A szélsőjobb kormányzati támogatású térnyeréséről vizionálni egyszerűen komolytalan. A Fidesz-kormányt sok mindennel lehet vádolni, de ezzel biztosan nem. (Fotó: Móricz Simon/Népszabadság)
A magyar származású Nobel-békedíjas Elie Wiesel egy Kövér Lászlónak írt levelében kijelentette, hogy lemond a korábban neki adományozott Magyar Köztársasági Érdemrend nagykeresztjéről, tiltakozásul, amiért szerinte a magyar állam képviselői szélsőjobboldali jelenségeket támogatnak. Szomorú látni, hogy Wiesel úr ennyire félreérti a magyar politikai helyzetet.
Ajánlott írásunk: A Fidesz így tényleg nem tud majd kikapni
Ezzel nem lehet vádolni a Fideszt
Elie Wiesel a Nyirő József újratemetésében játszott magyar állami szerepvállalás, illetve más, a szélsőjobboldal bizonyos szereplőinek rehabilitálásaként értékelt események miatt visszaadta a neki pár évvel ezelőtt adományozott nagykeresztet. A lépés mögött az a megfontolás húzódik meg, hogy az író szerint Magyarországon ismételten felütötték a fejüket szélsőjobboldali és antiszemita jelenségek, amelyeket a magyar kormány vagy támogat, vagy nem lép fel ellenük kellő eréllyel.
Aki Magyarországon él és követi a közéletet, az pontosan tudja, hogy ez nem így van. A Fidesz-kormányt sok mindennel lehet vádolni, de ezzel biztosan nem. Szemben a szocialisták regnálásával, az Orbán-kormány visszaszorította a szélsőjobboldali eszméket hirdető szervezeteket, a Magyar Gárdát, és határozottan fellép a nyílt antiszemita megnyilvánulások ellen. Szimbolikus erejű volt, amikor a Schweitzer Józsefet érő támadás után személyesen a köztársasági elnök látogatta meg az egykori főrabbit, és kormányzati szereplők több elítélő nyilatkozatot is kiadtak. Ráadásul az MSZP és az SZDSZ bevett gyakorlatával ellentétben a Fidesz soha nem törekedett arra, hogy politikai tőkét kovácsoljon a szélsőjobboldallal kapcsolatos félelmekből.
Véleményvezérek a Véleményvezéren - Blogunkon újságírók, bloggerek, közgazdászok és más, közélettel foglalkozó szakértők fejtik ki véleményüket a hozzászólásokban.
Nem fenyegető, csak szánalmas
A Wiesel úr által említett Nyirő-újratemetés esetében is teljesen nyilvánvaló, hogy az egész esemény nem Nyirő nyilas nézeteinek, hanem az íróhoz kapcsolódó, az erdélyi magyarság köré épített mítosznak szólt. Nem véletlen, hogy Nyirő nyilas szimpatizáns múltjáról a legtöbben csak az újratemetés körüli felhajtás miatt értesültek. A Véleményvezér szerint pedig az egyes magyar állami tisztviselők szerepe az újratemetésben inkább volt borzasztóan nevetséges és szánalmas, semmint felháborító vagy fenyegető. A Horthy-szobor ügye még ennél is sokkal egyértelműbb: a szóban forgó emlékmű egy önkormányzat döntésének eredményeként, mindenfajta látható kormányzati támogatás nélkül – legyen szó akár anyagi, akár kommunikációs támogatásról – valósult meg. A Kerekiben felállított Horthy-faszoborból kormányzati szinten támogatott Horthy-kultuszt kiolvasni vélők esetében nehéz nem indokolatlan félelmet vagy rosszindulatot látni.
A Horthy-szobor kapcsán megjelent, helyenként hiszterikus reakciók a magyar történelem teljesen egyoldalú és bizonyos értelemben szélsőséges olvasatát tükrözték. A szóban forgó időszakról az elmúlt két évtizedben megjelent, a kommunista történetírás legendáitól és torzításaitól fokozatosan megszabadított tudományos igényű munkákból ugyanis világosan látszik, hogy a Horthy-korszakot nem lehet olyan fekete-fehér módon megítélni, ahogy sokan szeretnék. Abban ugyanis egyszerre volt jelen az egyre autokratikusabb hatalomgyakorlás, az antiszemitizmus, a náci befolyás fokozatos térnyerése, valamint a megvert és megcsonkított ország gazdasági és társadalmi talpraállása, büszkeségének részleges helyreállítása, illetve a két totalitárius diktatúra közötti, nagyon sokáig sikeresnek tűnő egyensúlyozás.
Ráadásul a magyar közgondolkodás fősodrában közmegegyezés van arról, hogy az 1944. március 19-e utáni időszak, illetve az azt megelőző zsidótörvények és a zsidóság elleni egyéb intézkedések teljesen vállalhatatlanok. Soha semmilyen jele nem volt annak, hogy a Fidesz vagy a magyar jobboldal meghatározó alakjai ne így gondolkodnának. Sőt, az általuk megalkotott Alaptörvény éppen a német megszállás napját tekinti a magyar történelmi kontinuitás végének. A szélsőjobb kormányzati támogatású térnyeréséről vizionálni egyszerűen komolytalan.
Olvasd el ezt is: A baloldal világklasszis a tökölésben
Még mindig a régi kultúrharc
Arról van szó, hogy a '80-as, '90-es évek kultúrharcán edződött politikai és értelmiségi réteg továbbra is csak a fasiszta-kommunista dichotómiában tud gondolkodni. Bár a magyar közéletből mostanra szinte mindegyikük teljesen kiszorult és semmi esélye nem mutatkozik, hogy oda visszakerülhetnének, szemmel láthatóan akadnak, akik mindmáig elhiszik az ő interpretációjukat Magyarországról.
Ahogyan azonban az MSZP-SZDSZ kormány áldásos tevékenysége nélkül nem kaphatott volna erőre a Jobbik, úgy a magyarországi helyzetet a régi kultúrharcos szemlélet szerint leegyszerűsítő és eltorzító interpretációk is sajnos azok kezére játszanak, akik ilyen vagy olyan módon, de a szélsőjobboldali eszmék valódi megerősödésében érdekeltek.
Természetesen sajnálatos, hogy Elie Wiesel visszaadta a nagykeresztet. De nem gondoljuk, hogy erről elsősorban a magyar kormány tehetne.
Ha tetszett, kövesd a Véleményvezért a Facebookon is!
Írásainkat Facebook-csoportunkban lehet kommentelni.
A blogon meghívott hozzászólóink kommentjei jelennek meg.
Figyelem! Írásainkat Facebook-csoportunkban lehet kommentelni.
A blogon csak meghívott hozzászólóink kommentjei jelennek meg.