Véleményvezér

A kormányfő korábban szinte korlátlan befolyása mintha hanyatlani kezdett volna. Az IMF-együttműködésről szóló nyilatkozat egy kétségbeesett lépés pozíciójának megerősítésére. (Fotó: Huszti István/Index)

A kormány egyetlen sajtóközleményben kidobta az ablakon az elmúlt 16 hónap gazdaságpolitikáját. Tette mindezt teljesen előkészítetlenül és óriási kapkodások közepette. A Véleményvezérnek úgy tűnik, hogy az elmúlt egy-két napban a miniszterelnök és szűk stábja kicsúszni látta a kezéből a honi gazdasági és politikai helyzet irányítását, ezért szánta el magát erre a (kurucosat már nem mondhatunk) huszáros, de meglehetősen kétségbeesettnek tűnő lépésre.

Ajánlott írásunk: Amikor az IMF beteszi a lábát

Egyértelműen pánik

Múlt csütörtökön a kormányfő még arról beszélt a London School of Economicson tartott előadásában, hogy Magyarország büszke arra, hogy megszabadult az IMF-függéstől, és hogy helyette a piacról finanszírozza a költségvetési hiányt. Hétfőn a miniszterelnök szóvivője megerősítette az m1-en, hogy Magyarország nem kér az IMF-ből. Ugyanezen a napon Matolcsy György még rá is tett erre egy lapáttal, és azt fejtegette a Parlamentben, hogy a gazdaságpolitikát nem az IMF igényeire, hanem azzal szemben hangolják. Még kedden is ugyanez volt a hivatalos vonal, és Giró-Szász András ismételgette a szokásos szöveget.

Csütörtök délután viszont látszólag a semmiből megjelent egy sajtóközlemény, miszerint Magyarország hitelért fordul az IMF-hez – a hitelfelvételt természetesen tagadja a szöveg, de végső soron ez a lényeg. Az ezt követő órákban azonban hamar kiderült, nem csak az újságolvasókat érte váratlanul ez a fejlemény. Ugyanis sem az IMF, sem a Magyar Nemzeti Bank nem hallott korábban a meginduló tárgyalásokról. Sőt, az Index és az [origo] információi szerint számos kormánytag is csak a sajtóból értesült a hírről.

Mindezzel a gazdasági szabadságharc végét, az elmúlt 16 hónap gazdaságpolitikájának teljes kudarcát jelentette be a kormány. Senkinek ne legyen ugyanis kétsége, hogy az IMF-együttműködés feltétele a formabontó megoldások teljes elhagyása, és a Bokros-csomag, valamint a 2006-os konvergenciaprogram és a Bajnai-kormány idején végrehajtott stabilizációs intézkedések visszatérése lesz. A tárgyalások kezdeményezésének nyilvános bejelentésével a kormány gyakorlatilag kiterítette lapjait. Ezek után már nem nagyon szabhat feltételeket a Valutaalapnak, mert a hitelszerződés elmaradása gyakorlatilag felhívás lenne a piacnak, hogy üsse ki a forintot.

Az, hogy egy ilyen horderejű kérdésben ennyire hirtelen, előkészítetlen és alkupozícó-romboló lépésre szánta el magát a kormányfő, jelzi, hogy pánikszerű lépésről van szó. 

Nem csupán gazdasági okok

Az ország gazdasági és pénzügyi helyzete az elmúlt négy-öt napban nem változott olyan mértékben, hogy az önmagában indokolhatná a tegnapi lépést. A forint-euró árfolyam 310 forint fölött stabilizálódni látszott – de már ott volt a múlt héten is. Rengeteg szakértő és piaci szereplő fejezte ki aggodalmát a finanszírozási helyzetünkkel kapcsolatban, ám ezek a hangok is hetek óta hallhatóak. Ráadásul, szemben a múlt héttel, az eheti államkötvény-aukció nem bizonyult sikertelennek, hiszen túlkereslet volt az új magyar adósságpapírokra. Igaz, azokat csak nagyon magas, 8,4-8,8% közötti kamattal lehetett eladni, ami kétségtelenül rossz hír volt, de nem fenyegetett azonnali veszélyekkel.

