Véleményvezér

Számára még léteztek értékek és elvek, mint nemzetben való gondolkodás, jogállamiság és alkotmányosság: ha bármi ezekkel szembe ment, az számára nem volt elfogadható. Üdítő visszagondolni erre mind a szocializmus, mind napjaink politikai gyakorlatával szemben. (Fotó: MTI)

Tegnap temették el Mádl Ferenc egykori köztársasági elnököt. Azt a politikust, aki személyiségében, életében és munkásságában is tökéletesen megjelenítette a Fidesz előtti jobboldal legfőbb erényeit. Halálával nemcsak tőle, hanem egy kicsit ettől a politikai hagyománytól is búcsút veszünk.

Polgárok, értelmiségiek, európéerek

Mádl Ferenc természetesen egy egyéniség, egy egyedi jelenség volt a magyar politikában – mégse vegye senki jelen cikk általánosításait tiszteletlennek. Úgy gondoljuk ugyanis, hogy a volt köztársasági elnök egyfajta megtestesítője is volt a Fidesz előtti magyar jobboldalnak. Nyilván itt nem a Csurka Istvánokra és Torgyán Józsefekre gondolunk, hanem azokra az elegáns, snájdig urakra, akikbe még politikai ellenfeleik is nagyon nehezen tudtak csak belekötni (azért persze megtették).

Ennek a régi jobboldalnak talán az egyik legfontosabb tulajdonsága, hogy nemcsak retorikájában volt jobboldali. Mádl biztosan nem mondta ki annyiszor a „polgár” szót, mint egykor Deutsch Tamás, de megjelenésével és életével mégis sokkal hitelesebben jelenítette meg ezt az értékvilágot. Mádl mindenek előtt művelt és tanult ember volt, aki még mielőtt bármit is csinált volna a közéletben, saját szakmájában érte el a csúcsot. És itt elsősorban nem a professzori címére gondolunk – hiszen Magyarországon kis túlzással valódi teljesítmény nélkül is lehet valakiből professzor –, hanem sokkal inkább nemzetközi elismertségére. A magyar közélet tele van azokkal a tipikus közép-európai értelmiségiekkel, akik hiába hangoztatják lépten-nyomon saját európéerségüket, a világra való kitekintésük mindössze a szomszéd ház faláig terjed. Mádl viszont valóban egy nemzetközi perspektívával rendelkező ember volt, aki ebből fakadóan azt is tudta, hogy a rendszerváltozás utáni időszak legfontosabb politikai célja csakis Magyarország EU-csatlakozása lehet. És igaza is volt.

Egy régivágású úriember

Mádl mentalitásában is tökéletesen példázta a régi jobboldal erényeit: nyugodtsága, visszafogottsága, természetes szerénysége rendkívül szimpatikussá tette őt a magyar politikában. Sokan túl szürkének találták őt és ezt kifogásként fogalmazták meg vele szemben, pedig általában azok a politikusok teszik a legtöbbet a közösségért, akik a munkájukkal vannak elfoglalva, nem azzal, hogy észrevegyük őket. Viselkedése egyszerűen normális volt: egy veszprém megyei sokgyerekes parasztcsalád fiaként szerzett diplomát, és belőle sosem sütött sem a megannyi pályatársára jellemző arrogancia, sem a kádárista proliság, sem a belőlük áradó balkáni szag. Őt valóban egy jó értelemben vett régivágású úriembernek lehetett nevezni.

Számára még léteztek a politikában megkérdőjelezhetetlen értékek és elvek, legyen szó nemzetben való gondolkodásról, jogállamiságról és alkotmányosságról: ha bármi ezekkel szembe ment, az számára nem volt elfogadható. Különösen üdítő visszagondolni erre a mentalitásra mind a szocializmus, mind napjaink jellemző politikai gyakorlatával szemben, mely a cél érdekében mindent feláldozhatónak gondol.

"Az első politikai összetűzését mindjárt az egyetemen, pécsi jogászhallgató korában vállalta, az 50-es évek elején. Szegényparaszti származása miatt nagyon kapacitálták, hogy vegyen részt a kommunista mozgalmi életben. Ettől mereven elzárkózott, ezért osztályellenségnek bélyegezték. Végül Budapesten fejezte be a tanulmányait.

Nyilvánvaló volt, hogy nem követte az ország hivatalos politikai irányát, mégis komoly tudományos karriert futhatott be jogtudósként a rendszerváltás előtt. Rövid ideig volt bírósági fogalmazó is, de 1956-tól elszakadt az ítélkezéstől, és egyetemi tanárként, illetve a tudományos akadémia munkatársaként dolgozott a rendszerváltásig.

Már a 60-as évek elején európai joggal foglalkozott (az EU-t akkor még EGK-nak hívták). Strasbourgban vendéghallgatóként az európai integráció legfontosabb kitalálói, Robert Schuman és Konrad Adenauer előadásait élvezhette.

Az európai integráció elkötelezettje volt. Csak egyszer fordult elő, hogy nem protokolláris alkalommal, kötelező feladatként kért szót a parlamentben: ez 2000. november 30-án történt, amikor a magyar EU-csatlakozásról szóló vita elkezdődött. Felszólalásában a belépés lehetőségének jelentőségét méltatta. 2004-ben elnökként üdvözölhette a magyar EU-tagságot, amire így készítette fel a lakosságot szilveszteri beszédében: „A tagsággal véglegessé válik Magyarország biztonsága, politikai és gazdasági helye Európában.” "

Mádl Ferenc minden politikai álma teljesült (Index)

Siker és sikertelenség

Sajnos nem lehet nem észrevenni, milyen óriási a kontraszt a mostani, „új” jobboldalhoz képest. A kurucos retorika, a nyugat-és multiellenesség, a „Brüsszel nem diktál nekünk” és hasonló frázisok, az intézményekkel szembeni tisztelet hiánya, a politikai szokások és formaságok felrúgása, illetve a jogállam és az alkotmányosság ignorálása nagyon különbözik attól a régi, hagyományos jobboldaltól, amit Mádl és sokan mások képviseltek.

Természetesen nem szabad azt sem elhallgatni, hogy ez a Fidesz előtti jobboldal teljesen világosan csődöt mondott. Kudarcának az egyik oka talán pont a túlzott, olykor életképtelenségbe hajló jólneveltségében és visszafogottságában is keresendő, mely nem tudott megfelelni a modern tömegdemokrácia kihívásainak. De bármennyire is szimbolizálhatná ezt a régi, letűnt jobboldalt Mádl Ferenc, azzal ellentétben ő politikusként is egy sikeres pályát futott be. Egy jó elnöktől búcsúzunk.

Ha tetszett az írás, kövesd a Véleményvezért a Facebookon is!