Talán ez az egyetlen megoldás a közelgő demográfiai katasztrófa és az annak hatásait előrehozó eltartotti csapda kivédésére. Radikális megoldás, de a maga korában az általános választójog vagy az amerikai polgárjogi törvény is az volt. (Fotó: syracuse.com)

A hírek szerint a háromnapos Fidesz-KDNP frakcióülésen Szájer József felkarolta Révész Máriusz fideszes képviselő három évvel ezelőtti javaslatát, miszerint a 18 év alattiak is választójogot kapnának, de ezzel a szüleik élhetnének. Reális lehetőséggé vált, hogy a kezdeményezés bekerüljön az új alkotmányba.

Valószínűleg ez az egyetlen megoldás a közelgő demográfiai katasztrófa és az annak hatásait előrehozó eltartotti csapda kivédésére.

A Véleményvezér szerkesztősége megosztott a gyerekek után járó extra szavazati jog kérdésében, ezért rendhagyó módon ma a támogató, holnap pedig az ellenző álláspontot fejtjük ki.

A demográfiai katasztrófa réme

A nyugati társadalmak legnagyobb hosszú távú problémája a népességcsökkenés és az elöregedés kombinációjából egyre világosabban körvonalazódó demográfiai katasztrófa, ami néhány évtized alatt alááshatja mindazt, ami a mi világunkat a többinél annyival élhetőbbé teszi.

Történelmünk során először fordul elő, hogy a fiatalok száma tartósan csökken, miközben az időseké tartósan növekszik. Az elmúlt kétszáz évben azonban a mi világunk, a nyugati civilizáció, a technológiai fejlődés mellett éppen arra épült, hogy egyre többen és egyre idősebb korunkig dolgozunk. Ez teremtette meg a gazdasági alapokat az oktatási rendszer óriási kibővítésére, az egészségügyi rendszer finanszírozására, és természetesen a nyugdíjrendszer fenntartására – mindarra, ami miatt mindmáig jobb itt élni, mint Ázsiában vagy Latin-Amerikában.

Ráadásul a tény, hogy demokratikus rendszerben élünk, még inkább felgyorsítja a negatív demográfiai folyamatok kedvezőtlen hatásait. Arról van szó, hogy amint eléri a ténylegesen voksolók közel felét a ténylegesen szavazó eltartottak száma, az ő igényeik kezdik el dominálni a politikát. Ez pedig rövid távon eladósodással, közép távon pedig egyre inkább az eltartók sarcolásával valósítható csak meg. Az így bevezetett negatív ösztönzők pedig még tovább szűkítik az eltartók bázisát (munka- és gyermekvállalás csökkenése, tehetségesek kivándorlása, eltartottá válás választása), ezzel is gyorsítva a hanyatlást és lehetetlenné téve a folyamat megfordítását. Íme, az eltartotti csapda.

Az eltartotti csapda Magyarországon

Magyarország az egyik első nyugati állam, amelyik beleszorult ebbe a csapdába. A kilencvenes években, a békés rendszerváltozás áraként óriásira duzzasztott rokkantnyugdíjas és korengedményes nyugdíjas populáció ugyanis olyan politikai súlyt adott az eltartott rétegnek, amilyennel puszta demográfiai okok miatt még nagyon sokáig nem rendelkeztek volna.

Emiatt pedig a demokrácia, azaz a szavazattöbbség logikájában gondolkodó politikai erők számára szinte ellenállhatatlan a kísértés, hogy az ország hosszú távú érdeke ellenében az ő kedvükre politizáljanak. Így született meg a Medgyessy-féle 100+100 napos program, ezért gondolta célravezetőnek a két éven át tartó hazudozást Gyurcsány Ferenc, és ezért mondott le inkább 2009-ben, mintsem, hogy valóban hozzányúljon a nyugdíjasok juttatásaihoz. És ezért lettek olyan pofátlanul magasak a munkát terhelő adók és járulékok; valamint ezért az oktatás, a gyermekellátás és fogászat, nem pedig a nyugdíj, a szociális juttatások és kórházi kezelés területén csökkentek számottevő mértékben az állami kiadások az elmúlt évtizedben.

