Véleményvezér

Az állami juttatásokból élőknek, a nyugdíjasoknak, a vállalkozóknak vagy a középosztálynak? Százmilliárdok kellenek: az biztos, hogy a kiadáscsökkentés jobb, mint az adóemelés vagy adókivetés. (Fotó: Hajdó D. András/origo)

Amint azt tegnapi cikkünkben összefoglaltuk, a gazdasági válság és az arra adott kormányzati stratégia kombinációjának eredményeképpen a magyar gazdaság növekedése messze az eredetileg meghatározott kormányzati célok, illetve a többi visegrádi országban megvalósuló szint alatt lesz az idén, és nagy valószínűséggel jövőre is.

Mindez felveti az elsőszámú prioritásként kezelt államadósság-csökkentési terv hitelességét és nagyon komoly dilemma elé állítja a magyar kormányt.

Előző írásunk: Igen, megbukott a Fidesz-kormány gazdaságpolitikája!

Az első lehetőség: gazdasági csoda

Amennyiben a kormány továbbra is az államadósság szintjének jelentős csökkentését tekinti az elsőszámú gazdaságpolitikai céljának – és Orbán Viktor tegnapi beszéde alapján úgy tűnik, ez a helyzet –, akkor igazából mindössze két opció közül választhat.

Az első opció, hogy valamifajta hihetetlen barbatrükk segítségével Magyarország növekedését a kormány a többi visegrádi ország szintjéhez emeli fel. Ehhez az egész magyar gazdaság alapvető ösztönzőrendszerét kellene átalakítani – vagyis köznyelven fogalmazva gazdasági csodára lenne szükség. Hiszen sem ez a kormány, sem egyetlen korábbi kormányunk sem demonstrálta, hogy rendelkezne azzal a tervezési és végrehajtási képességgel, ami egy ilyen átfogó és mindenképpen rendkívülinek tekinthető gazdaságpolitikai fordulathoz szükséges lenne.

Matolcsy György úgy gondolta, hogy az egykulcsos adó bevezetése helyettesítheti vagy megvalósíthatja ezeket az átalakításokat. Ám igen hamar kiderült, hogy ennek sincs semmi realitása.

A második lehetőség: adóemelés és megszorítások

A másik opció, hogy a kormány az elmúlt húsz év gyakorlatát követve további megszorításokat vezet be. Egészen konkrétan további százmilliárdokkal csökkenti az állami költségvetés kiadásait, vagy növeli a bevételeit.

Amennyiben a bevételnövelés, azaz az adóemelés vagy adókivetés mellett döntenének, úgy az praktikusan vagy a vállalati adóterhek emelését jelentené, vagy a „Fizessenek a gazdagok!”-jelszó alapján a középosztály megsarcolását (az igazán jómódú réteg vagyonának döntő többsége ugyanis már minden bizonnyal nincsen Magyarországon). Az előbbi még inkább visszaszorítaná az egyébként is katasztrofális vállalati aktivitást, az utóbbi pedig megroppantaná a Fidesz amúgy is vékonyodó szavazói bázisát.

Ha pedig újabb kiadáscsökkentésbe fognának, akkor a szociális juttatások további vágása, vagy az állami nyugdíjak lefaragása jöhet szóba, mint a feladathoz szükséges mértékű megtakarítási lehetőség. Előbbire az egyébként is jelentős, már megvalósult vágások fényében kevés az esély, az öregségi nyugdíjasokat pedig a kormányfő valamilyen érthetetlen ok miatt szent tehénként kezeli.

Melyik a kisebbik rossz?

Mindegyik lehetőség esetében igaz az, hogy másodlagos hatásként a gazdasági növekedés további csökkenését eredményeznék. Míg azonban a bevételnövelő lépések negatív hatásai nem egyből jelennek meg, de aztán hosszú ideig tartanak, addig a kiadáscsökkentés esetében a közvetlen gazdasági kár azonnali, ám jóval gyorsabb lefolyású.

Akárhonnan nézzük, a magyar kormány borzasztó nehéz választás előtt áll. A hiány lefaragásán keresztüli államadósság-csökkentés ugyanis mindenhogy csak rendkívül népszerűtlen intézkedések árán megvalósítható.

Mire van szükség?

Ebben a helyzetben a jó gazdaságpolitikának elsősorban arra kellene összpontosítania, hogy úgy csökkentse a költségvetési hiányt, hogy közben ne tegye teljesen tönkre a 2013-as és 2014-es növekedési lehetőségeket. (2012-t sajnos nyugodtan elfelejthetjük.)

Ezen cél szempontjából szinte bizonyos, hogy a kiadáscsökkentés jobb eszköz, mint a bevételnövelés. Biztos az is, hogy szükség lenne néhány nagy, külföldi tőkéből finanszírozott beruházásra, mint ahogy az EU-pénzek is úgy kellenek, mint egy falat kenyér. De ami a legfontosabb: abba kell hagyni a forradalmasdit a gazdaságpolitikában, és a negyedévente a semmiből előjövő új szabályok helyett egy világos, három évre előre látható és tervezhető gazdasági cselekvési tervet kellene a kormánynak felvázolnia.

Csak így lenne esélye annak, hogy a kormány visszaszerezze a magyar vállalkozók, a külföldi befektetők, illetve a vagyonnal rendelkező magyarok bizalmát. Azaz: csak így érhető el, hogy legyen, aki beruházni akar Magyarországon a következő két-három évben – csak így lehet esély jelentősebb gazdasági növekedésre.  

Ha tetszett az írás, kövesd a Véleményvezért a Facebookon is!