A Fidesz azokat a tényezőket hagyta figyelmen kívül vagy iktatta ki idehaza, melyek megvédhették volna a sokkal keményebb nemzetközi csapásoktól. Súlyos mulasztások történtek a kormányoldal részéről, mégis elmaradni látszik a felelősségre vonás. (Kép: [origo])

Sajtóinformációk szerint a múlt heti kormányülésen egyelőre elmaradt a felelősségre vonás a médiatörvény körüli botrány miatt, sőt gyakorlatilag kimondták: nincs felelős.

Hogy a kormány is hibázott valamiben, azt eddig egyedül Fellegi Tamás ismerte el („we fucked it up”). Mások vagy a nemzetközi össztűz váratlanságával próbálták elkenni a felelősség kérdését, vagy a baloldal, illetve a különadóval sújtott multik támadásáról beszéltek. Pedig mindenki számára nyilvánvaló, hogy súlyos mulasztások történtek a kormányoldal részéről. Amennyiben mégis elmarad az óriási presztízsveszteséggel járó botrány okainak feltárása és a tanulságok levonása, azzal a kormány a lehető legrosszabbat teszi saját magának.

Rossz rendszer

A kormány médiatörvénnyel kapcsolatos kommunikációja látványosan csődöt mondott. Még azt sem sikerült eldönteni, hogy kinek a feladata lett volna a médiatörvény által kiváltott reakciók kezelése: a miniszterelnök, a kormány vagy a frakció kommunikációs stábjáé, esetleg a külügyminisztériumé, netán a médiahatóságé, vagy azé a három képviselőé, akik a törvényt benyújtották? A törvényt egyéni indítványként benyújtó Rogán Antal vagy Cser-Palkovics András például meg sem szólaltak az ügyben! Mindenki más viszont nyilatkozott, látszólag rendszer és egyeztetés nélkül. Ismét beigazolódott, amit a kormány megalakulásakor sokan mondtak: a hagyományos kormányzati struktúra és felelősségi viszonyok felforgatása egy nagyon veszélyes játék.

És nemcsak a kommunikációra, hanem a médiatörvény megalkotására is igaz ez. Normális esetben ugyanis a médiatörvényt az erre szakosodott minisztériumi apparátusok öntötték volna végső formába. Így a törvényjavaslat az államigazgatáson belüli megannyi egyeztetési és ellenőrzési szinten ment volna keresztül, hogy minden lehetséges hibát ki lehessen küszöbölni, mire a parlament elé kerül. Ezzel szemben a Fidesz ismét úgy gondolta, hogy semmi szükség a hagyományos intézményi formákra, azok szakértelmére és tapasztalatára, ezért egyéni képviselői indítványként nyújtották be a médiatörvényt is. Ráadásul a törvényhez megszámlálhatatlan módosító is érkezett, aminek köszönhetően még most is zavaros, melyik is a törvény végleges változata.

"Egy kormányzati tisztviselő az [origo]-nak azt mondta, a múlt hét elején megtartott, kétnapos kormányülésen előre tervezett programpontként került szóba a médiatörvény körüli vihar, mivel a jogszabály december végi elfogadása után számos hazai és nemzetközi bírálat érte a kormány politikáját. A kormányzati forrás szerint a kormányülésen kimondták, hogy "gazdátlan volt a törvény", vagyis nem volt kijelölve, kinek kellett volna megvédenie a hevesen támadott jogszabályt. Az ügyben felelősségre vonás nem történt. Ezt erősítette meg egy másik kormányzati forrás is, aki úgy fogalmazott: nem volt bűnbakkeresés, mindössze abban maradtak a kormányülésen, hogy a jövőben legyen felelőse az egyes ügyeknek."

Visszafelé sült el a kormány csodafegyvere a médiatörvénynél ([origo])

Az ellenőrzés teljes kikapcsolása

A törvényalkotás belső problémáit azonban még orvosolni lehetett volna, hiszen az ellenzék vagy a szakmai nyilvánosság kritikái is rámutattak a hibás pontokra, ahogyan a jogállami kontrollt jelentő intézmények, az Alkotmánybíróság vagy a köztársasági elnök is behúzhatták volna a vészféket. A Fidesz azonban eddigi kormányzása során pontosan arra törekedett, hogy minden, a sajátjától eltérő véleményt lesöpörjön az asztalról, az ellenőrzést jelentő, a hatalmát korlátozó intézményeket pedig gyakorlatilag kikapcsolja.

Így állhatott elő az a helyzet, hogy miközben minden oldalról a kormány fülébe ordították, hogy ez így nem lesz jó, a Fidesz betömött fülekkel és bekötött szemmel, ám annál elszántabban rohant előre, bele több hatalmas pofonba. És hát tapasztalniuk kellett, hogy Angela Merkel nagyobb pofont tud adni, mint az MSZP, ahogyan a Washington Post is keményebbet tud ütni, mint a Népszava. A kormány éppen azokat a tényezőket hagyta figyelmen kívül vagy iktatta ki idehaza, melyek megvédhették volna a sokkal keményebb nemzetközi csapásoktól.

Káros gondolkodásmód

A Fideszt már egy jó ideje hatalmába kerítette egy rendkívül káros gondolkodásmód, mely valóban a forradalmárokra jellemző: „aki nincs velünk, az ellenünk”. Legyen egy bírálat bármennyire is konstruktív és értelmes, mivel kritika, ezért csakis ellenséges lehet, vagyis azonnal le kell söpörni az asztalról. Így a médiatörvény esetében is minden kritikát elengedtek a fülük mellett.

Pedig április végén még sehol nem volt az „ellenség”, a Fidesz idehaza mindenkit legyőzött és a kormány tiszta lappal indult. A független sajtó haragját a Fidesz vonta saját magára a médiatörvénnyel, ahogyan a befektetőkét is a különadókkal és a kiszámíthatatlan, szabadságharcos-keletiszeles gazdaságpolitikával, a nemzetközi politikai környezetét pedig az előbbi okokon túl a független intézmények nyílt elfoglalásával és a számtalan balkáni stílusú diplomáciai otrombasággal. A kormány saját maga üzent hadat mindenkinek, most pedig azon van felháborodva, hogy az ellenséges seregek meg is jelentek.

Éppen ezért lenne óriási jelentősége annak, hogy a kormány valóban kielemezze, a médiatörvény körül kialalakult nemzetközi botrány kezelésében, illetve az odáig vezető úton pontosan mit és hol rontottak el, és ezekért kik a felelősök. Különben elkerülhetetlenek lesznek az újabb pofonok.

Ha tetszett az írás, csatlakozz a Véleményvezér Facebook-csoportjához!