Az országba fektető nagytőkések helyett a pénzét csak offshore-ban biztonságban gondoló újgazdagok rétege alakul ki: mivel a tulajdon mifelénk a mindenkori hatalom játékszere, majd retteghetnek, hogy az Orbán-korszak után az ő vagyonukat is elveszi valaki. (Fotó: fidesz.hu)

Orbán Viktor komolyan gondolta, amikor forradalomról beszélt: most már világosan látszik, hogy a kormányfő valószínűsíthető célja nem más, mint a honi tulajdonviszonyok radikális átalakítása. A trafiktörvény pedig ezen elképzelés eddig talán leginkább nagyüzemi megvalósítása.

Ajánlott írásunk: Durvul: nyomozókat küldtek Simorékra

Lemásolni a szocialista receptet

A honi jobboldalnak régi és egyébként nagyon jogos panasza volt, hogy a '90-es években azok lettek a rendszerváltozás első számú nyertesei, akik a '80-as években szerzett párt- és állami kapcsolataikat a leggátlástalanabbul váltották át gazdasági hatalomra. Mindannyian ismerünk olyan embereket, akik párttitkárból, KISZ-funkcionáriusból vagy állami vállalati vezetőből lettek az egyik pillanatról a másikra tőkések. Ezek az emberek aztán mintegy 15 évre biztosították a szocialista párt gazdasági hátországát, és teremtették meg ezen keresztül az MSZP szinte minden településre elérő regnálásának feltételeit.

Akinek mindez zavarta az erkölcsi érzékét, azzal csak egyet tudunk érteni. Zavarta és zavarja a mienket is. Az 1989-90-es rendszerváltozás egy rettentően felemás és sok szempontból elrontott kísérlet volt. Orbán Viktor viszont mindebből azt a következtetést vonta le, hogy neki is valami hasonlót kell felépítenie ahhoz, hogy megszilárdíthassa saját maga és pártja hosszú távú hatalmát. Ha úgy tetszik, ő és pártja nem tesznek mást, mint veszik a szocialista receptet és megpróbálják lekopírozni.

Annyival azonban nehezebb a helyzetük, hogy 1990-nel szemben most nincsen természetesnek mondható privatizációs helyzet. A közép- és nagyvállalkozások döntő többsége külföldi tulajdonban van, míg a honi tőkések között 2010-ig a már említett kör bírt meghatározó súllyal. Minden bizonnyal ennek a jelenségnek szólt a 2010-es választási győzelem éjszakáján elhangzott, sokakat meglepő oligarcházás.

Ebben a helyzetben Orbán Viktorék, úgy tűnik, egy többirányú tulajdon-újraelosztási stratégiát indítottak meg.

Véleményvezérek a Véleményvezéren - Blogunkon újságírók, bloggerek, közgazdászok és más, közélettel foglalkozó szakértők fejtik ki véleményüket a hozzászólásokban.

Fidesz-közeli vagyonok három irányból

A stratégia első iránya a még állami tulajdonban lévő és könnyen privatizálható eszközök elosztása a baráti vállalkozók között. Elsősorban a baráti vállalkozások közbeszerzéseken keresztüli feltőkésítése folyik, ami azonban nem tekinthető forradalmi eszköznek, mert semmi másról nincs szó, mint az elmúlt húsz évben élő gyakorlat továbbviteléről. Ennél látványosabb, és csak a kilencvenes évek privatizációihoz hasonlítható eszköz a földbérleti jogok célzott kiosztása.

Aztán itt van a második irány, a külföldi tulajdonú közüzemi szolgáltatók fokozatos kiszorítására irányuló terv. Ezzel kapcsolatban a kormányfő meggyőződése, hogy óriási stratégiai hiba volt korábban eladni ezeket a vállalkozásokat, hiszen ebben a szektorban egy külföldi befektető nem teremt olyan munkahelyet, amilyeneket egy magyar vállalkozó ne tudna, és nem termel olyan profitot, amit ne a magyar állam tenne neki lehetővé a szabályozáson keresztül. Csak sejtjük, de nem lenne meglepő, ha a külföldiek kivonulását követően állami tulajdonba vételről, majd azt követően baráti hazai tulajdonosok felé történő privatizációról szólnának a hosszú távú tervek.

A harmadik és talán legmeglepőbb vonulat pedig az, melyet a trafiktörvény is képvisel: itt ugyanis magyar kisvállalkozóktól veszi el az állam a garantált profit lehetőségét, és osztja azt szét szemmel láthatóan politikai preferenciák alapján. Sőt, mivel itt nem csupán egy-két, hanem több száz vállalkozásról van szó, ezért a megvalósítás is szinte nagyüzemi szintű: az értesülések szerint az egész Fidesz-pártszervezet közreműködött a folyamatban.

Olvasd el ezt is: Orbán már az EU-pénzek elbukására készülhet

A következő kormány mindent visszacsinálhat

Azzal a meglátással, hogy Magyarországnak több hazai tőkére és tőkésre lenne szüksége, nem lehet vitatkozni. Csakhogy a tőke nem a fán terem, ezért aztán a magyar tulajdonosnak se lesz belőle hirtelen, csak azért, mert a kormányfő azt akarja. Magyarország azért fanyalodik az ipari forradalom óta folyamatosan a külföldi tőke importjára, mert kevés van neki belőle. Ezért aztán a tőkeimport alternatívája nem a hazai tőke, hanem a szegénység – az elmaradt energetikai, vízügyi vagy éppen távfűtési beruházások. Aki nem hiszi, az nézzen csak a húsz éve rothadó egészségügyre: ennyit tudunk külföldi tőke nélkül, büszkén, függetlenül.

Van azonban egy másik probléma is a miniszterelnök tervével. Ez pedig az, hogy 1946-61 és 1990-91 után az elmúlt 70 évben immáron harmadszor kimondattatik, hogy a tulajdon Magyarországon nem szent, hanem a mindenkori hatalom kénye-kedvének játékszere. Ez pedig semmi máshoz nem vezet, mint hogy a most feltőkésített vállalkozóktól ugyanúgy megpróbálhatja majd elvenni a vagyonukat valaki, mint ahogy Orbán Viktorék is egy tollvonással megfosztották a jelenlegi trafikosokat cégük lényegétől. Így alakul majd újra ki az önálló, az országba fektető nagytőkések helyett a pénzét csak offshore számlákon biztonságban gondoló poszkommunista/poszt-fülkeforradalmár újgazdagok rétege.