Véleményvezér

Ha az IMF-megállapodás arra kellene, hogy a kormány lélegzetvételhez jusson a következő unortodox lépés előtt, vagy hogy egy kis muníciót gyűjthessen a választások előtti pénzszóráshoz, akkor ez bizony egy ízig-vérig MSZP-típusú szerződés lesz. (Fotó: MTI)

A kormánypártok oldaláról az elmúlt napokban többen kezdték el szembeállítani a „jó" IMF-hitelfelvételt a 2008-as „MSZP-típusú" IMF-hitellel. A Véleményvezér viszont úgy látja, hogy ennek pont az ellenkezője az igaz: a 2008-as volt az indokolható hitelfelvétel, és könnyen lehet, hogy éppen a Fidesz készül arra, amit MSZP-típusúnak lehetne nevezni.

Ajánlott írásunk: Hoffmann Rózsa harca az idegen nyelvű oktatás ellen

Hitel a fogyasztásra és a kilábalásra

Magyarországnak immár több évtizedes a kapcsolata a Nemzetközi Valutaalappal: még a nyolcvanas években kezdtünk el hiteleket felvenni tőlük, hogy ezzel finanszírozzuk azokat a fizetési mérleggel kapcsolatos problémáinkat, melyek a relatíve alacsony „devizás" exportunk és az egyre nagyobbra hízó fogyasztási célú importunk közti különbség miatt alakultak ki. Ha úgy tetszik, ezek a hitelek alapvetően azt a célt szolgálták, hogy fenn lehessen tartani az egyre vékonyabb legitimációjú MSZP-előd hatalmát. Így a bécsi Gorenje-vásárlások ütötte lyukat bár más célból, de végső soron részben az IMF foltozta be.

Aztán a '90-es évek elején, amikor a magyar átmenet legnehezebb napjait éltük és az exportunk romokban hevert, részben IMF-hitel finanszírozta az ország devizás bevásárlásait. Szemben az előző időszak IMF-hiteleivel, ezekben az években a Valutaalap pénze a jó ügyet szolgálta: finanszírozta a tarthatatlan tervgazdaságból a piacgazdaságba történő átmenet költségeinek egy részét.

Az első típusú hitelt, mely a fogyasztást és a rezsim továbbélését finanszírozta, az azt felvevő MSZP-előd állampárt okán, illetve a 2002-2006-os időszak fényében nevezzük most mi is „MSZP-típusúnak". A másikat, hogy a kormánypárti terminológiánál maradjunk, nyugodtan nevezhetjük „jó" hitelfelvételnek, hiszen egyértelműen egy jó ügyet, a kilábalást segítette elő.

Véleményvezérek a Véleményvezéren - Blogunkon újságírók, bloggerek, közgazdászok és más, közélettel foglalkozó szakértők fejtik ki véleményüket a hozzászólásokban.

De milyen hitel volt a 2008-as?

A '90-es évek közepétől kezdődően aztán Magyarország fokozatosan talpra állt és már nem szorult többé az IMF segítségére. Majd amint azt mindenki tudja, jött 2002 és a Medgyesssy-féle ámokfutás, amit Gyurcsány Ferenc saját maga által is megénekelt hírhedt első két éve követett. Ezen időszak alatt a magyar költségvetés helyzete ismételten megroggyant, valamint ezzel párhuzamosan megindult a magyar gazdaság szereplőinek devizában történő meredek eladósodása.

2008-ra a hat év MSZP-kormányzás áldásos tevékenységének köszönhetően ott tartottunk, hogy amikor a Lehman Brothers csődbe ment és megkezdődött a világgazdasági válság, Magyarország lett az első ország, melyet felborítani készült a pénzügyi vihar. Az akkori IMF-hitelfelvétel, illetve annak olyan kitételei, mint a 13. havi nyugdíj eltörlése, Magyarországot visszarántották a szakadék széléről. Sőt, ez az IMF-hitelszerződés volt végső soron az, mely megszabadított minket Gyurcsánytól is, aki 2009. tavaszán azért mondott le, mert belátta, nem tudja visszatrükközni a 13. havi nyugdíj legalább felét a költségvetésbe. (Igen, tényleg megpróbálták fű alatt visszacsempészni, hátha nem veszi észre a Valutaalap.)

A 2008-as IMF-hitel tehát pontosan olyan volt, mint a rendszerváltozás után felvettek: az előző évek katasztrofális politikája által kreált slamasztikából rántotta ki az is az országot.

Olvasd el ezt is: Állami mobilszolgáltató: így tett magának keresztbe a Fidesz

És milyen hitelre készülünk most?

De mi a helyzet a mostani IMF-hitellel? Először is: erre a megállapodásra azért van égető szükség, mert a Fidesz-kormány európai szinten is kiugróan magasra tornászta fel a magyar államkötvények kockázatát és így csak rendkívül drágán, egészen pontosan fenntarthatatlanul drágán képes magát finanszírozni a piacról.

Ennél azonban fontosabb az a kérdés, hogy mire is menne az IMF védőernyője által nyújtott stabilitás, illetve kamatmegtakarítások. Ha egy, az eddiginél józanabb, megalapozottabb gazdaságpolitika alapjait teremtené meg, akkor ez akár a „jó" hitelfelvétel kategóriájába is kerülhetne. Ha azonban csak arra kellene, hogy a kormány lélegzetvételhez jusson a következő unortodox lépés előtt, vagy hogy egy kis muníciót gyűjthessen a választások előtti pénzszóráshoz, akkor ez bizony egy ízig-vérig MSZP-típusú szerződés lesz.