Véleményvezér

Aki nem a fideszes vagy szocialista pártsajtóból szerzi információit, legfeljebb csak bólogathat magában a WikiLeaks-iratokat olvasva.

A különféle magyar sajtóorgánumok napi rendszerességgel ismertetik a Magyarországgal kapcsolatos WikiLeaks-dokumentumokat. Ahogyan a Véleményvezér már a múlt héten is írt róla: az iratok például egyértelműen cáfolták azt a divatos jobboldali tézist, miszerint az USA a magyar baloldal szemüvegén keresztül látja Magyarországot és így a jobboldalt eleve ellenségként kezeli.

A további dokumentumok is legfeljebb azoknak okoztak meglepetést, akik egy párton vagy annak sajtóján keresztül látják a világot.

Ajánlott írásunk: Gyurcsánnyal vagy a Fidesszel voltak az amerikaiak?

Hol vannak az óriási titkok?

Ami igaz volt az amerikai és nyugat-európai politikáról szóló WikiLeaks-dokumentumokra, az igaz most is: nincs bennük semmiféle igazán nagy felfedezés vagy olyan információ, ami alapvetően felforgatná a magyar politikáról alkotott képünket.

Akik tehát szeretik a konspirációs teóriákat és mindig színfalak mögött kötött paktumokra gyanakodnak, azoknak megint csalódniuk kell. Ezekből a titkos diplomáciai feljegyzésekből ugyanis szinte semmi nem derül ki, amit egy figyelmes újságolvasó ne tudna magától is, és alig van bennük olyasmi, amit egy alaposabb hírelemző a teljesen nyilvános információkból ne tudott volna eddig is kikövetkeztetni.

Akik meglepődhettek…

Mégis lehetnek olyanok szép számmal, akik tényleg rácsodálkoznak a WikiLeaks által nyilvánosságra hozott iratok tartalmára, sőt, akiknek ezek az információk kifejezetten csalódást okozhatnak: elsősorban a pártok szektás híveinek, a miniszterelnök, vagy éppen Gyurcsány Ferenc tűzőn-vízen át kitartó rajongóinak.

Az egyik oldalon az iratok teljesen egyértelműen lerántják a leplet a narcisztikus és oroszbarát, ugyanakkor tehetetlen Gyurcsányról, aki nyakig benne volt különböző homályos gazdasági és külpolitikai machinációkban. A másik oldalon pedig Orbán Viktor úgy jelenik meg, mint aki teljesen tudatosan kettős kommunikációt folytat: mond valamit és közben kacsint, hogy azt nem is kell komolyan venni. Az iratokból kiderül az is, hogy – bizonyos magyar baloldali hiedelmekkel ellentétben – a jelenlegi miniszterelnököt közel sem övezi olyan egyértelmű támogatás a pártvezetőségen belül, mint az kívülről látszik.

…és akik nem

Vagyis legfeljebb azok találhattak sok újdonságot ezekben az iratokban, akik a magyar közéletről való tudásukat csakis a jobb- vagy baloldali pártsajtóból szerzik. A Népszabadságban vagy az ATV-n ugyanis aligha lehetett hallani a szocialisták regnálása alatt Gyurcsány sötét üzelmeiről vagy kétes orosz kapcsolatairól, hasonlóképpen mondjuk a Magyar Nemzethez vagy a HírTV-hez, ahol biztosan nem sok szó esik a Fidesz-vezérkaron belüli ellentétekről vagy Orbán Viktor kettős beszédéről.

Az azonban, aki több helyről szerezte információit és figyelmesen követte az eseményeket, legfeljebb csak bólogatott magában a WikiLeaks-iratokat olvasva.

Éljen a média!

Hogy a fanatikusokon és a pártsajtó-fogyasztókon kívül másoknak semmiféle nagy meglepetést nem tartogatnak a WikiLeaks-iratok, egyben azt is jelenti, hogy mind külföldről diplomataként, mind Magyarországról hírkövető, közélet iránt érdeklődő állampolgárként igenis könnyen meg lehet érteni a magyar politika működését.

Ebből pedig többek között az következik, hogy ilyen szempontból a sokat szidott magyar média igenis van azon a szinten, mint a legtöbb nyugati országban: szinte semmilyen nagy titkot nem tud a hatalom a média és az állampolgárok előtt titokban tartani. A híradásokból egy értelmes, az információkat elemezni tudó ember pedig egy olyan képet tud kialakítani a magyar politikáról, ami nem sokban tér el a titkos diplomáciai értékelésekétől.  

Ha tetszett az írás, kövesd a Véleményvezért a Facebookon is!