A Fidesz vagy nem tudja, vagy nem is igazán akarja elérni, hogy a közvélemény figyelme az előző ciklusok szocialista bűnügyeire fókuszáljon.

Ahogy az Index is kimutatta, az elmúlt hetekben a szocialisták a köztévé híradójában leginkább a bűnügyi rovatban szerepeltek – ennek azonban, lássuk be, nem csak a Magyar Televízió Fidesz általi elfoglalása lehet a magyarázata. Vádat emeltek ugyanis Szilvásy György ellen, őrizetbe vették Benedek Fülöp egykori szakállamtitkárt, előzetesben van Fapál László volt honvédelmi államtitkár, és most Keller Lászlót is gyanúsítottként hallgatták ki. Olyan nagy embereket ér el sorozatban az igazságszolgáltatás, akik korábban nem csak, hogy érinthetetlenek voltak, hanem ezzel még nyíltan kérkedtek is (lásd Hunvald autógyűjteményét), hiszen tudták, a hajuk szála sem görbülhet.

Mi volt itt Magyarországon?

Az ember óhatatlanul elgondolkozik azon, hogy vajon milyen világ lehetett a kétezres évek Magyarországán, ha magas szintű pozícióban lévő emberek sokszor teljesen gátlástalanul rabolhattak. Nem ringatjuk magunkat abban a hitben, hogy a hatóságok hasonló elánnal keresik a korrupciógyanús eseteket a jelenlegi kormány holdudvarában is, de azt akkor is el kell ismerni, hogy a kilencvenes és a kétezres évek világához képest óriási előrelépés, hogy legalább ezen emberek után nyomozni lehet.

Rögtön adódik azonban a kérdés: hogy lehet az, hogy miközben ilyen pozitív változások zajlanak, a Fidesz ebből nem tud tőkét kovácsolni?

Bár a párt tavaszi kampányában még az egyik leghangsúlyosabb üzenet volt az elszámoltatás, addig a kormányalakítás után a meghirdetett nagy „csontvázkeresésből” ugyanúgy nem lett semmi, ahogyan az első elszámoltatási kormánybiztos, Papcsák Ferenc is pár hónap után lelépett a színről. Pedig egymás után kattan a bilincs volt baloldali államtitkárok csuklóján, és az előrehaladó nyomozások során is egyre nagyobb nevek bukkannak fel – a negatív hírek azonban mégis a kormány intézkedéseiről, nem pedig az előző kormányok tagjainak viselt dolgairól szólnak. Úgy tűnik, a Fidesz vagy nem tudja, vagy nem is igazán akarja elérni, hogy a közvélemény figyelme az előző ciklusok bűnügyeire fókuszáljon.

Ajánlott írásunk: Gyurcsány a vádlottak padján?

Miért?

A Véleményvezér szerint azért, mert a kormány kifejezetten rossz stratégiát választott.

Alig egy évvel a Fidesz választási győzelme előtt Bulgáriában is hatalomra került egy jobboldali kormány. Bár az ottani kormányzó párt kevesebb, mint 50 százalékos parlamenti mandátumaránnyal rendelkezik, a többi jobboldali párttal együtt a parlamenti voksok több mint 60 százalékát tudja mozgósítani a legfontosabb törvényekhez. A Boriszov-kormány feltett és sokszor hangsúlyozott célja az előttük hatalmon lévő, a szervezett bűnözéssel szorosan összefonódott egykori kommunista párt informális hatalmának felszámolása. A kormányfő rendszeresen visszatérő üzenetei nem a nagy gazdasági átalakításokról, hanem az elszámoltatásról és a szervezett bűnözés elleni harcról szólnak. Ennek a hátán azonban szépen csendben alapvető gazdasági átalakítást hajtottak végre, melyek eredményeként ma Szlovákiától délre Bulgáriáé a régió legstabilabb gazdasága.

Ehhez képest a kétharmados magyar kormány úgy döntött, hogy nem az előző időszak szennyesére fókuszál, hanem „forradalmat” hirdetve fejjel ront a falnak, és saját, főként gazdasági intézkedéseit tolja előtérbe. A fülkeforradalomtól kezdve a NENYI-n át a gazdasági szabadságharcig és a nyugdíjtőzsde meg a multik ostorozásáig olyan mértékben ez foglalja le mindenkinek a figyelmét, beleértve a kormányt és a kormányközeli médiát is, hogy a közvéleményig el sem jut igazán az, hogy eközben végre egykori nagykutyák felelnek tetteikért. És miközben a kormány folyamatosan saját intézkedéseit tolja előtérbe agresszív kommunikációjával, nem veszi észre, hogy ezzel nem megteremti, hanem feléli a politikai tőkéjét.

Mi lesz ebből?

Ha Bulgáriához hasonlóan Magyarországon is a büntetőügyekről szólt volna az elmúlt fél év, a magyar kormány megtehette volna szépen csendben mindazt, amit egyébként is megtett. A miniszterelnök azonban úgy gondolta, hogy a helyzetük annyira erős, hogy nem kell az „elterelő hadműveletre” energiát vesztegetni. Azt gondolhatta, ha itt egy teljesen új, jobb világot teremtenek, akkor az oda vezető csúnya lépéseket is elnézik majd nekik.

A magyar kormányfő ezzel lemondott arról a lehetőségről, hogy politikai tőkét kovácsoljon abból, hogy hosszú idő után végre először van következménye a hatalommal való visszaélésnek – még akkor is, ha csak a hatalomból kikerült politikusok esetében. Hogy ez a döntés jó volt-e, az majd elválik, és elsősorban azon múlik, hogy tényleg lesz-e gazdasági csoda Magyarországon.

Ha tetszett az írás, csatlakozz a Véleményvezér Facebook-csoportjához!