Félre kell tenni a szokásos radikális jobboldali és baloldali mantrákat: nem az a bajok forrása, hogy a kisebbség lusta, buta és agresszív, és az sem, hogy a fehér lakosság ne lenne elég befogadó és toleráns. (Fotó: twitpic/jalponik.com)
London napok óta lángokban áll. Különböző etnikumú fiatalokból álló bandák tartják rettegésben a brit fővárost: randalíroznak, fosztogatnak, gyújtogatnak. A londoni események újabb bizonyítéka annak, hogy multikulturalizmus csődöt mondott Európában.
Ajánlott írásunk: Felfordult a világ: miért kell félnünk?
Luxus és nyomor
Aki élt Londonban vagy más hasonló nyugat-európai nagyvárosban, az biztosan sokkal kevésbé csodálkozik a londoni zavargásokon, mint aki nem. A brit főváros mindig is büszke volt arra, hogy több sok tucat nemzetiség lakja utcáit. De hogy milyen is az „együttélés”, azt leginkább csak azok tudhatják, akik ezt közvetlen közelről megtapasztalták: a több tucatnyi etnikum és a valóságban abszolút szegregálva él. Ez nem együttélés, legfeljebb egymás mellett élés.
A vagyoni és kulturális különbségek óriásiak: London legelegánsabb luxusvilláitól alig néhány percre az ember a jamaikai maffiák birodalmában találhatja magát, ahol sokan majdnem, hogy afrikai körülmények között tengődnek. Magyaráznunk sem kell, hogy ez már önmagában táptalaja a zavargásoknak.
"A semmiből (azaz a szomszédos önkormányzati panelházakból) csapatokban törtek elő az álarcos - maszkos kisfiúk baseballütőkkel meg vasrudakkal a kezükben. Az út közepén felsorakoztak, elzárva az utat a buszoktól, majd telefonfülkéket és postaládákat halmoztak fel. Motorosokat es bicajosokat ütöttek le a járgányukért, megfélemlítették a buszon ülőket, és a pár áthaladó kamikaze autóst megpróbálták kirángatni az ülésről. Később kisbuszokat és teherautókat is loptak, láttam. Pár perc múlva már kb. 2 - 300 maszkos állta el a főutcát. Velük szemben idős helyi lakosok álltak karöltve, megpróbálván megvédeni a kisboltjukat, vagy ékszerüzletüket. Mondanom sem kell, a huligánok hozzá sem mertek érni a 70 éves török bácsikhoz. (...)"
"Kétségtelenül igaz hogy fosztogatásról és rablásról van szó, amit a képek alapján fekete bőrszinű, aggresszív fiatalok követnek el (...). Nagy Britanniában a mindenkori legalacsonyabb (reál érték) munkanélküli segélyt fizetik, ami 120 font/hét, ami valljuk be, több mint M.o.n, viszont az alapvető életszükséglethez elegendő (lakbér + élelmiszer). Valószinűleg sokan megunták minimál szinten tengetni életüket, bár a Kormány több jóléti juttatást is osztogat családosoknak, gyerekeseknek a járadékon felül. Nem vagyok a témának szakértője, itt a fekete, arab,török, pakisztáni, indiai - elllentétes világnézetűek és vallásúak - egymás mellett élnek, úgyhogy elegendő egy szikra, és a szénakazal meggyullad."
A semmiből törtek elő az álarcosok - olvasói beszámolók az Indexen
Kihívás és hibás válasz
Ha az okokat keressük, akkor mindenekelőtt félre kell tennünk azt a szokásos radikális jobboldali véleményt, miszerint a bajok forrása, hogy a nem európai népesség egyszerűen lusta, buta és agresszív. De ugyanúgy félre kell tennünk azt a baloldali mantrát is, ami minden különbséget annak tud be, hogy a fehér lakosság nem elég befogadó és toleráns.
Látni kell, hogy egy tradicionális társadalomban a beilleszkedés és felemelkedés nagyon nehéz és hosszadalmas folyamat. Nyilván sokkal nehezebb felemelkedni, mondjuk ügyvéddé, orvossá vagy gyógyszerésszé válni Angliában, ha az ember szülei sok ezer kilométerről, egy egészen más kultúrából érkeztek szerencsét próbálni a szigetországba, mintha mondjuk az ember egy „őslakos” családban nő fel. Ez már önmagában nehézségeket szül, de az igazi probléma az, hogy erre a kihívásra a nyugat-európai demokráciák alapvetően hibás választ adtak.
Ugyanis korábban a bevándorlás ösztönzésére, később pedig a feszültségek enyhítésére azt a választ találták ki, hogy a bevándorlóknak nem kell angolokká, franciákká vagy németekké válniuk. A politikai közkultúra nemcsak, hogy nem erőltette a kulturális asszimilációt, hanem mindenütt azt harsogta: legyél büszke rá, hogy más vagy, hogy nem vagy angol, német vagy francia.
De ez miért baj?
Ez a multikulturalizmus, aminek alapvető alapvető üzenete: mindenki más és legyen is az, fogadjuk el így egymást. Ennek az identitáspolitikának azonban a következménye az lett, hogy az afrikai, ázsiai vagy karibi-térségi bevándorlók sok generáció után sem váltak európaiakká, viszont a saját anyaországukhoz való kötődést is elveszítették. Ráadásul a multikulturalizmus másik üzenetét is a magukévá tették, miszerint az egykori gyarmatországok népei a fehér elnyomás áldozatai, ezért a fehér társadalomnak velük szemben törlesztenivalója van. Így egyrészt kialakult bennük egy másság-tudat, másrészt egyfajta áldozati tudat és harag a többségi társadalommal szemben.
A multikulturalizmus eredményeképpen mára él egy olyan réteg a nyugat-európai társadalmakban, akiknek őseik országához mára szinte semmi kötődésük nincs, mégsem tartják magukat a többségi társadalom részének. Rengeteg algériai felmenőktől származó francia él például Párizsban, akik bár nem beszélnek arabul, nem tudnak sok mindent Algériáról és nem követik a muzulmán hagyományokat, mégis bármikor utcára mennek, ha valamilyen arab ügyről van szó, vagy ha a francia állam ellen lehet tüntetni. Ez pedig nyilván egy rendkívül gyúlékony társadalmi környezet, amiben elég a legkisebb vélt vagy valós sérelem, és rögtön megtörténik a baj.
Valami véget ért
A londoni zavargások ismét csak megerősítették, mennyire hibás az a politika, amelyik a bevándorlók esetében nem az azonost és az azonosulást, hanem a különbözőséget hangsúlyozza; ami szerint nincs jobb vagy követendőbb normarendszer és kulturális minta, hanem értékében mindegyik azonos. Európának véglegesen le kell számolni a multikulturalizmus lázálmaival: egy társadalomban együtt élhet több nyelv, vallás és etnikum, de csak akkor, ha van egy közös normarendszer, amit mindenki elfogad.
Ha tetszett az írás, kövesd a Véleményvezért a Facebookon is!
Figyelem! Írásainkat Facebook-csoportunkban lehet kommentelni.
A blogon csak meghívott hozzászólóink kommentjei jelennek meg.