Totális cigány hatalomátvétel? Ha a szavazati jog kiterjesztése meg is valósulna, a cigányság szavazói súlya csak mintegy 2%-kal emelkedne. De még ez sem reális, hiszen eleve kevesebben mennek szavazni.
A Véleményvezér blog szerzői őszintén meglepődtek, hogy a gyerekek után járó szavazati jogról írt cikkekhez érkezett hozzászólások milyen elképesztő részét tették ki a cigánysággal kapcsolatos megjegyzések. Miközben a Révész-Szájer-féle javaslatnak rengeteg érdekes oldala van, a jobb- és baloldali hozzászólók döntő többsége politikai szimpátiáktól függetlenül a „cigánykérdésre” fixálódott. (Mivel kommentjeinket előzetesen moderáljuk, olvasóink a hozzászólások közül csak a legalább tűrhető színvonalúakat olvashatják.)
Mindez persze nem csak a blog.hu-környéki kommentelőkre jellemző: láthatóan a politika iránt érdeklődő emberek jelentős része úgy gondolja, hogy a gyerekek után járó szavazati jog valójában a cigányság extra szavazati joga lenne. A javaslatot lehet támogatni vagy ellenezni, ám a Véleményvezérnek meggyőződése, hogy a kérdésnek a cigánysággal kapcsolatos vonatkozásai részben nem olyan súlyúak, részben pedig más jellegűek, mint ahogyan azt a legtöbben gondolják.
Kapcsolódó írásaink:
Gyerekek utáni szavazati jog: Igen!
Gyerekek utáni szavazati jog: Nem!
Miért van túldimenzionálva?
Bár pontos és naprakész felmérések nem állnak rendelkezésre, a témával foglalkozó kutatók becslése alapján Magyarországon nagyjából hét-nyolcszázezer cigány él. Az elterjedt városi legendákkal szemben pedig a magyar cigányság termékenységi rátája 3, ennyi gyerek jut egy nőre, egy családra. (A magyar össztársadalom esetében a termékenységi ráta 2009-ben 1,33 volt.)
A népességi adatokból kiindulva már egyszerű matematikai ismeretek birtokában is látható, hogy amennyiben a szavazati jog kiterjesztése meg is valósulna, a cigányság szavazói súlya csak mintegy 2 százalékponttal emelkedne a jelenlegi helyzethez képest. Sőt, ha egyedül csak a cigányság kapna szavazati jogot a gyerekek után, más viszont nem, akkor is csak plusz 3-4 százalékpontról beszélnénk.
Ám a plusz két százalék sem reális, hiszen minden felmérés azt mutatja, hogy az alacsonyabb iskolázottságúak és jövedelműek – és a cigányság nagy része ide tartozik – szavazási hajlandósága lényegesen kisebb, mint a magasabban kvalifikáltaké és jövedelműeké. Ennek megfelelően a cigányság vélt óriási szavazatszerzése még a matematikailag kiszámítható pár százalékpontos növekményt sem érné el. És akkor azt meg sem említettük, hogy a gyerekek után járó szavazati jog igénybe vételéhez nyilvánvalóan valamiféle hivatali procedúrával járó előzetes regisztrációra lenne szükség, ami borítékolható, hogy visszatartó erővel bírna.
A javaslat kapcsán valamiféle „kisebbségi hatalomátvételt” vizionálók egészen biztosan nem a valós tényekre és számarányokra támaszkodnak, vagy egyszerűen nem tudnak számolni.
Nem ez az igazi kérdés
De ez csak a szóban forgó félelmekkel kapcsolatos problémánk kisebbik része. A valódi kérdés az, hogy felmérik-e a szavazati jog kiterjesztését etnikai szempontból ellenzők, hogy a gyerekek kapcsán nyert bármilyen vélt vagy valós szavazati előny záros határidőn belül egyébként is valósággá fog válni. Ugyanis a mai gyerekek egyszer felnőttek lesznek, és amúgy is lesz szavazójoguk. A legnagyobb hibát pont azzal követjük el, hogy a feladattól folyamatosan menekülnünk.
A magyarországi cigányság integrálódási szintje ugyanis valóban tragikus. A helyzet sokkal rosszabb, mint mondjuk 1990-ben volt, hiszen a cigányok körében tömegessé vált munkanélküliség hatására az elmúlt húsz évben felnőtt egy olyan generációjuk, mely már nem is látta a szülőket dolgozni. A balliberális oktatáspolitika áldásos tevékenységének köszönhetően pedig az ő integrációjuk szempontjából meghatározó óvodai és bölcsődei rendszer is leépült, miközben csökkentették vagy megszüntették az iskoláztatásra az 1998-2002-es Fidesz-kormány által bevezetett pénzügyi ösztönzőket.
Ezt a problémát viszont előbb-utóbb kezelni kell majd. Ha nem most, akkor később még nehezebb és reménytelenebb lesz.
Két különböző dolog
A Révész-Szájer-féle javaslattal kapcsolatos támogató és ellenző álláspontjainkat már kifejtettük. Egyáltalán nem véletlen, hogy az ellenző álláspont esetében a cigányság említése elő sem került, és az sem, hogy a támogató álláspont kapcsán is csak egy mondat erejéig, és ott is más kontextusban. A gyerekek utáni szavazati jog kérdése ugyanis nem erről szól.
Hogy a közvélemény egy jó része mégis etnikai kérdésként értelmezte a javaslatot, valószínűleg teljesen lehetetlenné teszi az érdemi vitát.
Ha tetszett az írás, csatlakozz a Véleményvezér Facebook-csoportjához!
Figyelem! Írásainkat Facebook-csoportunkban lehet kommentelni.
A blogon csak meghívott hozzászólóink kommentjei jelennek meg.