A görög válság körüli hírek elültével Magyarország vette át Európa beteg emberének szerepét a nemzetközi sajtóban. (Kép: apokalipszis.com)
A The New York Times-on már a Nobel-díjas Paul Krugman is Magyarország gazdasági nehézségeivel foglalkozik a blogjában. Ez az írás azonban csak egy a sorban, sokkal fontosabb, hogy nem múlik el hét anélkül, hogy valamelyik vezető nyugati lap ne említené hazánk gazdasági helyzetét. A többségük a kormánnyal kritikus, némelyik inkább azt támogató, de mindegyik cikkben közös, hogy aggódnak Magyarország gazdasági helyzete miatt.
Nagyon úgy néz ki, hogy a görög válság körüli hírek elültével Magyarország vette át a beteg ember szerepét a nemzetközi sajtóban.
Kapcsolódó írásaink: Orbán és a világkapitalizmus vége
Miért baj, ha külföldön rosszakat írnak Magyarországról?
Az elmúlt év
2008-ban gyakorlatilag a csőd szélén tántorogtunk, ekkor kerültünk 2 év után – a hazudós miniszterelnök mindenkit elképesztő sztorija és az azt követő zavargások után először – újra nemzetközi reflektorfénybe.
2009-ben, különösen annak második felében azonban már lényegesen jobb sajtónk kezdett lenni. Elsősorban azért, mert addigra voltak látható eredményei a Bajnai-kormány megszorításainak, és a világban sok helyen elkezdték úgy gondolni, hogy a válság kezeléséhez másoknak is majd pontosan azt kell csinálniuk, mint Magyarországnak. Elindultunk a bezzeggyerekség útján.
A valóságban persze akkor sem voltunk annyira jó helyzetben, amint azt az idei költségvetési hiány dinamikája is mutatja (további megszorítások nélkül ez a büdzsé elszállt volna), de mégis úgy alakult, hogy néhányan kezdtek minket felkapni. Elkezdtünk a hírekben szerepelni, de ezúttal mint jófiúk.
Ne felejtsük el, hogy a világ többi része számára másodlagos, hogy mekkora a gazdasági növekedésünk, viszont a stabilitásunk akár kifejezetten fontos is lehet! Utóbbi ugyanis az ő stabilitásukra is hatással lehet. Ennek megfelelően a stabilitás fenntartására fókuszáló drasztikus lépések (értsd: megszorítások) külföldön mindig sokkal szimpatikusabbak lesznek, mint a kevésbé stabilitás-abszolutisták és inkább növekedéspártiak.
Az elmúlt hónapok
A Fidesz már kormányra kerülése előtt jelezte, hogy a Bajnai-kormány által tervezett hiány tarthatatlan. Ezt sokan úgy fordították le, hogy a Fidesz nem akarja tartani magát elődje gazdaságpolitikájához. Miközben a világsajtó döntő többsége üdvözölte a Fidesz győzelmét, a velünk foglalkozó újságírók jelentős része egy kis aggodalommal várta az első gazdaságpolitikai bejelentéseket.
Ekkor sikerült Szijjártó Péternek rátromfolnia Kósa Lajos magvas gondolataira (nem gondoljuk persze, hogy Szijjártó maga találta ki a szövegét). A kiélezett helyzetben aztán egyszerre megfordult a hangulat: mégsem segített a tavalyi megszorítás, sőt, az új kormány pedig nincs kész a kemény intézkedések meglépésére.
A világsajtóban a téma az lett, hogy Magyarország bajban van.
Ezek után jött az IMF-affér, és azóta hazánk már Európa Beteg Embere (Görögország már régi történet). Természetesen egyáltalán nem vagyunk ennyire rossz helyzetben, de ettől még a tény tény marad: folyamatosan foglalkoznak velünk, azt sugallva, hogy itt akár nagy baj is lehet. Az ilyesmiből pedig könnyen önbeteljesítő jóslat lehet.
A veszély
Amikor egy országnak ilyen a sajtója,amikor ilyen kép kezd kialakulni hazánkról, akkor a legkisebb hiba is felerősödhet, a legkisebb – akár magyar, akár külföldi – rossz hír is megremegtetheti a kereskedők kezét. A jelenlegi világgazdasági környezetben ez nagy baj. Lesz ugyanis még rossz hír bőven, és nem kellene, hogy mindez rajtunk csapódjon le. Ahogyan azt 1992-ben Anglia példája is megmutatta, ha a világ pénzpiacának hangulata ellene fordul, még egy nagyhatalom is tehetetlen.
Gazdasági függetlenség ide vagy oda, még soha senki nem járt jól azzal, ha saját testével akarta útját állni a tornádónak. Pedig a sok Magyarországról szóló címlapsztori és cikk éppen oda tesz minket, ahol a tornádó szokott járni. El kellene már állni onnan.
Ha tetszett az írás, csatlakozz a Véleményvezér Facebook-csoportjához!
Az utolsó 100 komment: