy aztán évek múlva mégis kiderüljön, nagyon is megmaradtak a fejekben. És ez a mostani ciklus fontosabb eseményeivel is így lesz.

Mennyit hallottuk, hogy bizonyos dolgokba azért nem is érdemes belefogni, mert ha valami négy éven túl nyúlik, akkor azért semmifajta elismerés nem fog járni! Hogy bármit is tesz egy kormány a ciklus elején, úgyis csak az számít, amit a végén csinál! A bin Laden halálát követő reakciók is azt az üzenetet kell hordozzák számunkra, hogy ebben a formában egyik tétel sem igaz. Senki nem gondolta ugyanis, hogy ez az esemény egyedül az Obama-adminisztráció érdeme volna. Épp ellenkezőleg: teljesen egyértelmű volt minden reakcióból, hogy bin Laden halála némi igazságot is szolgáltat utólag Bush elnöknek.

Nem akarjuk sem a közvéleményt piedesztálra emelni, sem az átlagszavazót isteníteni, de ismét látható lett, hogy a magyar közéletben oly’ mélyen élő, a közvéleményről és politikáról alkotott sablonos közhelyek valójában mennyire semmitmondóak.
 

Ha tetszett az írás, kövesd a Véleményvezért a Facebookon is!