Mindenki meglepetésére az Orbán-kormányt a Fidesz korábbi külföldi kritikusai méltatják, egykori támogatói viszont gyanakodva méregetik. Úgy tűnik, valami nagyon megváltozott.

Minket, magyarokat nagyon izgat, hogy mit írnak az országról külföldön. Ezért aztán a magyar sajtó, sőt a politikai élet is sűrűn reflektál a világsajtóban hazánkról megjelenő cikkekre. Ez nem új keletű dolog: a húszas-harmincas évek magyar újságaira ez éppúgy jellemző volt, mint a Monarchia írástudóira.

Kapcsolódó írásaink:
Hazánk a nemzetközi sajtóban - Európa beteg embere lettünk?
Miért baj, ha külföldön rosszakat írnak Magyarországról?

Mit ír a „külföld”?

Nem meglepő tehát, hogy most, amikor vezető nyugati lapok heti rendszerességgel foglalkoznak Magyarországgal, felbolydult a méhkas.

Ha a kormánypárti magyar sajtót nyitjuk ki, arról értesülhetünk, hogy számos nagy tekintélyű külföldi lap elismerően szól a magyar kormány „gazdasági szabadságharcáról”. Ha viszont ellenzéki orgánumokból tájékozódunk, megtudhatjuk, hogy számos nagy tekintélyű külföldi lap szerint Magyarország egyenesen a tűzzel játszik.

Mert ugyebár a „külföld” és a „nemzetközi sajtó” ugyanúgy nem homogén, ahogy a magyar sajtó sem az. Ott is vannak baloldali gondolkodású, valamint konzervatív lapok és újságírók.

Most azonban a kép összetettebb annál, mintsem hogy a nemzetközi sajtóban megjelenő véleményeket egyszerűen a bal- és jobboldali szimpátiákkal lehessen magyarázni. Egészen pontosan: a végeredmény ellentétes azzal, amit ez a szempont sugallna.

A külföldi sajtó és az első Orbán-kormány

A Fidesz a nemzetközi sajtó szemszögéből mindig is nagyon karakteres párt volt. Egy olyan párt, melyről lehetett és érdemes is volt írni: mert vagy nagyon szimpatikusnak, vagy rendkívül ellenszenvesnek tűntek.

Az 1998-as kormányzástól kezdődően pedig többé-kevésbé az is kialakult, hogy hagyományosan mely lapok megértőbbek a Fidesz és Orbán Viktor politikai irányvonalával, és melyek látnak diktatórikus és szélsőjobboldali törekvéseket minden lépésükben. A konzervatív orgánumok, valamint az esetek többségében az üzleti világ meghatározó lapjai inkább pozitívan, a meghatározó baloldali orgánumok pedig negatívan viszonyultak az első Fidesz-kormányhoz.

A külföldi sajtó és a második Orbán-kormány

Most azonban csodálkozva azt láthatjuk, hogy a képlet egészen más.

A Fidesz persze szokás szerint most is megkapta a nacionalista, revizionista, „orosz- és románellenes” jelzőket, ismét a Washington Post szerkesztőbizottsága mögé bújó Jackson Diehl-től, aki ebben a témában már majd’ egy évtizeddel ezelőtt is maradandót alkotott (most: Hungary's strongest leader targets the media). Ez a hangnem napjainkra azonban annyira kivételszámba megy, hogy tényleg nem érdemes vele foglalkozni.

Van azonban egy sokkal érdekesebb jelenség, amit eddig csak kevesen vettek észre: azok a többnyire baloldali újságírók és újságok sorakoznak most fel a Fidesz mögé az általa meghirdetett „gazdasági szabadságharc” miatt, melyek eddig szinte csak a veszélyt látták a kormánypártban.

A baloldali világsajtó zászlóshajója, a Guardian az IMF „hazazavarását” az új idők új szeleként értékeli – ami egy baloldalitól mindig csak dicséret lehet (To Viktor go the spoils: how Hungary blazes a trail in Europe). Az egyébként konzervatívnak tekintett The Times hasábjain pedig nem más, mint Adam LeBor magasztalta és hasonlította az 1956-os szabadságharcosokhoz Orbán Viktort, szintén az IMF-történet miatt (Bully for Hungary, standing up to the bullies). LeBor úrról azt kell egyébként tudni, hogy több mint tíz évet élt hazánkban, és eddig a „Fidesz=náci” képlet legismertebb és legszorgosabb nyugati apostola volt – érdemes új, Budapest Protokoll c. könyvébe is belelapozni...

Forrás: a Kontroll Csoport sajtóelemzése, 2002. január

Ezzel szemben Edward Lucas – az E.L. monogram őt takarja –, a The Economist szerkesztője, aki valószínűleg a világ valóban befolyásos újságírói közül az egyik leginkább „magyarbarát”, a szokásos támadások ellen a Fideszt szintén szokása szerint megvédő cikket írt (Hungary maligned) – ám tőle igencsak meglepő módon Orbán Viktort élesen kritizálta is gazdaságpolitikája és bezárkózó politikai stílusa miatt.

Az üzleti világ két meghatározó lapja pedig, a Financial Times és a Wall Street Journal, melyek a nemzetközi sajtóban az MSZP-kormányzás talán legélesebb kritikusai voltak, és az 1998-2002-es jobboldali kormánnyal mindig is kifejezetten szimpatizáltak, most szintén igen szkeptikusak a második Orbán-kormány gazdaságpolitikáját illetően.

Mi történt?

Mindenki meglepetésére az Orbán-kormányt korábbi külföldi kritikusai méltatják, egykori támogatói viszont gyanakodva méregetik.

Ez pedig azt jelenti, hogy valami nagyon megváltozott: vagy a világsajtó értékrendje és mércéi, vagy a Fidesz gazdaságpolitikai víziója és elképzelései. Ha pedig egyik sem, és egyszerűen csak a külföld érti félre, amit a magyar kormány valójában tenni próbál, akkor nagyon jó lenne gyorsan tisztázni ezt a helyzetet. Mert hiába esik jól a váratlan helyről érkező dicséret, a magyar kormány természetes külföldi szövetségesei nem a nemzetközi baloldal lapjait olvassák.

Ha tetszett az írás, csatlakozz a Véleményvezér Facebook-csoportjához!