Orbán Viktor ezzel a húzással csak az alkupozícióját akarja erősíteni a közelgő IMF-EU-tárgyalásokon, vagy tényleg elhiszi, hogy hagyják majd neki Simor András eltávolítását? (Fotó: Reuters)
Tegnap este a kormányoldal bármiféle látható előzmény nélkül új kétharmados törvénymódosítást nyújtott be, mely lehetővé tenné a jegybank összevonását a PSZÁF-fal. Nem nehéz kitalálni, hogy a valódi cél természetesen Simor András eltávolítása. A módosító kimondja, hogy a két összevonandó szervezet jelenlegi vezetői alelnökökként folytathatnák.
Azt valószínűsítjük, hogy ezt a miniszterelnök sem gondolja teljesen komolyan: sokkal inkább egy taktikai húzásról lehet szó az IMF-EU-tárgyalások előtt.
Ajánlott írásunk: Ezzel valakik jól járnak, de nem az adófizetők
Nem fognak belemenni
A vonatkozó módosító javaslat még a kormány eddigi hajmeresztő törvényalkotási gyakorlatához képest is párját ritkító. Eddig ugyanis szó sem volt az MNB és a PSZÁF egy új vezető alá helyezéséről, sőt erről a kérdésről maga a miniszterelnök mondta azt egy 2010-es interjúban, hogy botorság volna pusztán egy személyi változás miatt átalakítani a jegybank irányítási rendszerét. Mit ad Isten, tegnap mégis előkerült egy ilyen javaslat, amiről eddig senki nem hallott, amit korábban senki nem látott, és az Országgyűlés vonatkozó bizottsága pár órán belül el is fogadta. A parlamenti támogatás pedig nem is lehet kétséges.
Egy ilyen törvény azonban minden bizonnyal vissza fog pattanni mind az Európai Központi Bank, mind az Európai Unió ellenállása miatt. Előbbi már a magyarnál jóval befolyásosabb kormányok hasonló törekvéseit is többször megakadályozta, és tavaly meglehetősen határozottan állt ki a magyar jegybank függetlenségének megőrzése mellett. Ami pedig az Európai Uniót illeti, a magyar kormány törekvéseit eleve megkülönböztetett figyelemmel kísérik, és kizárt dolog, hogy ne lenne számukra is világos, milyen hátsó szándék mozgatja a kormányfőt.
Összevonhatják a Magyar Nemzeti Bank (MNB) és a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete (PSZÁF) feladatait, és helyükön új szervezet jöhet létre, ha pénteken rábólint a parlament a költségvetési bizottság szerda este benyújtott módosító javaslatára.
Az új alaptörvényhez kapcsolódó átmeneti jogszabályhoz benyújtott módosító javaslat szerint az összevonásról és az új szervezet létrehozásáról sarkalatos törvény rendelkezhetne. A bizottság elnöke, Salamon László által jegyzett módosító szerint az új szervezet elnökét a köztársasági elnök nevezhetné ki, a két alelnök pedig az MNB és a PSZÁF hivatalban lévő elnöke lenne. (...) Azaz, bár még arról sincs döntés, lesz-e összevonás, élnek-e a módosítás biztosította lehetőséggel, azt már most rögzítenék, hogy a szervezet új vezetőt kap, és az összevont intézmények korábbi első emberei alelnökök lehetnek.
Talán csak taktika
De mindezt nem csak mi tudjuk, hanem a magyar komány is. Ennek fényében érdemes elgondolkozni azon, hogy akkor vajon mégis miért vállalta be a kormányfő ezt a szinte bizonyosan kudarccal végződő kalandot? A Véleményvezér számára logikusnak tűnik az az okfejtés, miszerint Orbán Viktor ezzel a húzással igazából az alkupozícióját szeretné erősíteni a közelgő IMF-EU-tárgyalásokon.
A jelenlegi helyzetben a miniszterelnök természetesen nem is álmodhat arról, hogy tárgyalópartnerei jóindulatára apelláljon. Így viszont arra kell törekednie, hogy a tárgyalás során minél több könnyen feladható pozíciója legyen, hogy ezzel is megvédje a számára fontosabb sáncokat. Ezen értelmezés szerint a szóban forgó sarkalatos törvény lebegtetésének a célja pusztán annyi lenne, hogy amikor az IMF és az EU küldöttsége annak eltörlését a későbbi megállapodás feltételéül szabja, akkor különösebb fájdalom nélkül járhasson el a tárgyalópartnerek igénye szerint – és jobban beáshassa magát azokban a kérdésekben, ahol viszont valóban ki akar tartani a kormány jelenlegi álláspontja mellett.
Ha pedig valamilyen különös véletlen folytán az EKB és az EU várt reakciója elmaradna, akkor Orbán Viktor végre felmutathatná a jegybankelnök fejét a folyamatosan harci készültségben tartott és a győztes csatákra kiéhezett megmaradt támogatóinak.
Semmi sem biztos
Azt is tudjuk azonban, hogy az ilyen, alapvetően racionalitást feltételező gondolatmenetek nagyon sokszor félrevisznek. A rengeteg gazdaságpolitikai kudarc és az ezek miatt elszenvedett megaláztatás után nem lenne az sem meglepő, ha a legfőbb döntéshozók a saját gondolataik koherenciájában (értsd: saját légváraikban) keresnének menedéket. Az ellenvélemények és a zavaró információk kiszűrésével, illetve a pozitív fejlemények felnagyításával nagyon könnyen egy alternatív valóságot teremthetnek maguknak, ahol azt érezhetik, bármire képesek, csak akarniuk kell.
Olvasd el ezt is: Mindent bebetonozni még az IMF előtt
Bizonyos jelek arra mutatnak, hogy a gazdaságpolitikai döntéshozatal kapcsán már egy jó ideje egy ilyen típusú gondolkodás vált közkeletűvé a kormányban. És ha valóban ez a helyzet, akkor a külső szemlélők ésszerűnek tűnő feltételezései sem sokat jelentenek, hiszen a kormány valódi mozgatórugóit csak azok érthetik, akik szintén ebben a mesterségesen teremtett alternatív valóságban élnek. Így akár az is elképzelhető, hogy a miniszterelnök tényleg elhiszi, hogy még az IMF-EU-tárgyalások megkezdése előtt gyorsan megteremtheti az alapokat Simor későbbi elmozdításához.
Mi továbbra is reméljük viszont, hogy inkább egyszerű taktikázásról van szó.
Ha tetszett az írás, kövesd a Véleményvezért a Facebookon is!
Figyelem! Írásainkat Facebook-csoportunkban lehet kommentelni.
A blogon csak meghívott hozzászólóink kommentjei jelennek meg.