Véleményvezér

A kormány képtelen eldönteni, kiket akar nyertesként és kiket vesztesként kihozni. Így azonban a végén mindenki vesztesnek fogja érezni magát.

Egyre nehezebb eldönteni, hogy a kormány nem tudja, mit akar, vagy tudja, viszont fogalma sincsen, hogyan kellene azt megvalósítani. Annyi azonban bizonyos, hogy a gazdaságpolitikai tervezés mára teljesen kabarévá változott.

Ajánlott írásunk: A forradalomnak hivatalosan is vége!

Csak kapkodjuk a fejünket

A kormányfő még 2010-ben világossá tette, hogy gazdaságpolitikájának egyik sarokpontja az egykulcsos adó, ami majd egy csapásra át fogja alakítani a honi adófizetési morált. Ráadásul valahogyan az egymillió új munkahely álmával is összekötötték ezt az elképzelést – de ez inkább valamiféle kommunikációs kötelék lehetett, hiszen mostanra talán már senki nem tudja felidézni, hogyan is kellett volna az egyiknek következnie a másikból. A 2012-es költségvetés alapelveinek bejelentésekor a miniszterelnök megint fontosnak tartotta hangsúlyozni, hogy az egykulcsos adórendszerből nem engednek. Ám ez még a múlt héten volt.

Tegnapra ugyanis kiderült, hogy a nemzetgazdasági minisztérium „átmeneti hozzájárulás” bevezetését tervezi mindazok számára, akik jól járnak az egykulcsos adóval – amiből aztán megsegítik azokat, akik rosszul. Az adó ettől még persze egykulcsos marad, legalábbis a kormányszóvivők szempontjából. A valóságban ugyanis természetesen ezzel visszatér a kétkulcsos adó, még ha szómágia okán nem is adónak hívják majd.

"A költségvetés terhére, adóhivatali regisztráció és nyilatkozat után az állam kompenzálni fogja azokat, akik a most bejelentett adóváltozással rosszul járnak – jelentette be a Nemzetgazdasági Minisztérium. Az egykulcsos adót ért kritikákra reagáló közleményben szerepel az is, hogy valójában mégsem lesz egykulcsos a jövedelmek terhelése. Nem adónak hívják majd, de a fenti kompenzáció fedezeteként a jobban keresőknek a 16 százalékos szja felett is kell fizetniük. Egyelőre csak annyit tudni, hogy 202 ezer forintos jövedelem felett élhet a második kulcs, azaz kell fizetni az 'eddigi adóterheknél alacsonyabb mértékű, átmeneti jellegű hozzájárulást'."

Elbukni látszik az egykulcsosadórendszer (Index)

Mindezzel párhuzamosan az [origo] információi szerint felmerült, hogy a 27%-os áfa bevezetése miatt hátrányos helyzetbe kerülő szegényebb rétegek megsegítése érdekében csökkenteni kellene az élelmiszer áfáját. A korábbiak után nehéz ilyenkor nem megkérdezni, hogy vajon mi lesz a „luxusélelmiszerek” (pár ötlet: narancs, banán stb.) forgami adójával? Végül a tegnapi nap megkoronázásaképpen a kormány javasolta a minimálbér 78 ezerről 92 ezer forintra történő emelését. Elkerülendő, hogy ez bárkinek is bármi fájjon, a kormány azt is megígérte, hogy az így költségemelkedést elszenvedni kényszerülő vállalkozókat is kompenzálják majd. Ezen kompenzáció forrásáról egyelőre nem esett szó, de majd biztosan fog.

Tudják, hogy mit akarnak?

Mindenki számára meglehetősen világos, hogy 2012-ben az állami bevételek jelentős növelésére és a kiadások csökkentésére fog sor kerülni. Vagyis többet fognak elvenni attól, akinek van, és kevesebbet kap majd az, akinek nincs. Akárhogy csűrjük-csavarjuk, ezzel bizony a végén sokan rosszul fognak járni.

A kormány azonban egyelőre képtelen eldönteni, hogy kiket akar nyertesként és kiket vesztesként kihozni. Egyik nap a jómódúakat támogató egykulcsos adót vezetik be, hogy másnap aztán a szegényekre hivatkozva ismét „kétkulcsosítsák” azt. Egyszer a munkahelyteremtést tűzik ki célul, másszor a köztudottan munkahelyromboló minimálbér-emelés van napirenden. Egyszer a szegényebbeket fokozottan sújtó áfaemelést jelentik be, másszor az ő érdekükre hivatkozva csökkentik az élelmiszerek áfáját. Ezt már követni sem lehet.

A fenti káosz egyik lehetséges értelmezése az, hogy a kormány maga sem tudja, hogy kit is támogasson. Ezt a zavarodottságot jól érzékelteti, hogy az a Fidesz, amelyik egy évtizeddel ezelőtt még egyértelműen egy jól körülhatárolható csoport, a polgárok megsegítéséről beszélt, ma már következetesen az „emberek”, vagyis válogatás nélkül mindenkinek az érdekeit kívánja képviselni. Ennek a következménye azonban szükségszerűen az lesz, hogy mindenki vesztesnek fogja érezni magát.

Kapcsolódó írásunk: Munka törvénykönyve: kinek az oldalán áll a Fidesz?

Vagy csak azt nem tudják, hogyan kell csinálni?

A kapkodás és a látványos összevisszaság másik lehetséges magyarázata, hogy bár a kormánynak határozott elképzelése van a céljairól, egyszerűen nem képes kialakítani egy olyan tervezési és döntési mechanizmust, amely ezen célok megvalósulását mozdítaná elő.

Ebben az esetben istenigazából nem is beszélhetnénk tervezésről, hanem, ahogyan Matolcsy György fogalmazott, a gazdaságpolitika „forgatókönyveit az élet írja”. Magyarul: a kormány nem nagyon tervez és elemez, hanem csak megy előre, és a kormányon belüli és kívüli reakciók alapján mintegy menetközben próbálja finomhangolni a javaslatait.

Ez a módszer azonban csak a legritkább esetben vezet eredményre. Hiányzik ugyanis belőle az a holisztikus megközelítés, ami a milliónyi részérdek érvényesítése helyett egy átfogó cél irányába vinné az intézkedéseket – hogy a költségvetési korlátok figyelembevételéről már ne is beszéljünk...

Teljesen mindegy

Végső soron azonban teljesen mindegy, hogy a fentiek közül melyik értelmezés áll közelebb a valóságoz. Mert a végeredmény ugyanaz: egy átfogó keretet nélkülöző, az egyértelmű ösztönzőket letompító, irány nélküli, kapkodó gazdaságpolitika.  

Ha tetszett az írás, kövesd a Véleményvezért a Facebookon is!