Véleményvezér

Clinton nemcsak túlélte a szexbotrányt és saját hazugságát, de azt is elérte, hogy a fél világ még most is őt hiszi a valódi áldozatnak. Gyurcsány is erre játszik, de neki nem fog sikerülni. (Fotó: origo)

A Sukoró-ügyben indított eljárás részeként a Központi Nyomozó Főügyészség tegnap kihallgatta Gyurcsány Ferencet. A volt miniszterelnök gyakorlatilag nem válaszolt érdemben a korrupciós ügyben vizsgálódó ügyészség kérdéseire, helyette egy politikai performansszá változtatta az egész eseményt. Gyurcsány tegnapi fellépése kicsiben ismét megmutatta, hogy ez az ember miért volt egykor sikeres, és hogy miért volt mégis szükségszerű a bukása.

Ajánlott írásunk: Gyurcsánnyal vagy a Fidesszel voltak az amerikaiak?

Milyen egy tehetséges politikus?

Az ügyes és jó politikus receptje nem túl bonyolult. Egy jó politikus minden történést le tud fordítani a politika nyelvére, és nemcsak, hogy mindent politikai kérdéssé tud változtatni, hanem mindenből saját politikai üzenetet képes kovácsolni. Egy valóban ügyes politikusnak ezért minden nyilvános esemény médiaesemény, vagyis szereplési lehetőség.

Bár mi különösebben nem szerettük, de a közelmúlt ilyen értelemben egyik legügyesebb, legtehetségesebb politikusa kétségtelenül Bill Clinton volt. Nemcsak, hogy sikerült túlélnie szexbotrányait és saját hazugságát, de azt is elérte, hogy a fél világ még most is azt hiszi, hogy több tucatnyi zűrös nőügye ellenére is ő valójában a gonosz republikánus bigottság áldozata lett.

"Annak idején arra esküdtünk fel, hogy megvédjük a köztársaságot, de naivak voltunk, met hittünk az emberi tisztességben, rá kellett jönnünk, hogy évek óta más zajlik, nevezetesen az, hogy a jobboldal, annak a radikális szárnya rátört a hazára, mondta Gyurcsány. Ha vesztettünk is, az a mi hibánk is volt, de mostantól nincs több naivitás és szégyenlősködés, addig küzdünk, amíg a demokraták lesznek többségben, folytatta. (...) Az ügyészek szemébe néztem, és azt mondtam nekik: önök megszegték az esküjüket, mert elfogultsággal vádolhatók, és egy koncepciós eljárásban vesznek részt, mondta a volt miniszterelnök a tömegnek. Szégyelljék magukat, Gyurcsány állítása szerint ezt is megmondta az ügyészeknek.

Ők azt hiszik, engem vádolnak, de én vádolom őket azzal, hogy elárulják a legszentebb dolgot, Magyarország demokratikus talapzatát, folytatta beszédét. A sukorói beruházással kapcsolatos döntésről Gyurcsány megismételte: akkor követett volna el bűnt, ha nem ezt teszi. Végül azzal lelkesítette a tömeget, hogy neki még könnyű helyzete van, de segíteni kell azokon a százezreken, akik nem tudnak vagy nem mernek kiállni a jogaikért. A jobboldal szerinte arra tanította meg az embereket, hogy kussoljanak, és féljenek, ezt le kell győzni. Végül azt mondta: egyszer minden kormánynak letelik az ideje, ez fog történni ezzel a kormánnyal is, de nem lehet állandó revansvágyban élni, gyűlölet nélkül kell győzni. Nem a másik oldallal vagy Orbánnal szemben, hanem a saját nemzetünkkel szemben van adósságunk, búcsúzott."

Gyurcsány odabent hallgatott, kint vádolt (Index)

Miért nem megy Gyurcsánynak?

Láthatóan Gyurcsány Ferenc is ismeri a fenti receptet: nem remeg meg a hangja, ha kamerát lát (vagy direkt remeg meg), ismeri a leghatékonyabb politikai üzeneteket, és azt is tudja, hogy egy olyan szorult helyzetből, amilyenben most van, az egyetlen menekülési út az lehet, ha politikai áldozattá avanzsál a közvélemény szemében. Valahogy úgy, ahogyan Bill Clinton is csinálta.

A baj csak az, hogy Gyurcsány mindig tovább megy legalább egy lépéssel, mint kellene. Túljátssza a szerepét: ripacskodik. Nem képes felismerni, hol van a határ. Nem tudja megállni, hogy ne mindig óriási összeesküvésekről, koncepciós perről, sőt az egész magyar demokrácia végéről szónokoljon. És persze azt sem, hogy ne mindig ő legyen a Köztársaság önjelölt megmentője.

Arról nem is beszélve, hogy kicsit már túl sok a spontán hitvesi csók, túl sok az önmagától elérzékenyülő mondat, de legfőképpen: túl sok a teljes tartalmatlanság és ellentmondás.

Nem tehetség: pojáca

Így válik egy valahol tehetséges ember pojácává. Mert hogyan lehet komolyan venni valakit, aki már akkor is burkoltan diktatorikusnak bélyegezte politikai kihívóit, amikor éppen ő nyerte meg a választásokat, és aki minden kritikában (még a párton belüliekben is) csak összeesküvést látott?

Nem is beszélve arról, hogy az egyik percben Gyurcsány még a jogállam megmentéséről szónokol, a másikban viszont éppen ő nem veszi komolyan a jogállam intézményeit, és a munkájukat végző ügyészeket oktatja ki arról, hogy azok szerinte megszegik az esküjüket. A volt miniszterelnök tegnapi vallomása pár mondat kivételével szinte kizárólag csak személyeskedésből állt. Vajon így viselkedik-e egy valódi demokrata egy büntetőeljárásban? És hová vezetne, ha mindenki megengedhetné magának ezt a stílust egy ügyészségi kihallgatás során?

Nem Bill Clinton

Bill Clinton pontosan tudta, hogy mikor kell a republikánusokat finoman bemártani, mikor kell összeesküvésre célozgatni – de azt is, hogy mikor kell szigorúan és alázattal végigcsinálni egy jogi eljárást. Gyurcsány Ferenc sajnos ennek legfeljebb csak egy balkáni kiadása, aki összekeveri a fórumokat és az üzeneteket: egy ügyészségi kihallgatásból akar színházat csinálni, egy büntetőeljárásából pedig királydrámát.

Ezzel viszont pontosan az ellenkezőjét fogja elérni annak, amit kitervelt: a ma közvéleménye és az utókor nem egy tragédia, hanem legfeljebb csak egy komédia főhősének fogja majd látni.  

Ha tetszett az írás, kövesd a Véleményvezért a Facebookon is!