A leszámolósdi a volt kommunista párt utódpártjának belügye. Pontosan annyira érdekes, mint amennyire a Jobbik belső feszültségei. (Fotó: Index)

Ha eddig nem lett volna világos, akkor mostanra valószínűleg már mindenkinek az: a Magyar Szocialista Munkáspárt utódpártja, az MSZP szépen-lassan elfoglalja megérdemelt helyét a magyar politika süllyesztőjében.

Miből van túl sok?

Az MSZP immáron mintegy két éve látványosan agonizál. Már a Gyurcsány lemondását követő miniszterelnök-casting idején gyakorlatilag bohócot csináltak magukból, hogy aztán a 2010-es választásokat követően teljesen jelentéktelenné váljanak. Az elmúlt egy évben a Fidesz hiába veszített komoly mértékben a népszerűségéből, ebből az MSZP nem tudott szinte semmit profitálni. Korábban megszokhattuk, hogy az aktuális kormányzópárt támogatottsága a legerősebb ellenzéki pártéval rajzol ellentétes görbét, de ez többé nincs így. A Fidesz népszerűségének erősödése vagy esése csak a bizonytalanok táborának esésével vagy erősödésével korrelál: vagyis az MSZP már nem váltópárt.

Ez nem meglepő, hiszen a pártnak gyakorlatilag nincsen 60 év alatti támogatója. Nemcsak arról van szó, hogy a szocialistákra mindössze a Kádár-korszak után nosztalgiázók szavaznának, hanem arról is, hogy mindenki másra igaz az, hogy szinte soha és semmiképpen nem választaná már őket. A kérdés csak az, hogy a hitelvesztés oka a „túl sok Kádár” vagy a „túl sok Gyurcsány” volt-e. Ez a kérdés osztja meg az MSZP jelenlegi vezetését, illetve Gyurcsány Ferencet és körét.

"Gyurcsány, aki délután egy körül szólalt fel, kerek perec kijelentette, a pártszervezetek többsége már az övé, és ő osztja a pénzeket. Utalt arra, hogy okkal vette át a párt alapítványát, a Táncsicsot. A tanácskozás hangulatát jellemzi Kovács László felszólalása is, aki szerint semmi meglepő nincs a párton belüli intrikákban, hiszen ez húsz éve megszokott az MSZP-ben. Az ülés forrásaink szerint csendes volt, de nem a nyugalom, hanem a döbbenet miatt, mert Gyurcsány egyértelművé tette, vagy viszi a pártot, vagy szétszakítja. (...) A volt miniszterelnök forrásaink szerint elismerte, hogy az általa kezdeményezett pártszavazás színjáték csupán, amelynek célja, hogy meggyőzze a még ingadozó tagságot arról, ő a párt erős embere. (...) A tanácskozást követő sajtótájékoztatón Gyurcsány minden alapot nélkülöző közlésnek nevezte a pártkasszás zsarolással kapcsolatos hírt, noha azt korábban több résztvevő is megerősítette. Gyurcsány kijelentette: "mi nem zsaroljuk egymást, mi nem fenyegetjük egymást". (...) Arra a kérdésünkre, miszerint többen is fenyegetésként értékelték, ahogy Gyurcsány a Táncsics Alapítványben betöltött pozíciójáról beszélt, Mesterházy kétszer is azt válaszolta, nem érti felvetésünket. Majd közölte, mindenkit beperelnek, aki ezt az információt közli."

Fennmaradt a béke látszata az MSZP-ben (Index)

Ki mit gondol?

Jól látható, hogy az MSZP vezetése úgy érzi, hogy a párt mélyrepülése nem véletlenül esett egybe Gyurcsány Ferenc mélyrepülésével. Ennek megfelelően a jövőt is abban látják, ha a volt miniszterelnök innentől legalábbis nagyon csendben marad.

Az érintettnek erről talán nem meglepő módon más a véleménye. Ő úgy gondolja, hogy az MSZP azért bukott el, mert ellenállt az ő változtatási kísérleteinek. Ha pedig a párt megváltoztathatatlan, akkor a volt miniszterelnök, akinek önmagába vetett hite minden jel szerint töretlen, nem láthat más utat, mint az MSZP-ből való kiválást. A Demokrata Párt bejegyzése, a tegnapi frakcióülés leszámolás-hangulata, illetve Gyurcsány Ferenc hűséges fegyverhordozójának a stop.hu-ról való letiltása mind azt jelzik, hogy a döntés megszületett.

Jó, de kit érdekel?

Mindez azonban a volt kommunista párt utódpártjának belügye. Nyilván a közvélemény-kutatások szerint őket támogató tizenakárhány százaléknyi összes szavazó aggódva nézi az MSZMP utolsó éveit idéző kiszorítósdit és helyezkedést, de valljuk be, ez ma már pont annyira érdekes, mint amennyire a Jobbik belső feszültségei.

Az ország szempontjából viszont ez a fejlemény egészen egyértelműen jó hír. Itt volt ugyanis már nagyon az ideje, hogy két évtizeddel a rendszerváltozás után ne lehessen a kádári nosztalgiára játszva meghatározó politikai erőnek lenni. Az pedig különösen szép, hogy a piszkos munkát Gyurcsány Ferenc végzi el.

Ahogy ilyenkor mondani szokás: mi már tényleg csak egy kávét kérnénk.  

Ha tetszett az írás, kövesd a Véleményvezért a Facebookon is!