Véleményvezér

Ez lesz az Orbán-kormány ikonikus döntése: nem csak azért, ahogyan elvették a vagyont és ezt az egyetlen járható útnak mutatták be. Hanem azért is, mert bánni sem tudtak az einstandolt pénzzel. (Fotó: mdf.hu)

Az elmúlt két évtized valamennyi kormányáról elmondható, hogy rengeteg jelentősnek szánt gazdasági intézkedést tettek, mégis, ezek közül mára rendszerint csak egy-kettőre emlékszünk. Az a gyanúnk, hogy a magánnyugdíjpénztárak einstandja lesz az, ami immáron örökre a 2010-ben kormányra került Orbán-kormány emlékéhez fog tapadni.

Ebben az intézkedésben ugyanis benne van minden, ami ennek a kormánynak a gazdaságpolitikáját jellemzi: az átgondolatlanság, a mindent lehengerlő voluntarizmus, és végső soron az elkerülhetetlen szerencsétlenkedés.

Ajánlott írásunk: Ügynökügy: a Fidesz mégis a szívére hallgat?

Mi az, amire a kormányzásokból emlékszünk?

Ezek a máig emlegetett intézkedések azért lehetnek emlékezetesek, mert igen tipikusak, vagyis nagyon jól megragadják az adott kormány működésének lényegét.

Így kapcsolódhatott össze például Horn Gyula kormányának emlékével a Bokros-csomag, hiszen az a kormány valóban a '80-as években kinevelkedett, csak gázadással vagy kézifékkel operáló gazdaságpolitika kormánya volt. Az első Orbán-kormányról nekünk mindig az árvíz és az azt követő bújtatott költségvetési konszolidáció jut eszünkbe. Az a kormány tényleg tudta, mit akar, és ehhez ügyesen használta fel az akkor még újszerűnek számító kommunikációs repertoárt.

Medgyessy Péter idejéből a száz napos programok ugranak be, melyek az első pillanattól kezdve legitimációs válságban lévő miniszterelnök politikai vergődésének lenyomatai voltak. Talán csak Gyurcsány Ferenc kormányzásából nem maradt meg egyetlen ilyen tipikus intézkedés sem: az őszödi beszéd azért is tudott olyan könnyen a kormányzati lépések emléke fölé kerekedni, mert ezt az időszakot a cselekvés szintjén leginkább éppen annak hiánya, például a rengeteg változatban bejelentett, de soha meg nem valósuló egészségügyi reform jellemezte.

Miért éppen az einstand?

A második Orbán-kormány esetében van jó néhány erős jelölt, de a magánnyugdíjpénztári vagyon egyoldalú kisajátítása mindenképpen a legesélyesebbek közé tartozik, hogy örökre ennek a kormánynak az emlékéhez tapadjon.

2010 szeptemberéig egy szó nem volt ilyen tervekről, majd pár hétig csupán a járulékok időleges államkasszába irányításáról szólt a fáma, hogy aztán az ellenállás hiányától és saját retorikájától lendületbe jövő kormányfő végül az államosítás mellett döntsön.

Mindez le volt öntve Matolcsy György elképesztő indoklásával a szabad választásról, amit a pénztáruknál maradni szándékozók téli hidegben történő sorbanállása volt hivatott hitelesíteni. És ne feledkezzünk el arról sem, hogy eközben spekulánsokról, a nyugdíjvagyon eltőzsdézéséről beszéltek, amely kommunikációs offenzíva során hirtelen ellenség lett mindenki, aki mást gondolt a kérdésben, mint a kormány.

Véleményvezérek a Véleményvezéren - Blogunkon újságírók, bloggerek, közgazdászok és más, közélettel foglalkozó szakértők fejtik ki véleményüket a hozzászólásokban.

Hová lett a pénz?

Akadtak, akik akkor még azt mondták, adjuk meg az esélyt a kormánynak, hogy bizonyítson: lássuk, hogyan forgatja, mit kezd ezzel az elképesztő méretű, gyakorlatilag tetszőlegesen felhasználható vagyontömeggel. Hivatalosan ugyanis ez az összeg a magyar gazdasági csoda beindításához kellett.

Amint arról a Költségvetési Felelősségi Intézet Budapest részletes elemzése beszámol, az összeg fele az államadósság törlesztésére ment el, egy másik 200 milliárdot pedig reálhozam címén szétosztottak a tagok között. Előbbi lépés gyakorlatilag a kormány döntésétől független automatizmus volt, utóbbi pedig politikai kényszer eredménye, de egyik sem tekinthető károsnak. A kormány szabad rendelkezésére álló összegek felhasználásáról azonban nem mondhatjuk el ugyanezt. További mintegy 460 milliárdnyi forint ugyanis a költségvetés óriási lyukát hivatott betömni – magyarul az idén úgyis visszafogásra kerülő kiadásokhoz kapcsolódó politikai költséget tolták el egy évvel.

A hab a tortán azonban a fennmaradó 880 milliárd forintnyi portfolió, amit az állam saját kezelésű eszközként megtartott. Ennek mintegy fele a Mol orosz tulajdonosának kivásárlására ment el. A lépés önmagában üdvözlendő volt, de azóta sem derült ki, hogy mihez is kezdene a részével az állam. A többi befektetés közül pedig csak az óriási felárért megszerzett Rábáról tudunk. Az pedig a sors fintora, hogy a pénztárakat eltőzsdézéssel támadó kormány az árfolyamesés egyik látványosan nagy veszteseként mintegy 200 milliárdnyi veszteséget volt kénytelen regisztrálni a teljes 880 milliárdos portfolión – egyetlen év eltelte során.

Mindeközben a gazdasági csoda még csak a láthatáron sincs.

Olvasd el ezt is: Ügynökügy: miért tabu a Fidesznek is?

Ez lesz az ikonikus intézkedés

Minden adott tehát, hogy ez az intézkedés igazán ikonikussá váljon. Nem csak az, ahogyan elvették a pénzt, nem csak a harcos retorika, amivel az egyetlen járható útnak mutatták be saját elképesztő döntésüket, hanem az is, hogy az eszközt megszerezve képtelenek voltak vele bármi előremutató dolgot kezdeni. A kormány tudománya megakadt a beszédnél és a beszedésnél, az intelligens felhasználásra már nem maradt szufla.

Ha tetszett, kövesd a Véleményvezért a Facebookon is!

Írásainkat Facebook-csoportunkban lehet kommentelni.
A blogon meghívott hozzászólóink kommentjei jelennek meg.