Balgaság volna azt hinni, hogy ez csak az MSZP-kormányokra igaz. Az eltartotti réteg, részben éppen a szocialisták korábbi önérdekű lépései miatt, mára akkora, hogy egyetlen kormány sem szabadulhat ebből a csapdából. Magyarul: beszorultunk egy olyan rendszerbe, ahol kevesebb mint 4 millió munkavállaló próbál eltartani egy viszonylagos jóléthez szokott 10 milliós országot – ez a legrosszabb arány abban az Európában, ahol amúgy is mindenki arról beszél, hogy az ő rendszerük fenntarthatatlan.

Nekünk természetesen az állami kiadásokat kellene drámaian csökkenteni, és legalább még 1 millió embert munkára szorítani. De ott, ahol a választani járók (hiszen a nyugdíjasok választási hajlandósága a legmagasabb, a fiataloké a legalacsonyabb) több mint fele eltartott, ezt csak egy kamikaze-kormány vállalná magára. Az elmúlt kilenc hónap pontosan azt mutatta, hogy a jelenlegi választási rendszer mellett a Fidesz sem fog ujjat húzni az eltartottak masszív szavazói blokkjával. Nagyon tanulságos volt látni, hogy bár üdvözlendő módon próbálkoznak az adórendszer átalakításával, ezt csak az eltartókon belüli átrendezéssel (magánnyugdíjak államosítása, alacsonyabb jövedelműek effektív adóterheinek növelése) merik végrehajtani.

Az eltartotti csapdából egyelőre nincs kiút. Továbbra is menetelünk a szakadék felé.

A kiút: a szabályok megváltoztatása

Erről a kényszerpályáról csak a szabályok radikális átalakításával lehet letérni. A Révész-Szájer-féle javaslat éppen erre adna lehetőséget.

Amennyiben valamennyi itthon élő magyar állampolgár, tehát a gyermekek után is járna szavazat, hirtelen megszűnne az eltartotti csapda, mert a gyerekek szavazati jogát a szülők kezébe adva megszűnne az eltartottak szavazói túlsúlya (a 18 év alatti gyermekkel rendelkező családok döntő többsége az aktív populációba tartozik, és természetesen ők tehetnek a legtöbbet az aktívak utánpótlásáért, azaz a gyermekvállalásért). A kormányozni kívánó politikai pártoknak hirtelen az lenne az érdeke, hogy a jelenleginél lényegesen nagyobb súlyt adjanak az ország hosszú távú fenntarthatósága, boldogulása szempontjából meghatározó kérdéseknek.

Hadd említsünk néhány nyilvánvaló példát. Először is, végre nem lenne politikai akadálya annak, hogy máshonnan vegyenek el pénzt a gyermekvállalást valóban elősegítő, átfogó bölcsődei és óvodai hálózat kialakításához, illetve fejlesztéséhez. Továbbá, végre az azt megillető súllyal lenne kénytelen a mindenkori magyar kormány foglalkozni a cigányság integrációjának kérdésével. És természetesen megszűnhetne az a nevetséges helyzet, hogy az EU egyik legszegényebb országában dolgozzanak a legkevesebben.

Semmi kétség, ez valóban radikális megoldás. Olyan, amivel még sehol nem próbálkoztak. Ugyanakkor az is igaz, hogy ezzel a problémával most találkozik először a civilizációnk, mi pedig az egyik leginkább érintett ország vagyunk. Az viszont már közel sem példa nélküli, hogy egy súlyos társadalmi és politikai problémára a korábbi gyakorlatban ismeretlen megoldást vezessen be egy ország. Az általános választójog, vagy az amerikai polgárjogi törvény a maguk idejében legalább annyira radikális, és a bevett joghagyománytól eltérő megoldásnak számítottak, mint a Révész-Szájer-féle javaslat.

Vágjunk bele!

A szülők 18 év alatti gyermekeik utáni szavazati jogának bevezetése, a visszaélések megelőzése érdekében kötelező választói regisztrációval kombinálva, üdvözlendő lépés lenne. Ezzel többet tenne a jelenlegi kormány a rendszerváltozás után létrejött rendszer hibáinak felszámolásáért, mint az összes többi eddigi intézkedésével együttvéve.

A gyerekek utáni extra szavazati jogot ellenző álláspontunkat itt fejtjük ki.

Ha tetszett az írás, kövesd a Véleményvezért a Facebookon is!