Az egyik lehetséges magyarázat, hogy Magyarország régóta lebegtetett leminősítése, azaz államkötvényeinek bóvli-kategóriába történő sorolása bármelyik nap megtörténhet. Emiatt azt gondolhatta a kormányzat, hogy egy ilyen bejelentéssel elodázhatja a leértékelést, vagy esetleg csökkentheti annak negatív hatásait. Természetesen ez is befolyásolhatta a döntést, de magáról a veszélyről már hetek óta tud a miniszterelnök, és a vonatkozó hitelminősítők múlt héten hivatalossá is tették, hogy felülvizsgálat alatt van a magyar besorolás.

A Véleményvezér szerint kizárt, hogy egyedül csak a fenti, legalább egy hete ismert jelenségek motiválták a nyilvánvalóan maximum egy-két nap alatt meghozott döntést.

2006 óta nem volt ilyen

Az elmúlt hét belpolitikai eseményeiből a figyelmes szemlélő azt a következtetést vonhatta le, hogy a kormányfő korábban szinte korlátlan befolyása mintha hanyatlani kezdett volna. A forint immáron hetek óta tartó mélyrepülése megágyazott az Orbán Viktorral szembeni elégedetlenségnek: a 300 forint fölötti euró ugyanis egyszerre fáj a több mint egymillió devizahitelesnek, a történelmi magasságokba szökő üzemanyagárakat elszenvedő több millió autósnak, és több tízezer olyan vállalkozónak, akik import termékeket használnak.

Az eva kérdése volt az első, ahol ez a feszültség a felszínre tört. Nem tudunk felidézni ezen kormány történetéből példát arra, ami a legnépszerűbb adónem kapcsán történt. A képviselőcsoport egész egyszerűen szembefordult a kormány akaratával, és gyakorlatilag megakadályozta az eva 2012-es megszüntetését. Még magasabbra hágott a feszültség ezen a héten, amikor a közoktatási törvény javaslatával olyan élesen szállt szembe a Lázár János vezette frakció, hogy az egészen meglepő reakciót provokált ki a miniszterelnökből. Az [origo] információi szerint a miniszterelnök saját személye elleni támadásnak minősítette a kritikát, ami a téma politikai súlytalanságát tekintetbe véve egyértelmű túlreagálásnak tűnik.

"Orbán Viktor a hétfői frakcióülés több résztvevőjének egybehangzó elmondása szerint azt mondta, hogy bizalmi kérdésnek tekinti a közoktatási javaslattal szemben felvetett kritikát. Egy minisztérium vagy egy államtitkárság által benyújtott tervezet mögött ugyanis a kormány, végső soron pedig ő áll, vagyis aki egy kormánytervezetet minősít alkalmatlannak, az a teljes testületet, végső soron pedig őt magát tekinti annak - mondta Orbán az ülés résztvevői szerint. Orbán állítólag hozzátette, hogy ezt az együttműködés felmondásának tekinti, és kikéri magának."

Felhúzták Orbánt a Hoffmann Rózsával hadakozó fideszesek (origo)

Közben az elmúlt napokban egy olyan forgatókönyv jelent meg a magyar sajtóban, amilyenre 2006 óta nem volt példa. Komoly közéleti diskurzus indult arról, hogy Orbán Viktor akár hamarosan le is mondhat. Még egy hónappal ezelőtt is nevetségesnek tűnhetett volna ez a felvetés, ám Papandreu és különösen Berlusconi bukásának fényében sem az olvasóknak, sem – azt gyanítjuk – magának a kormányfőnek nem volt többé az. Az ilyen erjedést pedig a miniszterelnök vezetési felfogása szerint lehetőleg azonnal meg kell akadályozni. Ha ezen a szemüvegen keresztül vizsgáljuk a bóvlivá minősítés és az ahhoz kapcsolódó estleges további forintgyengülés, mint újabb katalizátor-események veszélyét, akkor egy lehetséges magyarázatot kaphatunk arra, hogy miért rohant ennyire előre a miniszterelnök.

Olvasd el ezt is: Mikor mondana le Orbán Viktor?

Elkezdődött

Az IMF-hez való visszatérésről szóló tegnapi nyilatkozat egy nyilvánvalóan kétségbeesett lépés, és a kormányfő politikailag nagyon sokat kockáztat vele. Az a gyanúnk, Orbán Viktor erre azért szánta el magát, mert nem látott más utat a kormányfői pozíciójának megerősítésére. Amire, ahogyan azt tegnapelőtt írtuk, csak egy radikális gazdaságpolitikai változás és Matolcsy György menesztése adhat reális esélyt.

Utóbbi még várat magára, de minden bizonnyal nem sokáig.  

Ha tetszett az írás, kövesd a Véleményvezért a Facebookon is!