A magyar kormányfő utolsó reménye Moszkva, ahol kifejezetten szeretni szokták a megszorultságukban hozzájuk forduló EU-tagállamokat. Csak nem árt tudni: amikor az orosz fél üzletet mond, valójában politikai befolyásszerzésre gondol. (Fotó: Burger Barna)
Orbán Viktor Vlagyimir Putyin orosz elnök meghívására egy hét múlva Moszkvába utazik. A látogatás részben az elmúlt években a kormányfő által meghonosított, „keleti szél" néven elhíresült külpolitika doktrína partnerkeresési sorozatába illeszkedik. Általában nem vagyunk az utóbbi irány nagy hívei, de készségesen elismerjük, hogy eddig inkább retorikai nyitásról volt szó, és sok kárunk nem származott a dologból. Az orosz út kapcsán azonban rossz érzésünk van: a moszkvai találkozón a magyar érdek akár komoly veszélyben is lehet.
Ajánlott írásunk: Jó lenne-e a magyaroknak az európai föderáció?
Keleti szél: nagy álmok, kevés eredmény
A 2010-ben meghirdetett keleti szél politikájának nem sok hatása volt az országra. Legfeljebb annyi, hogy Orbán Viktor utazási rendjében a hatvanas évekre emlékeztető mértékű hangsúlyt kaptak az egzotikus (korábban „baráti szocialista", illetve „el nem kötelezett") országok. Mivel onnan nézve mi Nyugatnak számítunk, ezért a magyar miniszterelnök ezekben az államokban rendre olyan protokolláris figyelmet élvez, amilyenre Nyugat-Európában egyre kevésbé számíthat. Mindennek azonban legfeljebb egy baltás gyilkos látta hasznát, Magyarország eddig nem nagyon.
Oroszország hajlandó lenne akár egymilliárd eurós hitelt folyósítani a paksi beruházás számára, ehhez ugyanakkor egy hiteles, nemzetközi bank garanciáit fogadnák csak el, vagy tulajdonrészt kérnének a magyar atomerőműből... A napilap emlékeztet arra, hogy Paks ügye már a 2010 novemberi Putyin-Orbán találkozón is égető téma volt, de a magyar miniszterelnök akkor olyan kéréssel állt elő, amit Putyin - még miniszterelnökként - mondhatni lesöpört az asztalról. A magyar ajánlat szerint az orosz hitelnek csak egy részét fordították volna a paksi erőműre, a többi forrást szabad felhasználásra igényelte volna az Orbán-kormány.
Ismerjük persze a kormányzati magyarázkodást, miszerint ezek az új kapcsolatok majd csak hosszú távon térülnek meg igazán, de azért mostanra már a látványos találkozókon kívül legalább egy kis eredménye kellene, hogy legyen a meghirdetett diplomáciai offenzívánknak. De nincs és nem is lesz. Nem lesz, mivel mi azért keressük meg ezeket a keleti országokat, mert gyengék vagyunk, az ő szemükben viszont pont ez a gyengeségünk tesz minket érdektelenné. Kicsi ország, kicsi gazdaság, és mára szinte jelentéktelen hatás az Európai Unión belül – ez minden, amit fel tudunk ajánlani.
Véleményvezérek a Véleményvezéren - Blogunkon újságírók, bloggerek, közgazdászok és más, közélettel foglalkozó szakértők fejtik ki véleményüket a hozzászólásokban.
Moszkva az utolsó remény
A magyar kormányfő utolsó reménye Moszkva, ahol kifejezetten szeretni szokták az ilyen megszorult, és szorultságukban hozzájuk forduló EU-tagállamokat. Szemben ugyanis a többi keleti állammal, Oroszország az európai nagypolitika régi és ambiciózus szereplőjeként fontos küzdőtérként tekint Közép-Európára. Ráadásul befolyásának kiterjesztésére a Kreml nemcsak a diplomácia hagyományos eszköztárát alkalmazza, hanem az orosz állam rendkívül centralizált és autokratikus jellegét kihasználva rengeteg más csatornát is.
Ennek megfelelően teljességgel elválaszthatatlanok például a Roszatom (de említhettünk volna számos más nagy orosz céget is) érdekei az orosz államétól. Sőt, az orosz állam sokszor aktívan saját céljai érvényesítésére használja ezeket a cégeket. Mindez nem jó vagy rossz, pusztán tény. Amikor tehát Szijjártó Péter a magyar miniszterelnök látogatása kapcsán gazdasági kooperációs lehetőségekről beszél, akkor nem árt tudni, hogy odaát az orosz fél üzletet mond, de politikai befolyásszerzésre gondol.
A külgazdasági sikerekre és főleg a külföldről jövő pénzre rendkívüli módon kiéhezett magyar kormány pedig igen könnyen olyan helyzetbe kerülhet, amikor nyugatos orientációnk bizonyos alapvető pilléreit kellene áruba bocsátania ahhoz, hogy legalább az orosz relációban sikert mutathasson fel.
Olvasd el ezt is: Nem igaz, hogy Azerbajdzsán kilóra megvásárolta Magyarországot!
Mint a gyurcsányi időkben
Nem azért, mert tudatosan elárulnák a magyar érdeket. Hanem sokkal inkább azért, mert annyira hinni akarnak abban, hogy ők majd kontrollálni tudják az orosz felet, hogy végül teljesen lehetetlen helyzetbe lavírozzák magukat és magukkal együtt az egész országot. 2010-ben még meg sem fordult volna ilyesmi a fejünkben, de most az a helyzet, hogy a Véleményvezér egyáltalán nem nyugodt azzal kapcsolatban, hogy Orbán Viktor miről is egyeztet, mit is ígér oda Vlagyimir Putyinnak. Szinte hihetetlen, de négy évvel Gyurcsány Ferenc bukása után ismét ilyesmi miatt kell aggódnunk.
Figyelem! Írásainkat Facebook-csoportunkban lehet kommentelni.
A blogon csak meghívott hozzászólóink kommentjei jelennek meg.