A kétharmados felhatalmazás ritka lehetőségével nem élni történelmi felelőtlenség. Úgy tűnik, mintha ez a feladat agyonnyomná Orbán Viktort: nem mer az ország legnagyobb problémáinak nekiugrani. (Fotó: fidesz.hu)
Rendkívül elgondolkodtató volt tegnap hallgatni Orbán Viktort, amikor megnyitotta a költségvetés vitáját: hogy egy ilyen, hogyan is fogalmazzunk, kevéssé fajsúlyos költségvetésről ismét egy ennyire emelkedett és magasröptű beszédet volt képes mondani. A miniszterelnök mindig hangsúlyozza, miként tegnap is, hogy a kétharmados felhatalmazás egy olyan ritka lehetőség, mellyel nem élni történelmi felelőtlenség volna. De számunkra úgy tűnik, mintha ez a feladat bizony agyonnyomná Orbán Viktort – mind a kommunikáció, mind a tettek szintjén.
Kapcsolódó írásunk: Költségvetés - nincs se forradalom, se fordulat
A kommunikáció
Egy kétharmados kormány láthatóan nem engedheti meg magának, hogy ugyanolyan módon beszéljen, mint elődei. Ennek megfelelően a valaha lendületes, szellemes, friss és fiatalos miniszterelnök rettentő modorossá vált, és hihetetlen szellemtelen címkéket kezdett el használni, kezdve a szavazófülkés forradalommal, folytatva a Nemzeti Együttműködés Rendszerével és Nyilatkozatával, no és persze a legújabbal, a Nemzeti Intézkedési Tervvel.
Sehol egy kis humor vagy intellektuális frissesség, csak a görcsös és fene nagy erőlködés, meg a dohos komolykodás. A kormány egy olyan párhuzamos valóságot épített fel magának kommunikációs panelekből, melyben valószínűleg nincs ember, aki hinne. Mindez még azokkal a szimpatizánsokkal sem rezonál, akiket korábban nagyon sikeresen tudott a Fidesz hívószavakkal lelkesíteni: hallottunk például bárkit is a Nemzeti Együttműködés Rendszerének szókapcsolatát nem gúnyosan vagy ironikusan kiejteni?
A hiányzó tettek
A kommunikáció nyilván csak egy tünet, még ha fontos tünet is. Az igazi kérdés az, hogy a tettek mezején mit kezd a kormány a kétharmaddal: sajnos nem sokat.
Nem látjuk ugyanis, hogy a pátoszos beszédeket és eszmefuttatásokat a miniszterelnök le tudná fordítani hasonlóan nagy szabású, építő tettekre. Hiszen milyen olyan átfogó tervek körvonalai jelentek meg, melyek tovább mennek a múlt egyszerű tagadásán, és valóban felérnek a forradalmi retorikához? Az effektív másfél százalékos adócsökkentést ugyanis nem tekintjük forradalmi lépésnek. Az egészségügyben, a felsőoktatásban vagy éppen a MÁV környékén – hogy csak a miniszterelnök által tegnap kiemelt területeket vegyük számba – egyszerű bürokratikus átalakítások és kisebb korrekciók terveit látni csak, nem pedig "szerkezeti reformot". Vagyis semmi olyasmit, ami valóban új életet lehelhetne beléjük.
Nem látjuk a Fidesztől azt a megalapozottságot, átgondoltságot és előkészítettséget, amit teljes joggal kértek számon az előző kormányokon. De ami a legfontosabb: nap mint nap halljuk, hogy forradalom van, mégsem látjuk azt a paradigmatikus változást, amelyik Magyarországot lerántaná a posztkommunizmus útjáról.
Mi történik?
Amit viszont látunk, az az árnyékbox: elzavarjuk az IMF-et, miután megtartani nem tudjuk, és hirtelen ők lesznek az ország eddigi függetlenségét megbéklyózó gonosz hatalom, miközben a 2008-at megelőző évtizedben még csak jelen sem nagyon voltak hazánkban. Teljes joggal szétcsapunk a Mal Zrt. elképesztően arrogáns tulajdonosai között, majd úgy teszünk, mintha ők lettek volna Magyarország legnagyobb oligarchái, akiknek a bukásával meg is szűntek az ezzel kapcsolatos problémák. Megsarcoljuk a külföldi vállalatokat és kijelentjük, hogy ezzel a magyar kkv-kat támogatjuk – mintha a magyar kkv-szektor legnagyobb sarcolója nem a magyar állam lenne, és mintha a sikeres magyar kkv-k jelentős része nem ezektől a csúnya multiktól tanult volna, vagy nem ezeknek a beszállítója lenne. Arról beszélünk, hogy az „1949-es alkotmányunk” és az elmúlt húsz év egésze „zavaros” és a kommunizmus továbbélését jelenti, miközben az új alkotmányt Pozsgay Imre írja, és Biszku Bélának még mindig nem kell semmiféle igazságtételtől félnie.
Mindeközben a kormány még csak véletlenül se próbál meg a rendszerváltozás óta eltelt húsz év legnagyobb problémáinak nekiugrani, pedig kétharmados felhatalmazása miatt ez a kormány tehetné meg az eddigi kormányok közül ezt a legkönnyebben. Orbán Viktor nem igazán beszél arról, hogy ebben az országban 10 millió embert 3 millió tart el, hogy a több mint félmilliós cigányság teljesen underclass-szá vált, vagy éppen, hogy a népességünk gyorsuló ütemben öregszik el. Nem beszél róluk, mert fél ezektől a kihívásoktól. Fél tőlük, mert szemben a multi- és bankárvesszőzéssel, ezekre a problémákra csak népszerűtlen megoldások kínálkoznak – legalábbis rövid távon. Orbán Viktor a kétharmados parlamenti többséget egyelőre csak a hatalom további növelésére meri és/vagy tudja használni, nem pedig a legégetőbb problémák megoldására.
Ameddig ez így marad, addig magasztos retorika ide vagy oda, az ország helyzetének lényegi javulására ne számítsunk.
Ha tetszett az írás, csatlakozz a Véleményvezér Facebook-csoportjához!
Az utolsó 100 komment: