A kormány hagyta elfajulni az eseményeket, majd ahelyett, hogy megnyugtatta volna az ország polgárait, megpróbálta egyszerűen letagadni a bajt, hogy aztán szerte a világban blamálódjunk. Pedig Gyöngyöspata csak az előszele annak, ami jönni fog. (Fotó: Attila Kisbenedek/AFP)
Gyöngyöspata kapcsán a kormány ijesztő inkompetenciát demonstrált. Tehetetlenségével hagyta elfajulni az eseményeket, majd ahelyett, hogy megnyugtatta volna az ország polgárait, megpróbálta egyszerűen letagadni a bajt, hogy aztán szerte a világban blamálódjunk.
Az első hiba
Először is, a gyöngyöspatai események kapcsán a kormány egy komoly politikai hibát vétett, amiért nem lépett időben és hagyta elfajulni a helyzetet. Pintér Sándor belügyminiszter hétvégi látogatásáról és a rendőrség erélyes beavatkozásáról még ellenzéki politikusok is elismerően szóltak – a hiba nem ebben volt. Hanem abban, hogy minderre csak azután került sor, hogy közel egyheti „szebbjövős” járőrözés után, a helyi cigányokat egy látványosan lelkes aktivista szervezésében busszal menekítették ki a faluból. Akár indokolt volt a félelmük, akár nem, senki nem állíthatja, hogy megdöbbent a fejleményen. Láthatóan a kormány még mindig „a majd kapnak két pofont és hazamennek”-szinten kezeli az önkéntes egyenruhások kérdését, és nem hajlandó felismerni, hogy a probléma túlnőtt ezen a stádiumon.
Egyébként a hasonló esetek kapcsán nagyon jól megmutatkozik a Fidesz-kormány kézivezérléses működésének egyik hátulütője: mivel egyetlen fontos politikai kérdésben sem lehet a miniszterelnök nélkül dönteni, az ő esetleges akadályoztatása vagy rossz helyzetfelismerése esetén az egész kormány reakcióideje válik önsorsrontóan hosszúvá.
Kapcsolódó írásunk: Fidesz: megint a mártír-stratégia
A második hiba
Bár végül maga a rendőrségi fellépés kielégítő volt, az egész ügy kormányzati kommunikációja mégis katasztrofálisra sikerült: Szijjártó Péter emlékezetes módon gyakorlatilag letagadta a konfliktust, és azt állította, a helyi cigányokat nem a félkatonai csoportok elől menekítették ki, hanem szervezett húsvéti kirándulásra vitték őket. Vajon mi vezette a miniszterelnök szóvivőjét, hogy még csak ne is próbálja komolyan venni a helyzetet? Tényleg azt gondolta, hogy ezzel a válasszal megelégszik bárki? Egyáltalán, milyen helyzetben működött volna ez a nyilatkozat? Ha nem kirándulás volt, akkor nyilván nagyon hamar kellemetlen helyzetet eredményez ez a flegma lekezelés. De ha tényleg kirándulás volt, és mégis a szóban forgó szerencsétlen hisztéria alakult ki, akkor vajon kit nyugtat meg az, hogy Szijjártó Péter megrándítja a vállát?
A köztévé péntek esti híradójában megszólalt a miniszterelnök is. Sajnos nem Gyöngyöspatáról beszélt, hanem az aznapi felcsúti Puskás-kupáról, ahol, mint megtudtuk, megtekintette a mérkőzéseket és első kézből szerzett információt a hazai utánpótlás helyzetéről. Akit viszont az egész magyar és nyugati internetet bejáró másik sztori érdekelt, azoknak be kellett érniük Szijjártó Péter már említett vállrándításával.
A harmadik hiba
Végül pedig az immáron rendszeresnek számító rövidlátás: a kormány csakis belpolitikai történésként kezelte az ügyet, belpolitikai fogyasztásra szánt, ám külföldiek számára értelmezhetetlen magyarázattal, még azután is, hogy számtalan tekintélyes nyugati lap tudósított a gyöngyöspatai ügyről. Úgy tettek, mintha nem is sejthették volna, hogy hány külföldi orgánum fog ráugrani erre a sztorira. Mintha nem kellene azonnal hadrendbe állítani a kormányzat angolul is ütőképes részét. Mintha nem ők keseregnének állandóan, hogy a külföldi újságok sosem hozzák a kormány verzióját.
Ezzel pedig sikerült elérni, hogy egy egyébként kezelhető ügyből jókora blamázs legyen.
Pedig csak most kezdődik
Gyöngyöspata egy valóban nagyon bonyolult helyzet volt. De ez nem ok arra, hogy a kormány megbénuljon. Hogy ne tudjon azonnal reagálni a helyszínen. Hogy a miniszterelnök szóvivője ne tudjon valami megnyugtatót és hiteleset mondani az érintetteknek, a magyar választóknak és bizony, a külföldi sajtónak.
Annál is inkább így van ez, mert Gyöngyöspata csak az előszele annak, ami jönni fog. A Széll Kálmán-terv kapcsán kevesebb jut majd az önkormányzatoknak, kevesebb a nem dolgozóknak és új munkahely még csak a láthatáron sem lesz. Lesznek még itt szebbjövősök, véderősök, meg miegymások bőven, és agresszívebben is.
Csak remélni tudjuk, hogy ennél azért több van a kormány tarsolyában.
Ha tetszett az írás, kövesd a Véleményvezért a Facebookon is!
Figyelem! Írásainkat Facebook-csoportunkban lehet kommentelni.
A blogon csak meghívott hozzászólóink kommentjei jelennek meg.