A fideszes politikus javaslatára az előzetes letartóztatás a büntetőeljárás jogerős befejezéséig tartana. Ez elvi és gyakorlati oldalról is problémás: mert egyszerűen igazságtalan.

Áder János EP-képviselő javaslatára a parlament elé kerülhet az a törvénymódosítás, mely alapján az előzetes letartóztatás ezentúl a büntetőeljárás jogerős befejezéséig tartana. A javaslatot szinte csak bírálat érte, azonban ezek a kritikák nem a legfontosabb kérdésre irányultak.

Ajánlott írásunk: Miért ne jelentsük fel a rendőrt, ha megerőszakol?

Amit kifogásolnak

Megszokhattuk, hogy a többnyire marxista emlőkön vagy a '60-as évek nyugati baloldali gondolkodásán nevelkedett magyar büntetőjogászok és egyéb szakértők mindig felszisszennek, ha bárki fel meri vetni a büntetési tételek vagy a büntetőeljárás szigorítását. Számukra ez szinte zsigeri kérdés: szerintük minden szigorítás aljas, retrográd, középkori mentalitású támadás a felvilágosult gondolkodás ellen. Kicsit sarkítva azt mondhatjuk, ők a szívük mélyen azt üdvözölnék, ha minden bűnözőt szabadlábra helyeznének (persze nem azokban a szép budai kerületekben, ahol ők laknak).

A mostani kritikák is igen jellemzőek: nemzetközi egyezményre és európai gyakorlatra hivatkoznak elsősorban. Persze ezek az érvek igen gyengék: a büntetőjog ugyanis minden országban meglehetősen eltér, így például arról sem lehet európai statisztikát találni, hogy hol hogyan szabják ki az előzetes letartóztatást. Enélkül pedig európai gyakorlatról megalapozottan beszélni nemigen lehet. Másrészt a nemzetközi szerződések is csak annyit írnak elő, hogy a büntetőügyeket ésszerű időn belül be kell fejezni, ami szintén nem ellenkezik Áder javaslatával.

Nem ez a baj tehát.

Mi az igazi probléma?

Az előzetes letartóztatás kérdése elsősorban elvi kérdés: aki hisz a jogállamban, annak fontos kell legyen az is, hogy az állam azzal szemben léphessen csak fel teljes szigorával, akit a bíróság jogerősen elítélt.

Előzetes letartóztatásban azonban azok az emberek ülnek, akiket a bíróság még nem ítélt el bűncselekmény miatt, csak nyomoznak ellenük. Ezért az előzetes letartóztatásnak minden esetben kivételes eszköznek kell lennie. Olyan eszköznek, amit tényleg csak akkor alkalmazhatnak, amikor valós veszélye van annak, hogy az eljárás alá vont személy megszökhet, bizonyítékokat semmisíthet meg, vagy éppen veszélyezteti a társadalmat. Minden más esetben az előzetes letartóztatás foganatosítása egyszerűen igazságtalan.

Mint minden kivételes eszközt, ezt is csak szigorú korlátok között szabadna használni, hiszen akkor lesz igazságos egy fogvatartás, ha valóban a bűnt elkövető emberek szenvedik azt el.

Gyakorlati oldalról

Másrészt a gyakorlati oldalról is problémák merülnek fel. Minél nagyobb teret engedünk az ítélet előtti fogvatartásnak, egyrészt annál jobban tud vele visszaélni adott esetben a nyomozóhatóság, másrészt, ha később kiderül, hogy a fogvatartás valóban téves volt, akkor a kárigény is értelemszerűen sokkal nagyobb lehet. Végül, ha az elkövető az ítéletig mindenképpen előzetesben maradhat, akkor a nyomozóhatóságon megszűnik minden nyomás, hogy az eljárást mielőbb befejezze. Márpedig a büntetőügyek pont a nyomozati szakaszban szoktak évekig húzódni.

Az előzetes fogvatartás ilyen módon történő "felszabadítása" gyakorlati és elvi oldalról is erősen kifogásolható. A legjobb szó rá valóban az, hogy igazságtalan.

Ha tetszett az írás, csatlakozz a Véleményvezér Facebook-csoportjához!