Orbán Viktor már tavaly nyáron bejelentette a Nemzeti Eszközkezelő felállítását, de azóta alig esett szó a dologról. A különadó helyett a devizahitelesek problémáinak megoldását kellett volna lenyomni a bankok torkán.

Lazulnak a BAR-lista szabályai, vagyis hamarosan csökken a Központi Hitelinformációs Rendszer feketelistáján szereplő lakossági hiteladósok száma, mivel öt helyett csupán egy évig lehet ezentúl megőrizni az adataikat. Ez az adminisztratív lépés tovább növelheti a bankok kockázatát.

Mindez ismét tudatosíthatja bennünk, amit hajlamosak vagyunk elfelejteni: nagyon komoly viharfelhők vannak a látóhatáron. Csak azért, mert még nem történt nagyobb baj, ez nem azt jelenti, hogy nem is fog. Legkésőbb a világválság óta mindenki számára nyilvánvaló lett, hogy a lakosság devizahitelei miatt óriási kockázattal kell szembenéznie a magyar bankrendszernek. A BAR-listán 2010 végén a tavalyi meredek emelkedésnek köszönhetően 929 ezer természetes személy szerepelt, ami a hátralékukat már törlesztők számával módosítva azt jelenti, hogy ma közel 700 ezer embernek van 90 napon túli elmaradása legalább a minimálbér összegét kitevő kölcsönösszeg megfizetésével.

Ők pedig jelentős részben svájci frankban adósodtak el: amikor gyengül a forint vagy erősödik a svájci frank, az ma Magyarországon nagyon sok embernek fáj.

Mi vezetett ide?

Jól tudjuk, hogy 2008 végéig nagyon nagy arányban folyósítottak a bankok frankhiteleket, melyekről a forint akkori folyamatos erősödése és a kockázatok alulbecslése miatt úgy tűnt, hogy fenntartható terhet fognak jelenteni.

Azóta három dolog történt: egyrészt a svájci frank szinte minden jelentős devizával szemben erősödött, másrészt a forint jelentősen gyengült, harmadrészt pedig a válság hatására sokan elveszítették munkájukat, vagy munkájuk megtartása érdekében olyan kompromisszumot kellett kötniük, mely alacsonyabb nettó jövedelmet eredményezett. Mindez így együtt nemcsak egyéni probléma („ő vette fel a hitelt, az ő baja”), hanem az egész ország számára jelentős gazdasági nehézség.

Nehézség, hiszen amikor a törlesztéssel késlekedők vagy nem-fizetők száma jelentős mértékben megemelkedik, az a bankok számára okoz komoly veszteséget, ami viszont a banki tőke csökkenésén keresztül visszafogja nemcsak a lakossági, hanem a vállalati hitelezést is. Miután pedig a hazai kis- és középvállalkozások már most is jelentős hitelhiánnyal kénytelenek szembesülni, ennek a helyzetnek a romlása a hazai gazdasági válság további elhúzódását eredményezi. Lehet persze nem szeretni a bankokat, de a gazdaság működésében betöltött alapvető szerepüket fel nem ismerni ostobaság.

Valamit tehát illendő volna végre lépni.

Kapcsolódó írásunk: Rossz hitelek - mi fogunk fizetni

Mit tehet a magyar kormány?

A svájci frank árfolyamát nem tudjuk befolyásolni, ezért a többi tényező kapcsán kell kutakodni. Középtávon a gazdasági növekedés jelentős emelkedése és a munkanélküliség csökkenése enyhítene leginkább a problémákon. Ehhez a magyar gazdaságot hátráltató strukturális fékeket kellene kiiktatni, kiszámítható gazdasági környezetet teremteni, és természetesen a munkavállalói járulékokat csökkenteni. Így leírva egyszerű a feladat, azonban az elmúlt húsz év és az új kormány eddigi lépései azt mutatják, hogy ez meghaladja a magyar politika képességeit és akaratát.

Ennél is közvetlenebb hatással és rövidebb távon tud hatni a magyar kormány a harmadik tényezőre, a forint árfolyamára. Tetszik vagy sem, a forint árfolyamát is elsősorban az határozza meg, hogy fő kereskedelmi partnereink, illetve a világ tőke- és pénzpiacain kereskedők mit gondolnak a magyar gazdaság jövőjéről. Mennyire látják kiszámíthatónak, fenntarthatónak, és egyáltalán, követhetőnek a magyar kormány gazdaságpolitikáját. Azt azonban még a gazdasági függetlenségi harc legelszántabb közkatonái sem állítják, hogy ezen percepció tekintetében jól állnánk.

Mit tesz a magyar kormány?

A frankhitelesek sorsa elsősorban a kormány kezében van, miközben az előbbiek problémája nagyon is megköti a kormány kezét.

A csomót úgy lehet átvágni, hogy a kormány csökkenti a devizahitelek devizakomponensét, és így az egész gazdaság frankfüggése is csökkenne. Ez pedig levenné a közvetlen nyomást a kormányról, hogy olyan gazdaságpolitikát folytasson, amit egyelőre, úgy tűnik, nem tud vagy nem akar. A kormányfő már tavaly nyáron bejelentette az ezt a célt szolgálni hivatott Nemzeti Eszközkezelő felállítását, de azóta alig esett szó a dologról.

A Véleményvezér számára teljesen érthetetlen, hogy miért nem. Az a benyomásunk, hogy a kormány komoly priorizálási hibát vétett ezzel. Sokkal jobban jártunk volna ugyanis, ha az elmúlt hat hónapban elfecsérelt rengeteg politikai tőke inkább a devizahitelesek kockázatcsökkentése miatt ment volna el, ha például a különadó helyett ennek megoldását nyomták volna le a bankok torkán, és ha emiatt kellett volna az EP-ben magyarázkodni. Most azonban már 2011 eleje van, és a probléma még nagyobb, mint fél éve.

Mire várnak?

Ha tetszett az írás, csatlakozz a Véleményvezér Facebook-csoportjához!