Schmitt megy, a példája marad: ha egy politikus bármi olyat követ el, ami a távozó elnök bűneihez hasonlítható, már nagyobb valószínűséggel lesz kénytelen rögtön venni a kalapját. (Fotó: Huszti István/Index)

Schmitt Pál plágiumbotránya tegnap a köztársasági elnök lemondásával végződött: a Parlamentben bejelentette, hogy mivel személye megosztja a nemzetet, ezért inkább félreáll. Ez az esemény legalább három szempontból is történelmi jelentőségű. 

Ajánlott írásunk: A plágiumügy főszereplője nem Schmitt Pál

A média teszi a dolgát

Az elmúlt két évben sokaktól lehetett hallani olyasmit, hogy Magyarországon megszűnőben a sajtószabadság, sőt már-már a pártállami időszakra jellemző elnyomás kezd visszatérni. Való igaz, a Fidesz-kormány teljesen átszabta a magyar médiaviszonyokat. A közmédia nyíltan kormánypropagandát közvetít, pártközeli üzleti körök vásárolnak fel médiacégeket, orgánumokat, illetve egyre nagyobb a befolyásuk a hirdetési piacon is. És persze ott van az egypárti NMHH működése és az új médiaszabályozás, mely az Unióban is kiverte a biztosítékot.

Ezek a problémák valósak és igen aggasztóak, ám a köztársasági elnök lemondásához vezető események jól mutatják, nem eszik olyan forrón a kását. A magyar média egészét egyetlen kormány sem tudja „semlegesíteni”, a fentiek ellenére is mindig lesznek, akik bátran és tisztességesen teszik a dolgukat.

A Schmitt Pál kisdoktorija körüli botrányt ugyanis a hvg.hu robbantotta ki, majd tartotta életben más, főként internetes orgánumokkal együtt heteken, hónapokon keresztül. Úgy, hogy a hazai politika – ide értve a nyilvánvalóan ellenérdekelt kormánypártokat, de a különösen az első időszakban megrázóan impotens magyar ellenzéket is – mindent megtett azért, hogy ez az ügy el legyen felejtve. Mégsem ez történt, és ez szinte kizárólag az újságírók érdeme, Schmitt Pál lemondása pedig valószínűleg a rendszerváltozás óta eltelt időszak legfontosabb sajtótörténeti eseménye.

Az értelmiség igenis számít

Az elnök bukása azonban nem csupán a sajtó erejét mutatta meg.

A Fidesz stratégái azt jól gondolták, hogy a plágium ügye a választópolgárok többsége számára nem húsba vágó, sőt kifejezetten nehezen érthető történet, hogy egy átlag magyar aligha látja át a tudomány világát és a tudományos értekezés szabályait. Igen, a plágiumügy valóban „alapvetően az értelmiséget foglalkoztatja”, azaz a választók tanultabb rétegét, azon belül is a magasan kvalifikáltakat, illetve természetesen a véleményformáló közéleti orgánumokat. Ebben igazuk volt.

Azonban ha valami elsősorban az értelmiséget foglalkoztatja, az a Fideszben annak a szinonimája, hogy a dolog a valóságban nem is számít. Nos, ez viszont óriási tévedés. Azért is kerülhetett sor Schmitt Pál távozására, mert a miniszterelnök és környezete is rádöbbent arra, hogy bár lehet, hogy csak néhány tízezer emberről van szó, ám az ő véleményük mégsem megkerülhető. A közéleti sajtó és véleményformálók, a tudományos elit és az értelmiség nézetei sokkal nagyobb hatással vannak az állampolgárok tömegeire, mintsem, hogy érdemes legyen megkockáztatni a teljes elidegenítésüket.

Hogy erre a kormány rájött, megint csak jó hír. A gazdaság és a nemzetközi környezet kényszerítő erején kívül végre a hatalmának a belföldi, belpolitikai-társadalmi korlátait is elkezdte érezni.

Véleményvezérek a Véleményvezéren - Blogunkon újságírók, bloggerek, közgazdászok és más, közélettel foglalkozó szakértők fejtik ki véleményüket a hozzászólásokban.

Hagyományt teremt

Végül pedig ne menjünk el magának a lemondásnak a gesztusa mellett sem. Schmitt Pálra sok mindent lehet és kell is mondani, de az biztos, hogy végül meglépte azt, amit sem Medgyessy Péter, sem Gyurcsány Ferenc nem tett meg akkor, amikor erkölcsileg és politikailag védhetetlen dolgaikra fény derült.

Előző írásaink a témában:
A Schmitt-mosdatás 2014 főpróbája
Elindíthat-e lavinát a Schmitt-ügy?
A Schmitt-ügy mostanra Orbán Viktorról szól
Aki Schmitt mellé áll, a kádárizmus mellé áll

A köztársasági elnök lemondása azonban politikusi gesztusként elsősorban nem önmagában történelmi jelentőségű, hanem azért, mert remélhetőleg hagyományt fog teremteni. A hasonló helyzetbe kerülő politikusok előtt ezután legalább majd ott lesz Schmitt Pál példája: ha bármi olyat követnek el, ami a leköszönő államfő bűneihez és hibáihoz mérhető, ők már nagyobb valószínűséggel lesznek kénytelenek rögtön venni a kalapjukat.

Ha tetszett, kövesd a Véleményvezért a Facebookon is!

Írásainkat Facebook-csoportunkban lehet kommentelni.
A blogon meghívott hozzászólóink kommentjei jelennek meg.