Aki egy szinten túl gyengíti a bankokat, az a magyar gazdaságot gyengíti. Aki pedig a magyar gazdaságot gyengíti, a magyar emberek jólétéből vesz el. Hogy lesz így egymillió új munkahely?

Egyszerűen hihetetlen, de úgy tűnik, hogy a Matolcsy-féle minisztériumban vagy senki nem érti a bankrendszer működését, vagy aki érti, azt valamiért direkt nem engedik oda a döntéshozatalhoz. A devizahitelesek terheinek csökkentését célzó kormányzati elképzelésekből legalábbis ez olvasható ki.

Nem értik

A Véleményvezér már régóta propagálja, hogy a kormány dolgozzon ki valamiféle mentőcsomagot a devizahiteleseknek. Mégpedig elsősorban azért, mert ezzel meg lehetne szüntetni a magyar gazdaság, pontosabban a magyar bankrendszer felett Damoklész kardjaként lebegő rossz hitelek jelentette veszélyt. Az NGM javaslata azonban ennek éppen az ellenkezőjét teszi.

Már sokszor megírtuk, de most még egyszer összefoglaljuk: lehet szeretni vagy nem szeretni a bankokat és a bankárokat, de ettől még igaz, hogy egészséges és erős bankrendszer nélkül még soha egyetlen országnak sem sikerült tartós gazdasági növekedést elérnie. Aki egy szinten túl gyengíti a bankokat, az a magyar gazdaságot gyengíti. Aki pedig a magyar gazdaságot gyengíti, a magyar emberek jólétéből vesz el. Nem kívánjuk elvitatni a Matolcsy-féle minisztérium jó szándékát, sem pedig azt, hogy a bankokkal szembeni zsigeri ellenszenvük ne volna valahol érthető. Ebben az esetben viszont tényleg nincs más lehetséges konklúzió, mint hogy a minisztériumban egyszerűen nem értik, amit csinálnak.

Mi a baj?

Az NGM által tervezett intézkedés lényege, hogy a külföldi devizában eladósodottak árfolyamveszteségének döntő többségét a bankoknak kellene megfizetniük. Ez persze egyfajta hitelkonstrukciónak van nevezve, de lényegét tekintve arról van szó, hogy a bankokat államilag kötelezik arra, hogy a rossz hiteleseknek további hiteleket nyújtsanak. Ezzel pedig a terv kiötlői „megmentés” néven valójában csak állandósítanák és elmélyítenék a bankrendszer válságát és gyengélkedését.

A fentiekhez jön még a korábban rendkívüli válságintézkedésnek nevezett bankadó 50%-os szinten való meghosszabbítása. A kettőt összeadva azt kapjuk, hogy a bankoknak lényegesen kevesebb tőkéje lesz, mint tervezték, és éppen ezért még annyit sem fognak hitelezni, mint eddig tették. Mivel a multinacionális cégek nyugodtan vehetnek fel hitelt külföldön is, a hitelhiánytól elsősorban a magyar tulajdonú kkv-k fognak még jobban szenvedni. A bankrendszerhez egy kicsit is konyító szakértők azonnal elmondták a terv napvilágra kerülésekor, hogy ezt a problémát az NGM javaslata most csak még tovább mélyítené.

Az árfolyam rögzítése azt jelentené, hogy a svájcifrank-alapú hitelt felvett adósok - ha igényelnék ezt a megoldást - havonta 160 forintos frankárfolyamnak megfelelő törlesztőrészletet utalnának át, függetlenül attól, a devizapiacon éppen mennyit ér egy frank. Mivel jelenleg 214 forintnál jár az árfolyam, ez jelentősen, 25 százalékkal kisebb törlesztést jelentene a mostaninál. (Ha a frank a 160-as szint alá gyengülne, akkor viszont többet - de ez a forgatókönyv nagyon valószínűtlen.)

A frankhitel esetében úgy működne a dolog, hogy a 160 forint és a pillanatnyi árfolyam (most 214 forint) közötti részt a bank az árfolyamfixálás időszakára (3-5 évről szólnak az eddigi hírek) elveszíti, ezzel együtt természetesen az erre a sávra eső marzsát, nyereségét is elveszíti. A banki mérlegben ez úgy jelenne meg, hogy a pillanatnyi árfolyamon (tehát most 214 forinton) bekönyvelné a bank a törlesztőrészletet, és azon nyomban a 160 és a 214 közötti részre forinthitelt nyújt a lakáshitelesenek. A banki mérlegben szereplő forinthitelen nem keres egy fillért sem a bank, mert a bankközi kamatlábon (nagyjából 6 százalékon) adná a hitelt, annyiért, mint amennyiért ő szerzi. Egy szó mint száz, a bank lemond a devizahitelen szerzett marzsának, profitjának egy részéről.

Erre két reakció képzelhető el a bankoktól. Vagy ezt az elvesztett nyereséget más hitelein igyekszik majd visszaszedni, vagyis más kölcsöneinél emeli a marzsot, drágítja a hitelt. A másik lépés az lehet, hogy a nyújtott fogyasztási hiteleket, vállalati kölcsönöket nem újítja meg, egyszerűen beszedi a fogyasztási és vállalati hitelek utáni törlesztőrészleteket, de új kölcsönöket nem nyújt. Mindkét lépésnek az a következménye, hogy a hitelezés még inkább visszaesik, ami a gazdasági növekedést visszafogja.

Százhatvan forinton rögzített frankhitel-árfolyamról írt Matolcsy (origo)

A valódi kérdés

Természetesen lehet azon elmélkedni, hogy kinek a hibája volt az aránytalanul kockázatos hitelek nyújtása illetve felelőtlen népszerűsítése. Csak éppen ez a szóban forgó probléma megoldása szempontjából nem több elvont filozofálgatásnál. Lehet felelősöket keresni, illetve a devizahitelesek megmentése céljából készülő tervet úgy megalkotni, hogy az a vélt bűnösök megbüntetését szolgálja. Ám akkor, ha egy komplex gazdasági problémát akarunk megoldani, nem ennek kellene a célnak lennie.

A valódi, releváns kérdés ugyanis az, hogy mit kell tenni azért, hogy ki tudjunk jutni a gödörből, illetve, hogy a jövőben ne essünk újra bele. Magyarul, hogy a bankrendszer hogyan tudná a válság ellenére legalább részben ellátni a nemzetgazdaság szempontjából fontos funkcióit.

Ezekre a kérdésekre az NGM-nek nemcsak, hogy nincsen válasza, de intézkedéstervezetükkel csak tovább súlyosbítanák a problémát. Hogy számottevő mennyiségű új munkahely így nem lesz, az biztos.

Ha tetszett az írás, kövesd a Véleményvezért a Facebookon is!