Véleményvezér

22 év magyar kormányainak összteljesítménye elég siralmas. Máshol sincs kolbászból a kerítés, de hogy mindenáron érték-e az, hogy helyben születik a döntések jó része, az legalábbis vitatható. (Fotó: Hírszerző)

Hétvégi rovatunkban a hét általunk legérdekesebbnek, legtanulságosabbnak, legprovokatívabbnak talált hozzászólása kapcsán kérjük meg annak szerzőjét, hogy fejtse ki bővebben állításait. Ezúttal Holtzer Péternek tettük fel kérdéseinket, aki a következő kommentet írta Elindultunk az Európai Egyesült Államok felé c. posztunkhoz:

Holtzer Péter: Csak egy aprócska példa, de jól illusztrálja a kérdést. Éppen Brüsszelben ülök egy EU-s nyugdíjkonferencián. 27 ország, különböző nyugdíjszisztémák 27-féle variációja, van olyan ország, amelyik éppen most indít kötelező nyugdíjalapokat, amikor mi ppéldául bezártuk, mások meg visszavágják. A kiegészítő vállalati nyugdíjalapokban megszerzett jogosítványok jellemzően öt év alkalmazás alatt nem hordozhatóak, elvesznek, Európán belül is, különböző országok mást-mást gondolnak erről is. És még sok nyalánkság. Európában, amely elvileg a teljesen szabad munkaerő- és tőkeáramlásról szól. Az EU a mai napig azt deklarálja, hogy a tagországok nyugdíjrendszereibe nincs beleszólása. De ma épp azt is érintettük, hogy ez így lesz-e mindig.

A mai európai helyzet egy fenntarthatatlan egyensúlytalansági állapot. Vagy a cikkben vázolt föderális unió, vagy egy menedzseletlen szétesés vár ránk. Az előbbiben bizony közös pénzügyi irányítás, konvergáló szociális rendszerek simán benne lehetnek. És ez valóban nem újdonság, hanem régi vita, csak most vált élessé, illetve most értjük meg, valójában miről szól a gyakorlatban.

Véleményvezér: Lenne értelme egy közös európai nyugdíjrendszernek akkor, amikor ilyen hatalmas különbségek vannak az EU-tagállamok gazdasági fejlettsége, intézményrendszere vagy éppen aktivitási rátája között?

HP: A korrekt kérdés az, hogy lehet-e magukra hagyni a nyugdíjrendszereket egy olyan Európában, amely monetáris és fiskális unióval kísérletezik. Elképzelhető-e, hogy közös pénz, kamatok, és egymás – szorosabb vagy enyhébb – pénzügyi kisegítése mellett mindenki azt tesz a nyugdíjbevételekkel és kiadásokkal, korhatárral és egyéb paraméterekkel, amit jónak gondol. Persze ez már ma sincs teljesen így, az állami nyugdíjrendszerek deficitjei beleszámítanak a közösen figyelt paraméterekbe, de például a jövőbeli ígérvényeket már nem nagyon kezeli egységesen az EU. A tőkésített rendszerekben explicitté váló implicit adósság, amely annak ára, hogy később alacsonyabbak legyenek az állami nyugdíjkiadások, hátrányosan kerül beszámításra, és ez nem csak Magyarországon vezetett visszalépésekhez. Aztán ott van még az is, hogy az országok közötti munkaerő-vándorlást sem egyszerűsíti a százféle rendszer, és a máshol szerzett jogosítványok nehézkes beszámítása.

Tehát összességében nem az a kérdés, hogy miért vállalna újraelosztást egy 67 évig dolgozó, alacsony állami nyugdíjra számító és ezért erősen előtakarékoskodó északnyugati polgár egy 62 évesen nyugdíjba menő és az államtól magas nyugdíjhelyettesítést élvező délkeletivel, hanem, hogy hogyan lesz bármilyen valódi unió úgy, hogy ezek a paraméterek nem közelednek.

Holtzer Péter (1967) nyugdíjszakértő, 2007-2010 között a Nyugdíj és Időskor Kerekasztal elnöke. Az Oriens partnere.

VV: Miért lenne jó egy egység nyugdíjrendszer Magyarországnak?

HP: Magyarország, ha az egységes Európa tagja kíván lenni, ráadásul ha a szabad munkaerő-áramlás előnyeit akarja élvezni, a fentiek alapján a konvergáló rendszer része kell legyen. Egyébként e tekintetben nem is állunk annyira rettenetesen rosszul. Azzal, hogy 2021-re egységesen 65 év lesz a nyugdíjkorhatár, a nyugdíjba menetelkor várható átlagos hátralévő élettartam terén nem lógunk ki – egyébként egyre többet beszélnek a várható élettartam növekedéséhez automatikusan indexált nyugdíjkorhatárról a jövőben. Azután azzal, hogy a korai nyugdíjba menetel lehetőségei erősen szigorodtak az elmúlt időszakban, az effektív átlagos nyugdíjazás ideje is közeledhet a jogszabályihoz (néhány éve még 4-5 évvel volt a törvényes alatt az átlagos nyugdíjazási kor). Demográfiai alapjellemzőink, így a termékenységi ráta is rosszak, de ez igaz Európa sok országára, így például Németországra is (igaz, hogy a kelet-európai országok csoportja általánosságban valamivel inkább öregedő, mint a nyugat-európaiaké). Munkaerőpiaci, aktivitási mutatóink viszont a legrosszabbak között vannak.

Mindez tehát azt jelenti, hogy ha Európa elkezd tenni a pénzügyileg is kézben tarthatóbb nyugdíjrendszerekért, akkor elvileg kellene tudnunk tartani a lépést, és nem is engedhetjük meg magunknak a néhány évvel ezelőttig fennállt lazább szabályokat. Mint már oly sokszor megállapítottuk egyébként, mindez sokkal inkább a gazdaság általános állapotától függ, mint a szűken vett nyugdíjrendszertől. Ha nő a gazdaság, vannak munkahelyek és befolynak a járulékok, akkor jó, ha nem, nem.

Ami még fontos, hogy Európában és Magyarországon is az várható, hogy a demográfiai és munkaerőpiaci kihívások miatt az állami, illetve általában a munkához kötődő kötelező rendszerek – amelyeket első és második pillérnek, állami felosztó-kirovó és tőkésített nyugdíjalap rendszereknek szoktunk nevezni – relatív fontossága a nyugdíjakban csökkenni fog. Ezzel szemben a legtöbb helyen szükség lesz a legszegényebb, leszakadó, a munkaerőpiacról kiszoruló rétegek számára valamilyen, általános adóbevételekből finanszírozott, alacsony állampolgári nyugdíjra („nulladik pillér"). Illetve az egyéni előtakarékosságra, arra a bizonyos „öngondoskodásra" is, amelynek számtalan formája lehet, és itt mindenképp kiemelném a családon belüli, generációk közötti támogatások fontosságát is, amelyről keveset szoktunk beszélni. Magyarország számára tehát elengedhetetlenül fontos lenne, hogy a kiegészítő megtakarítási rendszerek konzisztenciájában, elterjedésében, kedvezményrendszereinek pontosításában (hogy azt érje el, akit kell) előre lépjen, mert itt bizony nem állunk jól.

VV: Milyen érvek hozhatók fel Magyarország esetleges föderális uniós tagsága mellett, amikor tudjuk, hogy az ország csak minimális érdekérvényesítési képességgel rendelkezne?

HP: Játsszunk el azzal az abszurd gondolattal, hogy 2003-ban arról szavazhatott volna a magyar nép, hogy az Európai Unió tagországa vagy az Egyesült Államok ötvenegyedik tagállama legyünk-e. Az utóbbi azokkal a feltételekkel, hogy küldhetjük a két szenátusi és a megfelelő számú képviselőházi képviselőt Washingtonba, számos jogszabályt (beleértve a tagállami szintű adózási kérdéseket) továbbra is helyben hozhatunk meg a helyi törvényhozásban, de a szövetségi szintű pénzügyi és egyéb ügyekben a szövetségi fővárosban határoznak. Cserébe erős pénzünk van és föderális szintű újraelosztást élvezünk.

Könyvtárnyi irodalma van annak, hogy Európa miért nem az Amerikai Egyeült Államok. Viszont ha most csak azt a modellt használjuk, hogy létezik egy erős föderális Európa, amelyben az igyekvő szorgos tagállamok élvezni tudják a nagy, dinamikus gazdasági térségből és a kockázatmegosztásból adódó előnyöket, akkor ez az én olvasatomban megéri az önállóság bizonyos fokú feladását.

Különös tekintettel arra, hogy az elmúlt 22 év magyar kormányainak összteljesítménye elég siralmas. Máshol sincs kolbászból a kerítés, de hogy mindenáron érték-e az, hogy helyben születnek a döntések (legalábbis jó részük), az legalábbis vitatható.

A legutóbbi különvélemények a Véleményvezéren:
Brückner Gergely: Eddig bírták a bankok, de a prés erősödik
Uj Péter: A magyar baloldal világklasszis a tökölésben
Rényi Pál Dániel: Orbán mehet, az oligarchák maradnak?
Kiss Ádám: Csúcstechnikájú Gripen és muzeális Csepel teherautó
Varró László: Felbőszítésben Magyarország világrekorder
Martin József Péter: Az EU-nak nincs alternatívája
Vári György: Kijár Áder Jánosnak, hogy kapjon egy esélyt
Baksa Roland: A telefonadónál inkább a felkészületlenség dominálhat
Madár István: A gazdaságpolitikában nemigen van jelen a tudatosság elve
Szalai Ákos: A plágiumügy főszereplője nem Schmitt
Lánczi Tamás: Az LMP az SZDSZ bunkósbotját suhogtatja

Ha tetszett, kövesd a Véleményvezért a Facebookon is!

Írásainkat Facebook-csoportunkban lehet kommentelni.
A blogon meghívott hozzászólóink kommentjei jelennek meg.